Budapest, 2014. (37. évfolyam)
5. szám május - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Sportállás
Douve Nándor, mint a MAC teniszcsapatának oszlopos tagja (sőt, sőt mióta Frőlich Dezsőt az olasz frontra vezényelték, éljátékosa) élvezett bizonyos privilégiumokat. Először is hetente kétszer kora délután eljöhetett a munkahelyéről, hogy részt vegyen a teniszcsapat edzésén. Másodszor nem hívták be katonának, alkalmatlanság címén, ami, valljuk be, komoly teljesítmény volt, tekintve élsportolói karrierjét és kicsattanó egészségét. Ehhez persze az kellett, hogy a legkisebb Douve-fiú éppen a Margitszigeti Atlétikai Clubot válassza sportkarrierje helyszínéül: azt a klubot, melynek gróf Hambrich Jenő volt a legjelentősebb mecénása. Gróf Hambrich Jenő pedig, ez köztudott, megannyi fontos közszerepe közül éppen a MAC támogatását tekintette legfőbb feladatának (annakidején, a századforduló táján, maga is igazolt versenyzője volt a klubnak, s mint a négypárevezős tagja, részt vett a Milleniumi regattán is, melyre máig nem szűnt meg büszkének lenni). E feladatnak úgy igyekezett megfelelni, hogy a sportklub csillagait különféle állásokhoz juttatta, és megpróbálta kijárni hadügyi felmentésüket. Így lett Douve Nándor banktisztviselő – gróf Hambrich, ha nem mondtuk volna, a Leszámítoló Bank felügyelő bizottságának is elmellőzhetetlen tagja volt –, olyan mégpedig, akinek munkájára múlhatatlan szükség mutatkozott. Douve Nándor nem vitte túlzásba a bankhivatalnokoskodást, ideiglenes dolognak tekintette, mint minden mást az életben. A teniszezésért se volt különösebben oda, ifjabb korában kipróbálta magát a könnyűatlétika megannyi ágában, s mindben mutatott némi ügyességet, de aztán valahogy a tenisznél maradt: valószínűleg azért, mert a MAC-nak pompás, elegáns teniszpályája volt. A MAC meg persze úgy lett, hogy Douve szülei a Falk Miksa utcában laktak egy kényelmes, ötszobás lakásban, (az öreg Douve-nak kisebb szappangyára volt Lőrincen), onnan még gyalog is könnyűszerrel átsétálhatott az ember a szigetre: Douve Nándort az effajta praktikus gondolkodás az élet minden területén erősen jellemezte. Huszonegy éves volt ekkor: épp, mikor kijárta a középiskolát (a Markó utcába járt, hova máshova), épp mikor el kellett volna döntenie, mivé legyen, kitört a háború. És ez minden jövőre vonatkozó tervet zárójelbe tett. Éljük túl, a többi majd kialakul, ez volt az ifjú Douve jelszava. Így lett a szórakozásból életmentés. Így lett főállású teniszbajnok, és mellékállású banktisztviselő belőle. Két bátyja, Elek és Géza a háború első évében bevonult, azóta csak ritka szabadságokon látta őket a család, így aztán a szülők is támogatták Nándor oldalazó mozgását: úgy ítélték meg, ők a két idősebb fiú útján már megcselekedték, amit megkövetelt a haza. A mi Nándorunk voltaképpen élvezte ezt a háború keretezte felelőtlenséget. Időnként teniszezgetett a csapattársaival (a versenyek tavaly óta szüneteltek, csak bemutató mérkőzésekre került sor), egyébként elüldögélt a bankban vagy a szellőssé vált családi asztal mellett. Budapest a háborúból még tizenhét kora nyarán se érzékelt sokat, igaz, Tisza lemondott, de vitte tovább az ügyeket, azt beszélték, a király Esterházyt fogja kinevezni miniszterelnökké. Jó, májusban Amerika belépett a háborúba, de Amerika messze volt, s nem lehetett tudni, hogy jön majd közelebb is. A Károlyi összeállt a Vázsonyiékkal, a szociáldemokraták tüntettek, és a Galilei Körben háborúellenes beszédek hangzottak el. Mindezt megírta az újság, de Douve Nándort csak a sporteredmények meg a társasági élet eseményei érdekelték, akkor se kapta fel a fejét, ha apja vasárnaponként egyre gyakrabban emlegette, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, ez most már biztos. Anyja nagy reményeket fűzött a pármai hercegek missziójához, melyről az újságok nem írtak ugyan, de az egész város beszélte, és főleg azt remélte, hogy idősebb fiai hazatérnek a frontról. Egyre több mindent adtak jegyre már, de mivel áprilisban a szappan is bekerült ebbe a körbe, az öreg Douve megfelelő cserealappal rendelkezett, a család meg sem érezte a korlátozásokat. Nándor a múlt héten megismerkedett egy lánnyal a Bányaiék zsúrján. Csinos lány volt, egész délután egy cukorkát szopogatott, és Médiként mutatkozott be a fiúnak – valójában Stadler Irénkének hívták, mint azt Nándor könnyűszerrel kiderítette. Ha válaszol, megmutatom neki az öltözőket – gondolta magában – hétfőnként nincs ott soha senki. Aztán elmosolyodott, mert az jutott eszébe, milyen jó, hogy háború van. Ilyenkor senki nem nyúzza az embert holmi házassági szándékokkal. Egy nap a világ. Miért ne lenne éppen a hétfő? ● 32 BUDAPEST 2014 május Sportállás Jolsvai András ZÁROM SORAIDAT
