Budapest, 2014. (37. évfolyam)
5. szám május - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Más megvilágításban
frissen betetőzött sötétjében beállítottuk a lámpákat, azonnal lehetett érezni, hogy a fehér fénytől a beton precíz lesz, a hibáival együtt is elfogadhatóan részletgazdag, kiemelődnek az élek és az egyenesek. A sárgás fénytől azonban rögtön avultnak, fáradtnak tűnt ugyanaz a felület. Bár új volt, a lakótelepek szomorúságát hozta vissza. Mellbevágó volt a különbség” – tudtuk meg a látszóbeton szépségének egyik titkát. Optikai trükk A szűkösség volt tehát a legnehezebb kérdés: sok fejtörés után végül sikerült a lifteket és a két-két mozgólépcsőt terpesztve, egy oldalon, az Allénál korábban kialakított aluljárónál elhelyezni. A megálló túloldalán azonban nem lett feljárat: ez a hátsó fal megoldásra várt. Antal Máté végül az állomás egészére fogalmazott meg olyan művészeti elképzelést, amellyel fényt lehetett csempészni ebbe a vak térbe. „A met róállomás olyan, mint egy nagy barlang. A természettől elhódított brutális, nagy szerkezet a föld alatt. Nem emberi léptékű tér az. Rideg, akár ijesztő is. Amikor csak a betondoboz állt, úgy érezte benne magát az ember, mint Jónás a cet gyomrában. Ezt a teret kellett átformálni. A hatalmas dobozon belül van egy sziget, ami nem része a beton világnak. Ez a tér mindenhol el van tartva a doboztól. Ahol állnak az emberek, ott emberközelivé válik a helyzet: világosság van, bútorok, finomabb anyagok.” A belső tér élményét három részből álló, sajátos építészeti-szobrászati elemsor teremti meg. Az összképen az építész és a kivitelezők mellett világítástervező, szobrász és egy bevállalós üveggyár dolgozott együtt. „A jegykezelésnél induló oldalfalaink robbantott, edzett biztonsági üvegbőlvannak. Ez a felület érdekes, csillog, felhívja a figyelmet, részletgazdag. Ahogyan elindulnak lefelé, ez az üvegfal kitárul teljes magasságúvá, és végigköveti a mozgólépcsőket. Ennek az üveghártyának tűzvédelmi funkciói is vannak. A robbantott üveg akkor él, akkor szép, ha hátulról van megvilágítva, de tűzvédelmi fal mögé nem lehet lámpát berakni. Fél évig jártunk a Rákosy üveggyárba éjszakánként kísérletezni – hála a gyár nyitott szemléletének –, míg végül rájöttünk a megoldásra. A robbantott üveg mögé beraktunk egy rozsdamentes, tükröző acéllemezt. Bár a megvilágítás szemből érkezik, a tükröző, hátsó felületet csillogtatja meg, sőt a fémről visszaverődve még az első üveg is becsillan.” A művész érintése A mennyezeten lévő gyűrtfém tető története is érdekes. Antal Máté és a vele végig együtt dolgozó Bojti Márton szobrászmű vész úgy gondolták, hogy a gyűrt fémlemezekből álló mennyezet kivitelezése nem okoz majd gondot. Tévedtek: a fővállalkozó sorra fogadta a különböző lakatosműhelyek elutasító leveleit, végül a helyzetet maguk a tervezők oldották meg. „Anyagokkal kí sérleteztünk, és eljutottunk oda, hogy ha egy kellően lágy fémet szerzünk, ami végül az alumínium lett, és abból is egy kikönnyített változatot (terpesztett lemez), akkor az akár kézzel is formálható. Végül ez lett a megoldás: a hétszáz négyzetmétert Bojti a saját kezével, egyenként hajtogatta meg. A megoldásokat egy termékben összegeztük, az eljárást levédettük. Egy olcsó, nagyon sokrétűen alkalmazható, a legszigorúbb tűzvédelmi előírásoknak megfelelő, műalkotás igényű anyagot sikerült kikísérletezzünk.” A megálló végében, oltárkép-szerű helyzetben tűnik fel az a rogyasztott üvegfal, amely a legkevésbé funkcionális, annak ellenére, hogy a vak végfal szerencsétlen helyzetét oldja fel és teszi kellemes látvány nyá. „Az effekt lényege, hogy ami közel van az üveghez az élesen látszik, ami távolabb, az mintha sűrű ködbe vagy vízbe veszne, elmosódik. A cél az volt, hogy egy lassan, a természethez hasonlóan lassan változó szobrászati jellegű felület jöjjön létre, amelyet nem úgy kell nézni, mint egy képet. A rogyasztott üveg felületének kialakításánál strukturális logikákat követtünk, de az alsó, emberközeli részben egyedi gesztusokat is elhelyeztünk. Bojti barátait és családtagjait hívta meg, hogy a gipsz felületen helyezzenek el bármilyen nyomatot. Így került oda a kisfiam kézlenyomata is, avagy egy cipőlenyomat, de az egyik meghívott családtag egy mondatot is felvésett.” Kutyacsont és space invader A Kálvin téri metrómegálló szintén az Erő Zoltán és Csapó Balázs vezette Palatium Kft. tervezési területe volt, az engedélyezési terveken még a teljes fiatal team, így Brückner Dóra, Antal Máté és az a Kosz tolányi Zsolt dolgozott, aki végül projekt építésze lett ennek a helyszínnek. A meglévő csatlakozási pontok, így a 3-as metró felől közelítő alagút és a nagyon forgalmas városi környezet átértékelése nagy kihívást jelentett, de az állomástér végül tisztán érvel a szerkezetelvű tervezés mellett. „A formájuk miatt egyszerű en csak kutyacsontnak hívtuk azokat a hatalmas kitámasztó szerkezeteket, amelyek ellentartanak a földnyomásnak” – magya rázta Erő Zoltán az egyik legfontosabb építészeti elemet. Legalább ilyen meghatározó a mozgólépcsők elhelyezkedése: felülről, védőfalakkal kísérve egy galériaszintre lehet érkezni, ott a mozgólépcső irányt vált, így a hatalmas tér nem egyszerre tárul fel. Az utasok számára azonban bizonyosan a bejárat és a galéria pixelgrafikája lesz vonzó, abból két apró space invader figura is kikukucskál. De mi van ezeken a felületeken? Ha hunyorog az ember, már-már olvassa, látni véli.Az elképzelés lényegét itt is a felszínhez való indirekt kapcsolódás igénye teremtette meg. A Kálvin téri református 21 BUDAPEST 2014 május Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az üvegkupolán természetes fény ömlik a mélybe Bikás park megálló (Palatium Kft. projektépítész: Brückner Dóra)
