Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Nyitva-zárva
5 BUDAPEST 2014 április csapos még gyorsan kiszaladt a kukához, a pultban minden üveg megtöltve várakozik; kell-e ennél életszerűbb ígéret a leendő bérlőnek? Mindössze a középen vigyorgó, narancssárga töklámpa árulkodik a novemberi rendezvényről, a legutolsóról, amikor kihirdettetett: végállomás, nincs maradás, minek bánatára főnök fizetett egy kört, köszönte az addigiakat, viszlát máshol, másképp. A reménytelenség az eladási (negyven millió) vagy kiadási (háromszázötvenezer plusz rezsi per hó) kísérletet is áthatja. Ügyvédecske lelkesen tódítja, hogy hátsó kijárat is, és ipari áram is, és nyájas lakók, aki biztosan készségesen viselik az esti forgalmat (elvégre volt idejük megszokni), és általános baráti viszony a környező boltosokkal, és a külföldi tulaj igen rugalmas, elvégre tizenöt éve adjaveszi Budapest ingatlanjait – hol ennek, hol annak. A védőbeszéd alatt bérlőjelölt a havi díj kitermelésén rágódik, alig hatja meg az azonnali ötvenezer engedmény, és hogy az engedélyek beszerzése a helybéli irodán keresztül gyerekjáték lesz, miután az üzletvezetőség kitanulása (OKJ-s képzés, kétszázezer plusz idő) és a központba kötött pénztárgép beszerzése (százötvenkétezer plusz áfa) villanásnyi epizód a folyamatban. Persze, persze, a szabályok betartása roppant de fontos, a változatos eszméken cseperedett újvállalkozók oldalvást próbálkoznak. Ügyvédke lelkesen tódítja, hisz tényleg nem olyan drága, beláthatja, drága, tulajdonos is nemrég vette, előtte a bérlő jó darabig húzta, végül bedobta a kulcsot, de az senkit se befolyásoljon. Másfelől aggodalomra semmi ok, ha baj van, ez a cirkalom a névjegykártyán a neve, címe, az iroda sincs messze, ha nem jön össze a bérlés, esetleg egy jó válásban szívesen segít, hiszen mint említette, ő sem csak egy fitos profillal rendelkezik. ● 84 84 86 86 82 82 80
