Budapest, 2014. (37. évfolyam)
3. szám március - Zappe László: Vidéki borbély a főváros szívében
Mindössze azt tudni biztosan, hogy a projektre nettó 5 milliárd forintot szán a kormány, a megvalósítást pedig Fürjes Balázs ra, egyes kiemelt budapesti beruházások – például a Ludovika Akadémia – kormánybiztosára bízták. A komplexum tető alá hozására a MÁV-ot jelölték ki, vélhetően azért, mert a rövid idő miatt nem volt idő felállítani egy külön projektcéget. (A vasúttársaságnak a fenntartásban is szerepet szánnak.) Mióta múlt év végére kiköltöztették az ingatlanban élő 23 családot, gőzerővel folynak a munkálatok. A helyzetet egyébként jól példázza az emlékbizottság tavaly szeptemberi nyilvános ülésén lezajlott jelent: amikor az intézmény nevéről folyt a vita, és Zoltai Gusztáv , a MAZSIHISZ igazgatója a Zsidó Sor sok Háza, Kirschner Péter , a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke pedig – Kertész Imre művére utalva – a Sorstalanság Háza kifejezést ajánlotta, Schmidt egy mozdulattal lesöpörte valamennyi, az övétől eltérő javaslatot. S október elején összehívott ugyan egy nemzetközi tanácsadó testületet, de tudomásunk szerint csupán egyszer, az alakuló ülésen találkoztak. Szakértőnek Gerő András, Haraszti György, Horváth Miklós, Mar kó György és Stark Tamás történészt kérték fel, mellettük Vajda Mi hály filozófus, Pelle János újságíró, Szász János filmrendező – és ter mészetesen a Terror Háza stábja – is dolgozik a projekten. A magyar holokausztkutatás olyan nagy nevei, mint Randolph L. Braham vagy Deák István visszautasította a részvételt a Sorok Háza felépítésben, és ugyanígy járt el számos – meglehet, csak a forma kedvéért felkért – hazai értelmiségi is, például Konrád György és György Péter. Bár a MAZSIHISZ-t roppantul megalázta, hogy Schmidt volt nem hajlandó meghallgatni érveiket, kezdetben nem akartak nyíltan szembefordulni a kormánnyal. De miután február közepére két másik ügyben is kenyértörésig jutott a helyzet, végül úgy döntöttek, távol maradnak a megemlékezésektől. Márciusban a MAZSIHISZ elnöke a Sorsok Háza nemzetközi tanácsadó testületéből is kilépett. Erre a korábban felsoroltak mellett az is okot szolgáltatott, hogy a szervezet mára a Sorsok Háza projekt helyszínválasztását is nyíltan megkérdőjelezi, mondván, bár valóban innen is elindultak halálvonatok, de nem ez a pályaudvar volt a deportálások fő helyszíne. Mindez persze nem sokat nyom a latban – a tervek szerint az épületet az elkövetkező hónapokban mindenképpen átadják, bár a kiállítás forgatókönyve a hírek szerint még várat magára. ● 27 BUDAPEST 2014 március Nemrég olvastam a BUDAPEST hasábjain a város elhagyott, haldokló üzleteiről. VÉGELADÁS a sorozat címe. Hát mostanában egyet hasznosítanak a Kossuth Lajos utcában, valahol a Puskin mozi közelében. (Pontosabban nem sikerült megfigyelnem, hova is vezetett a fürge léptű hölgy, aki a Katona előteréből az előadás helyszínére száguldott nézőcsapatunkkal.) Természetesen ezúttal is, mint annyi kiérdemesült mozi és lerobbant bérház, szenes- és légópince meg egyéb, használhatatlannak ítélt lakó- vagy trafóház esetében, színház vette be magát az üzleti élet sajátos törvényei szerint parlagon maradt, amúgy nyilván nagy értékű területre. Igaz, havonta legfeljebb négy-öt alkalommal és csak este fél nyolc után, de történik benne valami. Az üzlethelyiség sajátos borbélyműhelynek ad helyet, mely egyben archívum is. Polcokon, befőttes üvegekben sorakoznak az egykori kuncsaftok levetett szőrei. Bán János A borbély cím mel Tolnai Ottó Végeladásának részletét adja elő Hudi László rendezésében, egyszerre stilizált nak és hitelesnek szánt környezetben. És a pontosság kedvéért azt sem hallgathatom el, hogy a produkció a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös alkotása. A szöveget Hudi László és Imre Zoltán dolgozta át. A valósághű környezet, amikor a színház kimegy a maga helyéről, és úgy akar tenni, mintha nem is lenne színház, vagyis azt akarja elhitetni, hogy most igazibb lesz, mint máskor, ezúttal is csapdának bizonyul. Vannak kétségtelen előnyei persze, de súlyos hátrányai is. Az előnyök artisztikus természetűek, a hátrányok esztétikaiak. Világosabban: az előnyök felszíniek, a hátrányok a lényeget érintik. A helyszín legfontosabb adottsága, hogy hatalmas kirakattal érintkezik az utcával. Bán János ezt kihasználja, ő is igyekszik kapcsolatba kerülni a járókelőkkel. Ez önmagában is problematikus. Naturalisztikus keretet ad a valóságot sokszoros szűrőn át ábrázoló, lényege szerint költői szöveghez. Ez a gond azonban játékstílussal megoldható. Bán hitelesen alakul át Tolnai Ottó borbélyává, és ebből a jellemből fejleszti ki a rögtönzött, pár szavas társalgások stílusát. Ugyanez igen megbízhatóan működik a közönség soraiból kiválasztott partnerekkel is, akik egyébként beépített embereknek tűntek. Ám amikor én láttam a produkciót, egy váratlan, vagy legalábbis annak látszó esemény is történt. Az utcáról bejött egy fiatalember, mint aki igazi borbélyműhelybe jön, és megállt az ajtónál, ahol akadályozta egy kellék használatát. Egy alkalmasnak látszó pillanatban pedig megszólította a színészt, ám a pillanat mégsem lehetett igazán alkalmas, mert Bán elhárította azzal, hogy még befejezi ezt a passzust. Majd amikor elbocsátotta az első pácienst, a hívatlan vendég huncut mozdulattal besurrant a borbélyszékbe. Végül azért távozott, mert sérelmesnek találta, hogy a szőrzete befőttes üvegbe kerülhet. Máig nem tudom eldönteni, hogy spontán vagy megrendezett volt-e a jelenet. Erre is, arra is utaltak jelek. A fiatalember meggyőzően adta a kissé zavart brahistát. Az viszont, hogy fölfedezte a befőttes üvegek rendeltetését, gyanút kelt. Az is lehet persze, hogy ő maga rendezte meg magának ezt a kis föllépést gondos tájékozódás után. A szöveg, illetve a benne megmutatkozó életút, az életút mögött meghúzódó történelem tragikumának sejtelmét mindenképpen sikerült szétzúznia. Idegen elemként került a kompozícióba. Nem annak tartalmához, hanem veszélyeztetett, sérülékeny voltának demonstrálásához járult hozzá. A rögtönzést, a kunsztot, a lélekjelenlét szükségességét hangsúlyozta a mondandó rovására. A cirkuszi elemet a művészi kárára. Ehhez képest tulajdonképpen lényegtelen probléma, hogy a vajdasági író saját környezetéből vett, annak léptékéhez, stílusához, hangulatához, életkörülményeihez szabott szövegét sem sikerült igazán a nagyvárosi környezethez adaptálni. Konkrét utalások, apró részletek stimmelnek. Nem passzol azonban, nem illik ide a főváros közepébe, az Erzsébet híd lábához a borbély mélyen kisvárosi, vidékies életszemlélete. ● VIDÉKI BORBÉLY A FŐVÁROS SZÍVÉBEN Zappe László
