Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Debreczeni-Droppán Béla: A nagy pest-budai árvíz
mi, mit képzelni is borzasztó, de tapasztalni s százszorosan tapasztalni szívrepesztő.” A mentésben Wesselényi mellett révészek, halászok, vízimolnárok, valamint főurak, polgárok és katonák vettek részt. A korabeli újság közülük is kiemelték Szapáry Sándor grófot, Ráday Gedeon grófot, Eötvös József és Dániel bárókat, és a híres nyomdatulaj donost, Landerer Lajos t. Az árvíz idején érdemeket szerzők közül helytállásukért később huszonegyen kaptak díszpolgárságot. Ebben a tragikus helyzetben azonban nemcsak hősök születtek. Voltak, akik mások nyomorúságát nyerészkedésre használták: a bajba jutottakat csak busás fizetségért szállították száraz területre. Ilyen menedékhelyekből több kisebb is volt Pesten. A legjelentősebb ezek közül a mai Szerviták tere volt, a rajta álló templommal és kolostorral, a Teleki-család kétemeletes palotájával, valamint az evangélikusok temploma a mai Deák téren és a pesti ferences templom és rendház, amelynek terén ezekben a napokban vágóhíd is működött. A Józsefvárosból és Ferencvárosból menekülők legnagyobb részét (több ezer embert) a nem sokkal korábban felépült Ludoviceum épületében szállásolták el. E helyek mellett még majd minden belvárosi magánházba és középületbe fogadtak károsultakat, ezek közül említésre méltó Károlyi György gróf palotája, a Károly ka szárnya (a korábbi Invalidus-ház) és a pesti Megyeháza, melyek ma is állnak. A mentésre a fejetlenség volt mégis a leginkább jellemző: a városi tanács nem szervezte meg. József nádor, aki maga is 36 szobát nyitott meg a budai várban, látva a a kapkodást, március 14-én a későbbi miniszterelnök Lónyay Menyhért édesap ját, Lónyay Jánost (1796–1859) árvízi kirá lyi biztossá nevezte ki, azzal a feladattal, hogy szervezze meg a lakosság mentését és elhelyezését, valamint a város élelmiszerellátását. Ez utóbbi kezdetben nehézségbe ütközött, hiszen az áruboltok mellett a pékségek is víz alá kerültek. A víz közben a következő napon, március 15-én is tovább emelkedett. A pincék és a csatornák bedőlése miatt sokan azt hitték, hogy földrengés is sújtja a várost. Ennél is nagyobb rémületet okozott az Újpiac téren, szárazon fekvő Derra-ház (ma József Attila u. 16.) összeomlása, amely az árvíz előtt néhány évvel épült fel. Széchenyi is feljegyezte naplójában, hogy az épület délután három óra tájban összeomlott, majd nem sokkal alább az árvízzel kapcsolatosan a következő mondatot vetette papírra: „Végső döfés Magyarországnak!” A legtöbb pesti polgár hasonlóan elkeseredett lehetett március idusának éjjelén, amikor az árvíz tizenegy órakor 29 láb 4 hüvelyk, 9 vonással (1029 centiméter) tetőzött. Ez már 165 centiméterrel haladta meg az 1775. évi vízállást. Ez az óriási víznyomás aztán végre kimozdította helyéről a Csepelszigetnél álló jégtorlaszt, és így március 16-án elkezdődhetett az apadás. A változást jelezte, hogy 17-én már gőzhajó is járt Pest és Buda között, a következő napon pedig a Duna visszatért a medrébe. (A folyó ezután a főváros alatti településeket öntötte el.) A pusztítás szörnyű méreteket öltött. A legnagyobb károkat mind emberéletben, mind anyagiakban a virágzásnak induló Pest szenvedte el: 153 emberéletből 151 itt veszett el (Budán ezzel szemben egy sem), és az anyagi kár több mint hetven százaléka is Pest városát sujtotta. Az összedőlt és megrongálódott házak számában is tükröződött mindez: Pesten 2281, Buda külvárosaiban 204, Óbudán pedig 367 ház dőlt össze (összesen: 2882), és erősen megrongálódott 1363. A legnagyobb épületkárokat Pest külvárosai szenvedték el: Terézvárosban a házak 59, Józsefvárosban 71, a Ferencvárosban pedig 83 százaléka pusztult el. De a nagy árvíz végül is nem jelentett végső döfést a fővárosnak. A tragédia tapasztalatainak leszűrése után addig soha nem látott, virágzó évtized következett Pest-Buda életében. A legborzasztóbb nap után pontosan tíz évvel pedig egy csodálatos napon egészen más áradat lepte el a pesti utcákat és tereket: a forradalmi emberár. ● 11 BUDAPEST 2013 március Pest-Buda-Óbuda áttekintő árvíztérképe, az 1838. évi árvíz okozta épületkárok ábrázolásával (1838 − a romba dőlt épületek feketével jelölve) forrás: Budapest Főváros Levéltára
