Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Debreczeni-Droppán Béla: A nagy pest-budai árvíz
A Duna 1838. március 5-én újra kilépett medréből elárasztva Óbudát és a budai oldal alsóbb részeit, így Újlakot, az Országutat, a Vízivárost és a Rácvárost (Tabánt). Március 7-ről 8-ra virradóra a jég az Óbudai-szigetnél megmozdult (vannak olyan források is, melyek ezt a következő éjszakára teszik). Az ár március 12-re olyan mértékben megnőtt, hogy az említett óbudai és budai részeken már a házak emeleti ablakainak magasságát is elérte, és elkezdődött a gyengébb alapozású épületek összeomlása. De még ekkor sem gondolt senki a legrosszabbra: ugyan a pestiek tömegekben jártak ki a Duna-parti töltésekre megcsodálni a folyón feltorlódó hatalmas táblákat, de tulajdonképpen folytatták mindennapi életüket, és várták a város tavaszköszöntő ünnepét, a József-napi vásárt. A gátak átszakadnak Győry Sándor fent említett véleménye hat évvel a megjelenése után, 1838. március 13-án jóslattá vált, éppen emiatt az Athenaeum című lap – már az árvíz után – újra publikálta. A mondott nap első felében még voltak, akik a Duna jegén jártak, noha a vízszint már ekkor is nagyon magas volt, mindösz sze fél méterrel maradt el az 1775-ben mérttől. Három óra tájban (több forrás szerint fél háromkor) ágyúlövések jelezték, hogy megindult a jég, de ez az állapot nem sokáig tartott, mert már fél órával később elakadt. Mikor egy órával később újra megindult a zajlás, az már azzal járt, hogy a víz átcsapott a töltéseken, és immár a part menti házakat fenyegette. Ekkor kondult meg először a városházi tűzharang, amit a többi harang is követett. A még nyitva tartó boltokat is bezárták és mindenki hazasietett – vagy a partra, hogy saját szemével lássa, hogy mi a helyzet. A vízállás este hat órára már meghaladta a valaha mért legnagyobb mértéket, amit a néhány napja emelt ideiglenes védtöltés egyre kevésbé bírt. A mai Pesti Vigadónál hamarosan át is szakadt, de az ott dolgozó több száz ember ekkor még be tudta tömni ezt a rést. Fáklyák világítása mellett folytak a megerősítő munkálatok, hordták a homokot s a trágyát szekerek százaival. Bártfay László (1797–1858) ügyvéd, Károlyi György gróf titkára erről a következőket írta naplójában: „Tömérdek népsokaság ácsorgott a’ part hosszában; egy része a gát erősitésén és feljebb hányatásán dolgozott. A’ munkások közt felkapaszkodánk én ’s Szemere [Berta lan] a’ gátra; a’ városi biztos ránk támada ne mutatnánk másoknak illy példát, mert a’ többiek is utánunk kapaszkodnak ’s ez által csak a’ munkásokat gátlandják. Engedelmet kértem; csak a’ Duna állapotját akartam látni, ’s azonnal vissza is léptem a’ gát hátárol. Egész hegyek áltak jégtorlatokból végigláthatlanúl fel és le a’ csordultig felduzzadt ’s hatalmasan feszengő folyamon.” Bártfay is, mint Wesselényi és sokan mások ezt követően még elmentek a Nemzeti Színház esti előadására, melynek vége felé már elkezdődött a nézőtéren a suttogás a víz betöréséről. Az előadás itt mindenesetre rendben befejeződött, ám a mai Vörösmarty téren lévő Német Színház előadását az áradás már félbeszakította. Este kilenc órakor a már teljesen átázott és meggyengült parti szükséggátat először a színház magasságában törte át az ár, és az alacsonyabban fekvő belvárosi utcákat – ahogy a korabeli leírások írják: Pest „legszebb részét” – gyorsan elöntötte. Ekkor újra zúgni kezdtek a vészharangok, és elkezdődött a menekülés is, de ez korántsem a városból való kiözönlést, hanem inkább a magasabban fekvő terekre, illetve a felsőbb emeletekre vagy a padlásra való áthurcolkodást jelentette. Sok helyen a lovakat, teheneket és más jószágaikat is vitték magukkal az emberek, de a legtöbb házban olyan gyorsan érte a lakosokat az áradás, hogy nem tudták megmenteni állataikat. (Így pusztult el Wesselényi Hozdalám nevű kedvenc lova is.) A pesti ideiglenes gát után a váci nagytöltés adta meg magát: a jeges áradat a mai Lehel tér környékén tört be, és hamarosan elöntötte Terézvárost. Eközben a Dunába torkolló csatornák és a pincék is megteltek vízzel. 13-ról 14-re virradó éjjel tovább nőtt a folyó, félkettő előtt tíz perccel tetőzött (27 láb, 1 hüvelyk, 9 vonással), s ez azt jelentette, hogy ekkor már több mint 90 centiméterrel meghaladta az 1775. évi rekord magasságot. 9 BUDAPEST 2013 március A Német Színház és tere a nagy árvíz idején forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok
