Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - A jognak macskaasztalánál
Azok voltak a szép idők, amikor az ember még így címezhette meg a képes levelezőlapját: Kaposvár, Somogy megye – se utca, se házszám, ennyi. Pedig Somogyország fővárosa kilencszáztizenegyben sem volt olyan apró település, ahol a királyi postahivatal nagybecsű dolgozói név szerint ismertek volna minden egyes lakost. Ám ez a lap mégis célhoz ért, hiszen a tekintetes ügyvéd urat tényleg mindenki ismerte a városban. Emeletes háza volt a Deák Ferenc utcában, a főtér közelében, kétlovas homokfutója gyakran várakozott az Arany Sas szálloda előtt, amíg az ügyvéd úr elszívott odabent egy-két virzsíniát, vagy eljátszott néhány karambolt a szomszédos Müller kávéház biliárdasztalainál. Megyeszerte híres ügyvéd volt a Szepi úr, igaz, inkább mulatozásairól, tivornyáiról híresült el, mint messzehangzó védőbeszédeiről. Többet látták a Nyúl utca piros lámpás házaiban, mint a járásbíróságon. Hermin persze mit sem tudott minderről. Hermin örült, hogy ráakadt egy rokonra a messzi Kaposváron, akire rábízhatja ezt a bonyolult örökösödési ügyet. Illetve ha az ügyet nem is, legalább azt, hogy megpróbáljon kiegyezni a Zoltaiakkal. Zoltai Rezső körorvos volt Somogybajon, s most, hogy meghalt, az öröksége százfelé szakadt: ebből a százból, elméletileg legalábbis, egy kis darab jutott volna a Herminnek is, aki Rezső bácsi másodunokahúga volt, igaz, soha életében nem járt Somogybajon. (Megvolt a maga baja.) Hermin már Pesten született, és ezidőszerint gépírókisasszony volt Az Est című bulvárlapnál, és a Ferenc József rakparton lakott egy szerény, egyszobás – igaz, Dunára néző – lakásban. Hermin azt remélte, hogy a kaposvári ügyvéd-rokonnak sikerül rávennie a Zoltaiakat egyösszegű kártalanítására, melynek fejében lemondott volna az örökség ráeső részéről. Nem tudhatta, hogy a Zoltaiak egymással is perben és haragban állanak, és eszük ágában sincs senkivel sem kiegyezni, még magukkal sem. Azt meg aztán végképp nem tudhatta Hermin, hogy Szepi tekintetes meg sem próbálja kenyértörésre vinni a dolgot. Az előre kért ügyvédi honoráriumot elitta az Arany Sasban, és fütyült az egészre. Hermin azt remélte, hogy a pénzből, melyet a Zoltaiak örökségéből kap, kétszobásra cserélheti az egyszobását, és akkor talán a Tarján szerkesztő úr is komoly szándékkal közeledik majd felé. A Tarján szerkesztő úr közeledési szándékával egyébként nem volt semmi baj, az épp olyan komoly volt, amilyennek lennie kellett, csak aztán, ha megkapta, amire vágyott, hamar átalakult az távolodási szándékká. A Tarján szerkesztő úr nyíltan hangoztatta, hogy nem áll szándékában nősülni, a felelősségteljes munkakör, amit betölt, ezt nem is teszi lehetővé: egy vezető rendőrségi riporter ne nősüljék, hirdette fennen a Tarján szerkesztő úr, mert a riporteri munka egész embert kíván. De a Hermin úgy gondolta, ha lenne két szoba, a szerkesztő úr is másképp viszonyulna. De bizony tévedett: se örökség nem lett, se házasság, de még az állás is elveszett hamarosan, mert Miklós Andor, aki egyébként kedvtelve legeltette szemeit a Hermin derekán, amikor az előredőlve új papírt tett a gépbe, csak megelégelte a sok gondolhatamot meg melletet, és rövid úton felmondott neki. ● 13 BUDAPEST 2013 február A jognak macskaasztalánál Jolsvai András ZÁROM SORAIDAT
