Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Zappe László: Derűsen cinikus szakmunka - Karácsony kapujában...
Antony Jay és Jonathan Lynn két tévésorozatot is készített valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben. Az elsőnek Yes Minister, a másodiknak Yes, Prime Minister volt a címe. Ez utóbbiból lett aztán 2010-ben színdarab, majd annak nyomán ismét tévésorozat készült 2013-ban. Nyilvánvaló tehát, hogy az alapgondolat elnyűhetetlen – méghozzá nemcsak időben, de térben is az. Ezt már az Átriumban játszott magyar változat, (Igenis, miniszterelnök úr!) igazolja. Úgy röhögünk és tapsolunk neki, mintha minden szava, minden apró, rejtett utalása nekünk szólna, rólunk beszélne. Pedig Anglia messze van. És nem csak térben. Azt persze biztosra vehetjük, hogy a magyar szöveg alkotói, Faragó Zsuzsa és Ugrai István igye keztek közelebb hozni. Feltételezhetjük, hogy nem minden náluk találónak érzett célzás származik az eredetiből, de azért a távolság is megmarad, és nemcsak stílusban, de az alaphelyzetben is. Márpedig a sorozat és a darab alapgondolata teljesen idegen a mi viszonyainktól. Az angol szerzők ugyanis mindent arra építenek föl, hogy a hivatalnoki kar, amely a szürke eminenciást, a dolgokat valóban kézben tartó és irányító kabinetfőnököt is adja, örök, elmozdíthatatlan, s így övék a tényleges hatalom. És ha ironizálva mondják is, de alighanem komolyan gondolják, hogy ebben a folytonosságban rejlik Anglia ereje, biztonsága, magabiztossága. Nálunk ennek nyomát se nagyon látni. Egy-egy kormányváltozáskor hónapokig más se történik, mint az előző kormány által kinevezettek eltávolítása. Nemcsak a kormányhivatalokból, de még a színházak, a múzeumok éléről is. Ez az együttes közelítés és távolságtartás jót tesz az előadásnak. Feszültséget teremt, akár csak a jól alkalmazott anakronizmus. A messzeség tudata fokozza a ráismerés örömét. Ráadásul ezúttal a távolság is többrétegű. Benne is vagyunk abban a világban, amelyben a darabban láttatott Anglia, meg nem is. Összeköt az Európai Unió. Csak az angolok nagyobb tétekben játszanak, amikor ki akarják cselezni Brüsszelt, illetve a miniszterelnök és kabinetfőnöke egymást is a nagy európai pályán. A konkrét cselekmény egyszerre abszurd és ismerős. Merre menjen egy új olajvezeték – olyan horderejű gazdasági kérdés, ami már történelmet írhat. És olyan apróságon múlhat, hogy szereznek-e szüzet egy ázsiai olajhatalom külügyminiszterének. Ám e kérdés körül meg évezredes civilizációs hagyományok, elvek csapnak ösz sze. Megint csak a világtörténelem nagy kérdéseinél vagyunk. Olyan súlyos kérdéseknél, hogy a szerzők meg is futamodnak előle. Kitérő utat találnak, amikor a cselekményt végül is egy a lényeginél sokkal kisebb botrány elintézése felé terelik, miközben az igazán súlyos bajok elsikkadnak. Nemcsak az ábrázolt valóságban, de a darabban és az előadásban is elfelejtődnek. Ezt azonban olyan ügyesen teszik, hogy a nézőnek föl se tűnik, legfeljebb csak ha később utánagondol annak, mit is látott. A helyszínen kissé belefáradva már a rengeteg, folyamatos röhögésbe, jóformán észre sem veszi, hogy a darab is kissé megfáradt, lekókadt a végére. Az előadást a Kultúrbrigád nevű alakulat játsz sza, amelytől eddig a Vaknyugatot láthattuk, ugyancsak az Átriumban. Azt Gothár Péter ren dezte, és abban is Alföldi Róbert volt a főszerep lő. Ezúttal a mindenható vagy inkább mindenre képes és mindent elérni képes kabinetfőnököt alakítja. Éles elméjű és elegáns, agresszív és érzékeny. Persze van az a pénz vagy hatalom, amiért minderről lemondani is képes. Hevér Gábor a miniszterelnök. Bájosan ellenszenves. Mint egy szeszélyes kiskamasz. Minden méretében kicsi, semmit sem tud igazán, néha egyáltalán semmit sem tud, de éppen ezért hatalmas az ambíciója és az öntudata. Ficza István kajla bölcsész a hivatalnoki szamárlétra alsóbb régióiban, legalábbis a kabinetfőnökhöz képest. Fontoskodik és alkalmazkodik. Parti Nóra adja a közelebbről meghatározatlan szerepű politikai tanácsadót, a miniszterelnök bizalmasát, egy sok mindenben járatos és bizonyára sokat próbált, öntudatos nőt, a kabinetfőnök ádáz ellenségét. Némedi Árpád az egzotikus ázsiai ország Oxfordban végzett követe, derűsen cinikus szakember. Znamenák István célratörő rendezésében az előadás is derűsen cinikus szakmunka. ● DERŰSEN CINIKUS SZAKMUNKA Zappe László 27 BUDAPEST 2013 december Milyen feladatai voltak a gazdasszonynak az ünnep közeledtével? Milyen munkákat végeztek a ház körül? Hogyan ünnepeltek a háziállatok? Ezekre és sok minden másra is választ kap, aki a kiállításokat bebarangolva végigjátssza a Magyar Mezőgazdasági Múzeum karácsonyi kvízjátékát. A „Színek, ízek, illatok...” című kiállításban felvonulnak a téli kert termései és a karácsony illatos fűszerei, de megosztják velünk az eredeti mézeskalács receptjét is, a kézműves sarokban pedig mindenki elkészítheti saját, egyedi karácsonyfadíszét. A programra érkezők a belépővel megtekinthetik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum összes állandó és időszaki kiállítását, továbbá megcsodálhatják a Vajdahunyadvárban vendégeskedő rácalmási mesterek dísztökökből faragott, mókás mesefiguráit. A múzeumi felfedezőtúra kicsik és nagyok számára egyaránt élvezetes téli program. Nyitva tartás: 10-16 óráig. Jegyárak: felnőtt 1100 Ft, gyermek és nyugdíjas 550 Ft. Bővebb információ: www.mezogazdasagimuzeum.hu ● KARÁCSONY KAPUJÁBAN... Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2013. december 20.
