Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Lujza, az ügyes
nyában, illetve Szegő András a Budapesti Negyed 31. számában, továbbá Déry At tila Teréz- és erzsébetvárosi topográfiája) az itt szerepeltetett építők-tervezők közül kettőt említenek: Merxbauert és Weinrébet. Közülük Weinréb az ismert mester a szakma irodalmából. Spiegel Frigyes ál landó társaként több nevezetes budapesti házat tervezett és kivitelezett, a többi között az Andrássy út 101-et, a Schanzer-villát, a MÚOSZ egykori, most üresen pusztuló székházát. Továbbá a millennium évében az Izabella utca 94-96. szám alatti Lindenbaum-házakat, amelyek közül az egyiket a közelmúltban újították fel, homlokzatán egy komplett mulató minden pazar díszével. Szegő Weinrébet valószínűsíti tervezőként, Ferkai nem tippel, Déry Attila Merxbauert nevezi meg. Négyből kettő. Hiszen most már tudjuk: Schomann a ház igazi tervezője (ha nem is tervrajzolója), egy igazi nagy ász a millennium fővárosi építészetének meghatározó személyiségei közül (egyik legismertebb műve a Gül Baba türbét körítő Wagner-villa a Rózsadombon). A ház mulatója pedig Weinréb alkotása. Továbbá közreműködött egy ismeretlen ifjú építész is, aki a homlokzat legfeltűnőbb részét alkotta meg, amit aztán 1920-ban, amikor a Télikert szerepet vált (mindössze három évig, 1916-ig volt a neve Jardin d’Hiver) Ferenczy Sándor épít át. Ha mindehhez még hozzátesszük a Nagymező utcai bérház egy olyan feltűnő sajátosságát, ami – eddig úgy gondolom – páratlan Budapesten, hogy tudniillik félemeletből hárommal is dicsekedhet, igazán nem mondhatunk mást, mint hogy ennek a száz évvel ezelőtti épületnek a születéstörténete Lujza életéhez mérhetően kalandos. A Nagymező utcai „Jardin – írja Ferkai – színvonalas műsorokkal indult: Rátkai Márton, Somogyi Nusi, Szalontai Ferike, Virágh Ferenc, Újváry Károly bohózatai, kabarétréfái szerepeltek a műsorlapon. Ezen kívül énekesek, táncosnők és artistanők, és ahogy az természetes volt, konzumnők szórakoztatták a vendégeket.” Néhány év után az antant-utálat miatt Télikertté magyarosított Jardin áttért az operettek műfajára (megőrizve persze a műsor közbeni evészet-ivászat és a szeparék működtetésének lehetőségét). Mérei Adolf volt akkor a bérlő s a műsorok szervezője, aki lehetett volna a pesti éjszaka királya, ha nem hal meg fiatalon, de már az után, hogy fő művét befejezte: az ő beruházása, üzlete és attrakciója a mai pesti Új Színház volt. 1919-ben a Télikert volt az egyetlen olyan színház Budapesten, ahol megengedték a vendégeknek a dohányzást. Merthogy akkor már színházszerűen működött: Nagy Endre kabaréja talált itt otthonra. 1919. szeptember 25-én volt a premier: a SZÉN ő Felsége című produkció. Aztán még egy. És összesen ez a kettő. Mindössze két és fél hónapig tart ez a minőségű szórakoztatás Wabitsch Lujza mulatójában. Aki azt már egy ideje bérbe adja, majd vonásait egy nagyszabású funkcióváltás során Ferenczy Sándorral szabatja át. Meglehetősen sajátos, bár nem ritka a hasonló eset, hogy egyetlen rajz, fotó, leírás se maradt ránk a Jardin d’Hiver-korszakból, csupán az 1920-as átalakítás során kialakított jellemzőkről. Ezekről Szegő leírását idézem, főleg, mert az 1920 utáni helyzetet bemutatva visszautal a korábbira: „A nagyobbik udvar alsó három szintjét tölti ki a mulató nagyterme, majd a színház-mozi nézőtere. A nézőtéri zsöllye 19 soros, középfolyosós ... A kétoldali egy-egy pillérhez, szeparészerűen leválasztva, egyegy fülke simul ... Még két proszcéniumpáholy is volt elöl, a földszint így 650 főt fogadott be. A színpadi rész széles, de nem túl nagy zenekari árokból, tágas előszínpadból állt ... A Renaissance – Radius Színház félemeletének közeperkélyén 120 néző, a 16 páholy koszorújában további 60 fő fért el. Az előcsarnok fölé oldalkarzatszerűen nyúltak be az uzsonnázó galériái. [az első emeleti páholyokban] további 60 néző ülhetett. ... Ezen a – tulajdonképpen harmadik – szinten a középerkély két oldalán folyosók vezettek az emeleti mulató tereihez, azaz az asztaloktól csak úgy fel-felugrálhatott az igazi habitué, ha tudta, hogy a színpadon érdekes rész vagy szám következik. Ezzel az átkötéssel valamennyire megőrizték azt a Télikert-féle eredeti, asztalnál ülő-néző formációt, ahol a fogyasztás és a műélvezet ... egybetartozik. A főemelet szíve az alsóházi udvarba épített üvegtetős tér volt, ahol a parkett tánc és az ahhoz legközelebb eső asztalok, illetve ezek közé rendezett páholyok (szeparék) álltak. Az utca felé kiszélesedő kör közepén volt a maradék télijardin, és a mulató bárpultos, „amerikaibb” része, valamint az asztal és a diványok közt függönnyel leválasztható további szeparék. ... Arra következtetek, hogy az eredeti Jardin centruma-színpada is ez alatt az üveggel fedett promenoire alatt lehetett ... a páholyok mellvédjén girlandok, kartusba fogott, aurát sugárzó koronák és fátyollal alig fedett, keresztbe tett lábakkal fekvő, meztelen nőalakok aranyozott plasztikája volt látható.” 1920-tól az akkor végrehajtott átalakítással a színházi működés feltételeit célozta meg a műintézmény. S az idők során ennek a funkciónak kívántak megfelelni az újabb és újabb átalakítások. Az egyik legutolsónak, 1998-ban, Siklóssy Mária volt a tervezője. Közben pedig napjainkig – ha jól számoltam – tíz „főbérlő”, és további fél tucat „albérlő” használta ki a többé-kevésbé művészi szórakoztatásra Wabitsch Lujza száz éve nyílt mulatójának tereit. S ha így van, azt feltétlenül a Pesti Éjszaka Királynőjének javára írhatjuk. Maga az állandóság, amit megalapozott... ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 11 BUDAPEST 2013 december A Jardin d’Hiver utódintézményei Télikert 1916−1920 Renaissance Színház 1920−1926 Radius Filmszínház 1928−1944 Vígszínház 1945−1949 Ifjúsági Színház 1949−1954 Petőfi Színház 1954−1962 Nemzeti Színház 1964−1966 Operettszínház 1966−1971 Thália Színház 1971−1991 Arizona Színház 1991−1993 Művész Színház 1993−1995 Thália Színház 1995-től (Az 1970-es évektől itt működött − mások mellett − a Mikroszkóp Színpad, a Rátkai Márton Klub is) Félemelet: háromszor fotó: Sebestyén László
