Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Az égifotós
Legfontosabb kellékek: a repülőgép-modellezésből ismert szervo-motor, amelyre a fényképezőgépet ültetik, azt emeli magasba a sárkány, továbbá a kivénhedt joystick, ami a földi irányításhoz szükséges. Kulcsfontosságú még az exponáló gombját vezérlő hosszú madzag. Az égi fotós hamar belátja, hogy nem érdemes kényes fényképezőgépet vásárolnia, mert könnyen előfordulhat, hogy a szerkezet szeszélyes szelek játékaként a Duna vizében mártózik, vagy a gravitáció uralkodása által sziklás meredélyen bukfencezik lefelé. Okos megoldás eleve szállítási sérült gépet beszerezni e célra, előbb-utóbb úgyis karcot ejtenek rajta a harcok. Persze nem véres csaták ezek, sokkal inkább az égiekkel és az aerodinamikával folytatott permanens küzdelem; a lelkiismeretes sárkány-fotós előbb-utóbb meteorológiai tanulmányokba kezd, hogy megértse, az újpesti víztornyot miért csak a jövő tavasszal tudja lekapni (mert akkor lesz legközelebb irányadó keleti szél arrafelé). Mindez gyerekjáték a Megyeri-híd levadászásához képest, melyhez akár két év előtanulmány is szükségeltetik, mert a dunai széllel tartósan még senki sem jutott dűlőre. És akkor még hátra van a nagyszerű Rózsák tere, amely hónapok óta délkeleti szélre vár; a feladat nehézségét a gyors cselekvés adja, mert ha nem elég meredeken röppen fel a sárkány, veszélybe kerül a zsákmány: a teljes kompozíció beleütközik a templomfalba, és néhány próbálkozás után vége szakad a kísérletnek. További terv még a csodálatos Kodály körönd, ami eddig még senkinek sem hagyta magát csak úgy, felülnézetből megörökíteni. Úgy tűnik, komoly előtanulmányok, és konok kitartás nélkül még egy kóbor nyájat sem lehet tisztességgel égifotózni. A birkatest árnyékának olyan szögben kell mutatkoznia, hogy a szemlélődő másodpercekig bogozgassa, feketebárányokkal vagy fehérekkel van-e dolga. Célszerű előtte otthon felskiccelni, mi várható a majdani képen, mert odafent lehetetlen befolyásolni az eseményeket, képet komponálni, élességet állítani, és más tudor dolgokkal foglalkozni. A fotóművészek persze mindezek hallatán roppant idegesek lesznek, és fölteszik a kérdést: mi a fontos, a fotózás vagy a sárkányrepítés, és egyáltalán: mi ez az egész, művészet vagy technikai mutatvány? A sárkánnyal fotózó válaszul megélt csodákról mesél, hogy milyen óriási érzés ily módon kapcsolatban állni a természettel, mindössze egy madzag az összekötő kapocs Muslica és őközötte, és micsoda izgalmas pillanatok azok, amikor először megnézheti a terméket, vagyis az égből pottyant felvételeket. A fotós erre kedvesen morrant egyet, nem hatja meg, hogy szinte minden helyszínhez új sárkányt kell építeni, és/mert nagy a fluktuáció (legutóbb a Zebegényi Sárkányfesztiválon is lezuhant egy egyed, azóta is keresik). Szóval a földi fotós nem lelkesedik túlságosan, forgatgatja az egyszerű objektívet, ő is megérdemelné a neves gyártó támogatását, aki igen hamar beleszeretett az efféle látványosságba, és ingyen-gépeket bocsát rendelkezésre a további játékhoz. Égi harcos azonban nem hagyja magát, s fűtött arccal a világ sárkányeregető-paradicsomairól mesél: Új-Zélandra vágyik, mert ott igenis megbecsülik e találmányt; a halászok a megközelíthetetlen tengerszakaszokon sárkánnyal küldik víz fölé a csalit, és a leghalasabb területek fölött lebegtetik egészen addig, ameddig megérkezik a nagy kapás; amerikai egyetemeken pedig a jobb megismerés és hasznosítás érdekében aero-fotózás félévet indítanak a hallgatóknak. Hogy melyik volt az ok és melyik az okozat, ma már kideríthetetlen, de tény, hogy rohamosan gyarapodik a légből kapott fotósok sokezres tábora. De mi lesz, ha elfogynak a házak, a nevezetességek, és ha már képeslapok tucatjain illegeti magát a Budai Vár kalapjának csúcsa, és már az összes említésre méltó híresség hagyta magát lefényképezni? Az égi fotós valószínűleg akkor sem jön majd zavarba, vallja, hogy minden épület egyéniség, s szeretné megmutatni magát, amire a virsli belvárosi utcákban alig van lehetősége. Másfelől vidéki témák garmadája áll rendelkezésre: a természet és annak befogásának reménye. Közeli terve, hogy amint az égiek és az engedélyek együtt állnak, megdönti a magassági rekordot, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak, mert Kecskeméten egészen más légköri viszonyok uralkodnak, mint Új-Zélandon. Hogy mikor lesz a csúcstámadás, és pontosan hány méterről sikerült a legmagasabb légi felvételt elvégezni, azt a sikeres kísérlet után teszik közzé. Mindenesetre addig még rengeteget kell edzeni, mert a kecskeméti repülőtéren igen szűkre szabták a légi folyosót, és sárkányrepítő legyen a talpán, aki képes korlátokon belül maradni. ● 5 BUDAPEST 2013 december