Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Madártávlat
Hogy mennyit fog érni ez a lap száz évvel a megjelenése után! (Sokat, mert egy kevéssé fényképezett, ráadásul hamar megváltozó arcát mutatja Ujpestnek: de hát erről e történet szereplői még mit sem tudnak. E történet narrátora viszont annál többet – s nemcsak azért, mert néhány évtizeden át maga is figyelemmel kísérheti majd ezeket a változásokat, hanem azért is, mert ismeri a képeslap tulajdonosát, aki rendkívül büszke erre az unikális darabra, és semmi pénzért meg nem válna tőle.) Soha semmi nincsen véletlenül. Ha azt hisszük, van, csak nem tudjuk a magyarázatát. Joggal kérdeznők például magunktól, hogy a váci diákok (akik Brauer Gizella úrleánytól, ki a fényes Bag községben él, azt kérdezik, hogyan sikerült a felvételi, s egyszersmind Erzsi néninek is kezet csókolnak) miért választanak Ujpestet ábrázoló képeslapot érzelmeik tolmácsolására? Talán nincs elég képeslap a világon, mely Vác csodálatos főterét ábrázolná? (Ahol diákságuk víg napjait töltik.) Vagy ha már valamely, előttünk ismeretlen okból mindenáron ujpesti képeslapot kívánnak szerettüknek küldeni a változatlanul fényes Bagra (itt nem Bagra megy a játék! Vagy igen?), miért nem választanak egyet az ismertek közül, az Árpád út vagy a Klarisszeum vagy az István út képével? Miért választanak egy ilyen érdektelen, falusias zsánerképet, melyen nagy, sáros terek uralkodnak, s ha nem látnánk a távolban hegyeket, álmos alföldi községnek képzelhetnénk a helységet? Mit gondolnak, miért? Nézzék meg még egyszer, nyugodtan ezt a képet. Ha figyelmesen szemlélik, rájönnek, hogy a fotográfia (készítette Selton Bernát) középpontjában egy fehér falú sarokház áll, melynek portálján jól látható a felirat, Hatosy Nándor vegyeskereskedéséé. A Ha tosy-féle bolt a századfordulón messze földön híres volt, amit ott nem lehetett kapni, azt nem is volt érdemes megvenni, tartotta a mondás. De nemcsak az üzlet, a család is méltán szerzett nevet a feltörekvő községben – mely néhány év után már város lesz, méghozzá megérdemelten, újabb tíz esztendő múltán pedig ötödik a magyar városok rangsorában – , idősebb Hatosy Nándor (ki e fénykép készültekor már nem él, de a feliratokat még ő készítette) például negyvennyolcas honvédmúlttal büszkélkedhetett (és büszkélkedett is, nekem elhihetik!), aztán elöljárósági tag, egyházgondnok meg sok egyéb más lett belőle, ahogy illik is. A fiai továbbvitték a hírnevet meg a céget egy újabb emberöltőn keresztül – de aztán a tízes évek Amerikaláza csak magával ragadta őket is. Nemhiába hívták annakidején Ujpestet kelet Csikágójának, a Hatosyak (és még hányan de hányan) úgy gondolták, megnézik, milyen az igazi a tengeren túl. Épp jókor, az utolsó családtag tizennégy tavaszán hajózott át a tengeren (akkoriban az volt a szokás, hogy a legizmosabb férfi indult először a családból, aztán, ha ő félre tudott tenni egy újabb hajójegyre valót, jöhetett a következő, és így tovább, végestelen végig: hogy én most magyar nyelven írom e történetet és nem angolul, annak az az egyik oka, hogy boldogult nagyanyám a legkisebb gyermek volt a családban, épp, mikor rákerült volna a sor a hajójeggyel, kitört a háború, s ezzel a mi családunk története más irányba fordult, mint, mondjuk a Hatosyéké), és ott is derekasan megállották a helyüket. Épp mostanában lehetett hallani egy legújabb leszármazottról, Shown Hatosyról, a jó nevű amerikáner filmszínészről, kinek moziját nemrégiben mutatták be a hazai vetítőtermekben is. De mindezek történetünk idején még nem sejthetőek. Még béke van, a község lóvásárterét sár lepi, a plébániát akácfák takarják, csak a Hatosyék háza fehérlik ki a szürke tömegből. Nem véletlenül: Selton Bernát éppen erre a képre kapott felhatalmazást a két Hatosy-fiútól, ezért a képért mászott föl a fényképész az épülő templom tornyába (pedig szörnyű tériszonya volt szegénynek), s aztán ezt a képet küldözgették a Hatosyak fűnek-fának, míg a szülőföldjükön éltek. (Persze, hogy ők voltak a víg váci diákok.) Mármost, hogy sikerült-e Brauer Gizella kisasszonynak a fölvételi, s hogy hová felvételizett egyáltalán, meg hogy mi következik mindebből, arra már mi sem tudjuk a választ. De keressük. ● Madártávlat Jolsvai András 28 BUDAPEST 2013 november ZÁROM SORAIDAT
