Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVI. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA és a Szerencsejáték Zrt. támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Nyájas májas (18. oldal) A hátsó borítón: A kétszáz éves Muzi (20. oldal) BUDAPEST 2013 november BUDAPEST népe szavaz, vagy a budapestiek népszavaznak? Ki valójában a budapesti? Mi az a népszavazás? Mi a helyi népszavazás? Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk ezekkel a szavakkal, mondatokkal, miközben valakik – maga a nép vagy a hivatal – mindig valami többé vagy kevésbé fontos dolog eldöntését akarják ilyen módon megoldani. Vagy nem megoldani, csak megoldását mímelni. Mivel ez nem egy szakcikk, csak hivatkozunk az alaptörvényre (így kisbetűvel), amely szerint: a fővárosban és a városokban kerületek alakíthatók; mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni; a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyről törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani. És még egy ugrás a jogszabályok sűrűjébe: tartalmilag idézve az önkormányzati törvény mondatait. Melyek szerint a fővárosi önkormányzat látja el a főváros egészét, több kerületét, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott Margitszigetet érintő helyi önkormányzati feladatokat. (Az utolsó 10 szó, ugye, ismerős, éppen csak hogy nemrég került bele a törvénybe...), s tovább: a fővárosi önkormányzat feladata különösen: a kerületek határain átnyúló településrendezés, terület- és településfejlesztés; a fővárosi szintű sport és szabadidősport szervezése, biztosítása. A választás lebonyolításáról szóló jogszabály pedig azt mondja, hogy: a települési szintű helyi népszavazás a települési – kivéve a fővárosi – önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik. Nos, ez utóbbi mondatot olvassák el még egyszer, és a nyájas olvasó nézze el nekünk (igazán nem a mi hibánk), hogy ilyen alig követhető felvilágosítást kap. Persze azt reméljük, akik hivatásszerűen űzik az önkormányzatiságot, alaposan ismerik, ráadásul értik a jogszabályokat, és nem csak így belekontárkodva nyúlnak a dologhoz. Ha mégsem így lenne, szívesen segítünk nekik, hogy legalább a fentiekben rejtőző ellentmondásokat felismerjék. Ennek pedig jól látható lényege, hogy a kerületek határain átnyúló ügy nem lehet kerületi, azaz „helyi” népszavazás tárgya. Ebből kiindulva már most csak az az aktuális kérdés: ki és miért gondolja, hogy a Normafa és környéke a 23 kerületből (helyi önkormányzatok) csak egynek az ügye? Mert hisz valamennyi olvasónknak volt alkalma sétálni, kirándulni, síelni, vagy csak a méltán híres rétesből enni a budapestiek kedvelt hegyoldalán. Persze hogy függetlenül attól, hol lakik éppen. A Normafa és környékének rendezése – ez józan ésszel könnyen belátható – nem a Hegyvidék önkormányzatának belügye. Márpedig most a XII. kerület kívánja megszavaztatni az ott lakókat – a Hegyalja út alsó csücskében élőktől a Budakeszi határán lakókig minden polgárát – mi legyen vagy ne legyen a hegygerincen vagy éppen a fogaskerekű meghosszabbításával. Hallani, a Római-parti mobilgát ügyében is helyi népszavazást kívánnának tartani, erről a főpolgármester nyilatkozott, sőt éppen ő vetette fel, szorgalmazta. Ám (ennek ellenére?) csak a III. kerületiek – nézzenek a térképre, mekkora területről van szó, Pilisborosjenő határától a Kolosy térig –, ők szavaznának, mert ők a helyiek. Nem mi, mindannyian, budapestiek? A mobilgát mintegy három kilométer hosszan kísérné a Dunát. De a Római-part majd tíz kilométeres teljes hosszában nem a budapestieké? Csónakházastul, elhanyagolt, járhatatlan bicikli-utastul, kavicsdobálós stégestül, lángos- és halsütőstül? A helyi népszavazás lényegét tekintve bizony – már csak e két ügyben is – politikusi maszatolás. Amikor nem tud, vagy nem mer dönteni az általunk választott képviselő, közgyűlés, polgármester, akkor a politikus előveszi a számára amúgy nem fontos, talán nem is létező népét (lásd a Margit-sziget és a három „népszavazó” esetét), és szavaztatni akarja. Arról, amiről a népnek fogalma sincs, tárgyáról, hatásáról, hasznáról vagy káráról. Csak hogy tovább tisztuljon a kép, át kell érezni, hogy van „helyi” fővárosi ügy, tehát akár erről is folyhat helyi népszavazás, de lehet kerületi ügy is, amelyről szintén lehet „helyi” voksolás. Már csak az a kérdés, hogy mi minek számít. Nem nehéz belátni, hogy se a Normafa, se a Római nem kerületi „helyi” ügy. De akkor mért lehet a helyi polgármesternek szívügye, hogy legyen vagy ne legyen normafai fejlesztés, olyannyira hogy ezt helyi ügynek tekinti? És miért kell a főpolgármesternek kezdeményeznie „helyi” ügyként a Római-parti gáttal kapcsolatos döntést, amikor annak szükségessége nem vitatott, csak a helye, kialakításának részletei, módja? Ez az írás szándékosan nem foglalkozik az említett ügyek társadalmi, városfejlesztési, gazdasági és egyéb szakmai kérdéseivel (a Rómairól már többször kifejtettük véleményünket), csak a döntéshez vezető úttal, annak is csak egy kis, de el nem hanyagolható részével. A valamennyiünket érintő – és itt és most talán nem szerénytelenül akár országosnak is tekinthető – fejlesztések előkészítése, megvitatása a társadalommal, maga a demokrácia: kicsiben. Ezért fontos, hogy értsük és megértsük mit jelent, amikor olvassuk, halljuk, hogyan szenvedi el a valódi demokrácia hiányát (az imitált demokrácia snassz takarója alatt) BUDAPEST
