Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Kemény Mária: A hazugság háza
várost radikálisan átszabja az Erzsébet híd megépítéséhez (1903) kapcsolódó városrendezés. Megszüntetik a barokk Belváros egész hagyományos utcarendszerét, eltűnnek a hangulatos piacoknak helyet adó terek (Hal tér, Rózsa tér, Sebestyén tér, Eskü tér) s szinte maradék nélkül lebontják a barokk házakat és palotákat. Mindennek végeredményeként a Váci utca mai déli szakaszán a mi házunktól eltekintve nem maradt meg egyetlen 18. századi ház sem, sőt a 19. század első felének klasszicista épületeiből is csak egy sziget a túloldalon: a Váci utca 51-59-es házsor. A lépték alapvetően megváltozott, ma az utcakép meghatározói a négy-ötemeletes historizáló és szecessziós házak. A Váci utca északi, frekventáltabb szakaszán a 20. század hetvenes éveitől elkezdődött ugyanez az átalakulás, ez a rész elvesztette helyi jellegzetességeit, internacionálissá vált. A déli rész azonban máig is őrzi kisvárosias hangulatát, és bár sétálóutcává alakítása után itt is jelentős konjunkturális kereskedelmi beruházások valósultak meg, mindezidáig azok az utcakép 20. század elején kialakult alapvető jellegét nem érintették. Mindezidáig, írhattam volna és írtam is 1999-ben, amikor a Váci utca 54. történetével foglalkozni kezdtem. Részben emeletes, részben kunyhó Arról, hogy a középkorban milyen ház állhatott épületünk helyén, semmilyen forrás nem tájékoztat. Az első megbízható adatot a visszafoglalás után, 1687 májusában a birodalmi adminisztráció által kiadott központi utasítás szerint elvégzett telekösszeírások szolgáltatják. Az első, az úgynevezett Zaiger 1688 és 1690 között keletkezett, majd 1696-ban készült egy második, eltérő számozással, s végül 1732-ben az előző kötet beteltével kezdték vezetni a harmadikat. A két első rövid leírást is közöl a telken álló épületről. A mi telkünkön Nagy Lajos adatai szerint 1688-ban kőház, 1699-ben részben emeletes kőház, részben kunyhó található. A Zaiger leírása a hozzávetőleges méreteket is megadja és az értéket is megbecsüli. Eszerint a 17. század végén itt álló épület szélessége a homlokzatnál 9, hosszúsága 20 öl, két boltozott helyiséget tartalmaz, falai öregek, és 25 forintot ér. Ez az érték az összeírásban szereplő többi épület értékével összehasonlítva átlagosnak tekinthető. Ha a 18. század végén használatos mértékegységet átváltjuk méterre, megállapíthatjuk, hogy a telek méretei lényegében megegyeznek a maival. Így nem kizárt, hogy azok a régi falak, amelyeket az első összeíráskor itt találtak, még 1999-ben is a helyükön voltak, bár azok telken belüli elhelyezkedéséről semmilyen írott adatunk nincs. A Váci utca 54. a barokk kori pesti Belvárosnak a Kriszt ház mellett az egyetlen fennmaradt lakóépülete volt a mostani átalakítás előtt. Tulajdonképpen nem is tudunk magyarázatot adni arra, hogy az a tendencia, aminek a régi Pest teljes eltűnése lett a következménye, s amelyet Rómer Flóris így jellemez: „fölötte lázas haladásunk rohamai, és azon mindent újító és sarkából kiforgató viszketeg, mely egyáltalán tabula rasa-t tervez”, miért kímélte eddig meg ezt a házat... 5 BUDAPEST 2013 október