Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - N. Kósa Judit: Halottaink a pesti parkokban
Az ötvenedik évfordulóhoz közeledve mondta nekem egy fotómuzeológus, hogy aggódik, mert a jelek szerint már minden ötvenhatos képet ismerünk, és aligha kerülnek elő újabbak. Begyűjtötte őket a belügy, félelmükben megsemmisítették a negatívokat a készítőik, vagy még a megtorlások idején úgy elrejtették a tekercseket, hogy soha nem fogunk rájuk bukkanni. Amióta a Fortepan létezik, mintha egy gát szakadt volna át. Áradnak, zuhognak, hömpölyögnek az ötvenhatos eseményeket dokumentáló képek. Rajtuk tüntetések, a Sztálin-szobor ledöntése, szovjet könyvekből préselődött szőnyeg a Teréz körúton, elhagyott lövegek a Tompa utcánál, az Iparművészeti Múzeum áttetsző kupolája, a Köztársaság téri bunkerkeresők, pénzgyűjtő dobozok és feldöntött villamosok, oldalukon virít az ákombákom felirat, hogy Ruszkik haza. És halottak. Rengeteg halott. Nem tudom, korábban a muzeológusok szemérme vagy a véletlen kegyeletteljes sora hozta-e így, de ötvenhatos halottat ritkán láttam. Akasztott embert a pártház előtt. Egyenruhás mésszel leöntött testét a körúti villamossíneken. A Fortepanon azonban rengetegen vannak. Útpadkához szorulva, kapu alá húzva, fa tövében, autóroncsok kalodájában. De talán ennél is döbbenetesebb látvány nekem, aki csak elbeszélésekből, leírásokból és fotókról ismerem ötvenhatot, hogy az internetes fényképadatbázis adományozói (illetve azok, akiknek a képeit ők megőrizték) a szükségtemetéseket is rögzítették. Anyám persze mesélte, hogy a ház előtt talált halottakat a férfiak létrára fektetve vitték el a Bakáts térre, hevenyészett sírjukra pedig ráírták, amit tudtak. Szovjet katona. Kalapos férfi. Bácsi kenyérrel. Viszont a Fortepant lapozva hirtelen világossá lesz, hogy tán nem is volt olyan szabad földdarab a városban, ahová ne ástak volna sírgödröt. Hantok borították a Károlyi kertet, a Rákóczi teret, de még Pázmány Klotild-palota előtt akkor még álló szobrának virágágyását is. 1957 tavaszán számolták csak föl végleg ezeket. A halottakat tisztességgel eltemették, akit lehetett, azonosítottak. De például aki a Fiumei úton olvassa a sírfeliratokat, elszoruló szívvel láthatja ma is, hány ember örök nyughelyére írtak mindössze annyit: N. N. ● A képek forrása: FORTEPAN Halottaink a pesti parkokban N. Kósa Judit 2 BUDAPEST 2013 október Ferenc tér, Nagy Gyula Boráros tér, Pesti Srác Bakáts tér, Nagy Gyula Pázmány szobra előtt, Ferenciek tere Markusovszky tér, Nagy Gyula
