Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - A Dán világa - Design és…
téren nincs is az akusztikát tönkrevágó tető. A városmajori színpadon viszont van, és iszonyúan torzítja a hangot. Többnyire a prózát is mikroportba mondják. Ez azonban csak erősíti a hangot, de csöppet sem teszi érthetőbbé. És természetesen a magas női hangok torzulnak a leginkább, márpedig éppen a Madarász esetében Karl Zellernek és alkotótársainak, Moritz Westnek és Ludwig Held nek úgy tetszett, hogy a történet finom részleteit az egyik főszereplő hölgy dalolva adja elő. Mondhatjuk persze erre is, hogy ezekért a részletekért sem nagy kár. De akkor a két nagy fővárosi szabadtéri színpad egész e nyári évadáról sem mondhatunk mást. Kivéve persze a kivételeket. Bár abból, amit én láttam, két ujjamon meg tudom számolni, ami tetszett volna. Ez a kecskeméti Chioggiai csetepaté és a kárpátaljai Liliomfivolt, csakhogy ezeket már korábbról ismertem. Pedig többnyire hálás szoktam lenni a szabadtérinek azért, mert sok olyan vidéki, olykor határon túli előadást hoztak Budapestre, amelyeket különben nem tudtam volna megnézni. Idén még külön fesztiválnak is nevezték ezt a szemlét, zsűrit kértek föl, igaz, a zsűrizés eredményét mindeddig nem hozták nyilvánosságra. Bár lehet, hogy mire e sorok megjelennek, azt is tudni fogjuk. Némelyik produkció kimondottan szegénységi bizonyítványt állított ki a színházról, amely játszotta, vagy az igazgató ízléséről, aki jelölte, netán mindkettőről. Vagy különös szerencsétlenség érte a produkciót a Városmajorban, mint a nyíregyházi Black Comedyt, amelyet június közepén természetesen még fél kilenckor sem lehetett sötétben kezdeni, és a hangerősítés sem tett jót Lendvai Zoltán különben sem túl izgalmas rendezésének. Ezután Lendvai másik rendezését, a Család ellen nincs orvosság korrekten mulattató székesfehérvári előadását már erősítés nélkül játszották, így legfeljebb a kisebb hangú hölgyeket nem lehetett hallani. Alighanem ez volt a kisebbik rossz. Minden ízében rémületes volt viszont a Kaposvárról érkezett A cigánytábor az égbe megy. Szőcs Artúr átírói és rendezői gátlástalansága, meg támogatva Kovács Andrea iszonyatosan csiri csáré jelmezeivel, maradéktalanul kipusztított minden igazi humort és költészetet, gondolatot és érzést az eredeti műből. De nem hiszem, hogy a színlapokon tapintatból hallgatták el az eredeti szerzőt, Makszim Gorkij t. Ehhez képest Guelmino Sándor veszprémi Tündér laki lányok-rendezésében az értelmetlenül húzkodott függönyök és Eperjes Károly kis sé tompult ripacskodása akár üdítő is lehetett volna, ha valamit is érvényesülni hagy Heltai Jenő bölcs humorából. Szóval nemcsak a technikával, a feliratozással és az akusztikával van nagy baj. ● Katona Valéria textiltervező-iparművész eddigi legnagyobb, összegző kiállítását rende zi meg. A kiállítás a zömében Budapest különböző középületeibe tervezett nagyméretű munkákat mutatja be, így a textilművészet és az építészet „együttéléséről” adnak példát. A kiállításon helyet kapnak a sokszorosított textildesign jellemző darabjai a 70-es évektől a 90-es évekig, középületek színes kárpitjai, valamint különböző technikai eljárással készült textilművészeti munkák, köztük új művek is. ● DESIGN ÉS... Katona Valéria textiltervező-iparművész pályakép-áttekintő kiállítása FUGA Budapesti Építészeti Központ, 2013. szeptember 28-ig 27 BUDAPEST 2013 szeptember Søren Aabye Kierkegaard, a rejtőzködő és rejtélyes gondolkodó élete és életműve megkerül hetetlen az európai teológiában, filozófiában és irodalomban. 200. születésnapját – több nagyváros mellett – Párizsban, Berlinben és Pekingben is megünneplik e tárlattal, mely izgalmas összeállítás a kiismerhetetlen csábítóról, az álnevek és alteregók tükör-játékába vesző íróról és a vallásos egyházkritikusról. ● A DÁN VILÁGA A Dán Kulturális Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös kiállítása Petőfi Irodalmi Múzeum, 2013. szeptember 27-től
