Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Breinich Gábor: Magyar polgári hagyaték: a Gerenday család iratai
A magyar polgár a szocializmus korszakában kihaltnak tekintett szereplő, akit gyakran próbálunk felidézni, de arcvonásait sajnálatosan kevéssé ismerjük. Budapest Főváros Levéltárának kiállítása egy pesti polgárdinasztia három nemzedékének dokumentumaiból készít gondolatmozaikokat társadalmi jelenségekről, családi kapcsolatokról és szerepekről, nevelésről, érzelmi kötődésekről, asszimilációról, vállalkozói erkölcsről, amelyek segítségével a látogatók összeállíthatnak magukban egyféle belső képet. A kiállítás nem családtörténetet mesél el – erre az egyik leszármazott, Lukácsy András Lex Gerenday címmel 2011-ben megjelent könyvével már sikerrel vállalkozott –, hanem a család iratainak segítségével hiteles és érzékletes képet fest a mentalitástörténeti vonatkozásokról. A vonásokból nem a tipikus pesti polgár – hiszen sok arca van, és melyikre is mondanánk, hogy tipikus? –, hanem a protestáns etika által meghatározott magyar polgár arcéle rajzolódik ki. A polgár, aki másfelől mellesleg magyar nemesi származással is bír... A családi vállalkozást megalapozó Gerenday Antal –, akinek az egyik bátyja neves pesti ügyvéd, nemes vármegyék táblabírája, a másik orvos, egyetemi professzor, a füvészkert igazgatója – mint a népmesékben a harmadik, legkisebbik fiú, két lábbal a földön állva ragadja meg egy feltörekvő iparág lehetőségeit: egy sikeres kőfaragó üzem alapítója, ahogy ma mondanánk, egy piacvezető cég tulajdonosa lesz. A kiállítás tárlóiban olvasható naplósorok, levelek, feljegyzések, családi intelmek és a patriarchális elemekkel tűzdelt vállalkozói tevékenység dokumentumai, valamint a festmények és fotók rendkívül gazdagon árnyalt képet tárnak a látogató elé. Egy református–katolikus vegyes házasság létrejöttét kísérő bizalmas nyilatkozatokban taktikázás és megegyezés argumentumait olvashatjuk, majd a következő tárlóban az egy nemzedékkel későbbi iratokból újabb vegyes házasság története bontakozik ki. Új szál szövődik a családi történet szövetébe, amely a zsidó asszimiláció mentális és érzelmi folyamatairól árul el részleteket a személyes, őszinte hangvételű családi iratokon keresztül. Egymást követik a polgári élet színtereinek, megnyilvánulásainak dokumentumai az egyegy jelenséget, témát megragadó tablókon. Sorban tárulnak elénk a család életének mozaikjai fotók, tárgyak, iratok, naplók képében, amelyek társasági életről, sportról, utazásról, művészetről, a közösségért végzett munkáról és a józan polgári lét mindennapos tevékenységeiről mesélnek. A tárlókban elhelyezett dokumentumokon keresztül is jól érzékelhető a családi értékrend középpontjában álló polgári munkaethosz és humanizmus, ami a családot a társadalmi felemelkedésben segítette. Meglepődve olvashatjuk a levelek között a Pesten iskoláztatott leányka vidéki mamájával folytatott német, francia, angol nyelvű levelezését a 19. század nyolcvanas éveiből, a nagybácsi nyelvgyakorlásra motiváló sorait és a nevelőintézet tanítónőjének tanítványához írt értő, odafigyelő, kedves levelét. Mennyi figyelem vesz körül egy fiatal lányt! Bizonnyal mosolyt kelt emlékkönyvének egyik bejegyzése: „A létkert bájölében díszlik egy virág...” de maga a jelenség talán elgondolkodtat bennünket néhány percre. Megannyi apró történés, finom szál kerül elő, amelyeket leginkább a mikrotörténet-írás művelői és a dolgok mélyebb megértésére vágyó látogatók élvezhetnek igazán. A kiállítás kapcsán mindenképpen meg kell említenünk azt a fordulatot, amely Budapest Főváros Levéltára szemléletében az elmúlt évtized során következett be. A családkutatások iránt megnövekedett igény következtében egyre több figyelemben részesítik a különféle magániratokat. Az emlékezeti kultúra sokrétű megnyilatkozásai felértékelődtek a társadalom számára. A „mindenkori hatalmi rend kódjával írott” hivatalos köziratokban őrzött információk mellett a fontos tudást rejtő személyes naplók, levelezések, memoárok, önéletrajzok, családi iratok is megkerülhetetlen forrásokká váltak, és ezt a jelenlegi tárlat is fényesen bizonyítja. A kiállítás készítői, Horváth J. András és Lukács Anikó mind az illúziókeltő, mind az illúzióromboló szándékot mellőzve arra törekedtek, hogy élményszerű és hű képet nyújtsanak egy fővárosi nagypolgári família egyes nemzedékeinek világáról, szemléletmódjáról, értékképzeteiről és egzisztenciális körülményeiről. Bemutatják a cég vezetésében, működésében a munkaadó és az alkalmazottak közötti kiegyensúlyozott, az érdekek kölcsönös figyelembe vételén nyugvó, patriarchális viszonyrendszert. A kiállítás a dokumentációs hagyaték bemutatásával érzékelteti a jelzett társadalmi rétegek mentalitását és magatartásformáját, bepillantást enged a klasszikus kapitalizmus korának személyes világába. ● A kiállítás megtekinthető Budapest Főváros Levéltára épületében (1139 Bp. Teve u. 3-5.) 2013. október 15-ig, munkanapokon 9-16 óráig. A levéltár a BUDAPEST folyóirat olvasói számára exkluzív, kurátori tárlatvezetést tart 2013. szeptember 10-én és 17-én 16 órai kezdettel. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak! MAGYAR POLGÁRI HAGYATÉK: A GERENDAY CSALÁD IRATAI Családtörténeti kiállítás Budapest Főváros Levéltárában Breinich Gábor 30 BUDAPEST 2013 augusztus
