Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Zeke Gyula: ÖRÖKKÁVÉ - Pagony
egészen 1995-ig. Bő tíz évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a romkocsma fogalma megszülessen, és a Tilos az Á-nak sem volt udvara – hacsak a zsongó Mikszáth teret nem tekintjük annak. Mégis kijelenthető, hogy az új típusú vendéglátás nemzedéki kultuszhelye a majdani romkocsmák előtípusa is volt. Ott kezdődött a mai helyekre oly jellemző pultos kiszolgálás, az asztaloktól elszabaduló zsúfolt járkálás és a belső terek minden addigi hagyományt megkérdőjelező és újraértékelő kiképzése. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Bandi 1995-ben vette át a még 1969-ben létesült, Budafoki út 7. alatti Libella eszpresszót, amely a maga jóval kisebb terében ad azóta is otthont az egykori vendégkör maradékainak és újabb híveinek.) Itt kell említenünk azután harmadik helyét, az 1998 nyarán nyílt Ráckertet, amely 2004 nyaráig szolgálta vendégei lelki és testi üdvét. (Miközben örülhetünk a Rác fürdő igényes felújításának, meg kell állapítanunk, hogy az egykori kertünkön messze túlnyúló fürdőkombinát építésze a fürdőturizmus kiszolgálása mellett nem is keresett a városlakók számára is hozzáférhető funkciót.) A Ráckert esetében már nem pusztán arról beszélhetünk, hogy előzménye lett volna a romkocsmáknak – ne feledjük: a pesti őstípusnak számító első Szimplakert 2001 októberében nyílt! –, de budaisága ellenére kijelenthető, hogy a Ráckert volt az első igazi romkocsma. Igaz ez akkor is, ha nem lakóépületek vették körül minden oldalról, de besegítettek a Hegyalja út alatti betonfal és a Tabán sűrű fái és bokrai, valamint a saját vaskos kőkerítése is. A zsongás, a zsíros kenyerek és a sörök fölötti égdarab már a romkocsmák udvarára oly jellemző határolt végtelen élményét adta. Vova sok mindent csinált az elmúlt másfél évtizedben, hosszú időn át volt például Laj kó Félix menedzsere, Foitl Andrást pedig ne gyedik helye, a Csarnok utcai Ötödik bejáró 2009-es elhagyása óta csak a Libella tartotta a szakmában. Így fedezték fel és nyitották meg idén június 25-én a Pagonyt, melyet a neve talán még a ma fiatal nemzedékek számára is jól hallhatólag köt első helyükhöz, a Tilos az Á-hoz. (Ha a könyvet már nem olvasták is, a belőle készült rajzfilmet bizonyára látták.) Nem volt könnyű dolguk. Udvarias levelük – amelyben környezet-, csend- és alvásbarát vendégterüket kívánták bemutatni pár mondatban – még meg sem érkezett a részeg éjszakai hordák hangoskodásától és randalírozásától rettegő környék lakóihoz, a vállalkozásuk meggátlását célzó írásos közbenjárás már ott feküdt a kerületi önkormányzat tisztviselőinek asztalán. Végtére Budán vagyunk, nem Pesten, ahol egyébiránt a pár éve kft-be szerveződött, s immár hivatalosan is szívesen látott csendbohócok álarcos, pizsamás csapata jóval több eredményt ért el ama részeg éjszakai hangoskodók csitításában, mint az ott nyugodtan aludni olykor valóban nem tudó környékbeliek följelentései. (Ötletgazdák és cégtulajdonosok: Bárdi Gergő Jay és Bordi Gábor , s páran a már ér demes csendbohócok közül: Inoka Péter, Val kó Bence, Széles Eszter, Sipos Viktória, Dér Zsolt.) A helyiek aggodalma különben azért sem indokolt, mert a Pagony délelőtt tízkor nyit, s este tizenegykor már zár is. E szöveg írásának napjaiban alig egy hónapja tart nyitva, ám máris szép ismertségnek és közkedveltségnek örvend. Bizonyára egyedi tere, és a páratlan építészeti múltja okán is, ami ugyancsak kiemeli nem csupán a romkocsmák pesti értelemben vett, de a budai nyílt vendégterek világából is. Nem máshol vagyunk ugyanis, mint a Gellért fürdő túloldalán, a gyermekfürdőben és napozóban, melyet 1979-ben Vadász György – építészetünk nyolcvan éves fenegyereke – tervezett, s amely e minőségében 2008-ig állt a kisgyermekes budapesti fürdőzők rendelkezésére. Bezárása bizonyára azért következett el, mert nem lehetett többé gazdaságosan működtetni a Gellért fürdő részeként sem – alagút vezet át ugyanis a Kemenes utca alatt, melyet a záráskor lefalaztak –, ami önmagában beszédes kortünet. Mivel a Pagony kiépítői az apró részletekig tiszteletben tartották a Vadász György által tervezett fürdő minden műtárgyát, gyermekes anyák, apák és családok legalább részben ismét használhatják a régi módon is, sörözés és kólázás (brrr!) után ugyanis nem csak napozhatnak a kövér gyepen, de vizet fakaszthatnak az egykori zuhanyrózsákból is. Az asztalok egyelőre az egykori kis medencékben és a fürdő kövezett járófelületein állnak, Lavazza a kávé, s Postrizynski nevű csapolt cseh sört ihatunk. A romkocsmák pulthoz állós kiszolgálási rendjével szemben itt kék-fekete formaruhás pincérek járkálnak, ez már-már a vendéglátás háború előtti hagyományait idézi meg, melyet a hely teljes melegkonyhai szolgáltatása tovább erősít. Este sétányos kandeláberek világítanak, oszloponként három-három tompa holddal. Jól átlátható a közel egy hektáros tér, melyet alapítói kis híján Százholdasnak neveztek el, s melyet a fák és bokrok illő módon egyszerre hűsítenek, tágítanak és sűrítenek. Jó nézni a környező villákat, a sörnyitót a Gellérthegy tetején és a Holdat, amely ingyen segít az esti világításban. Nem tudom, hogy Karinthy a Micimackó (akit négyéves unokahúgom Mackó Miackónak nevezett) írásakor beletekintett-e Bal lagi Mór 1873-ban kiadott, A magyar nyelv teljes szótára című munkájába. Ha megtette, a ’pagony’ szónál a következőket találhatta: „fiatal erdő; az erdőnek a vadászok és hajtók közötti része”. Isten ments, hogy egyetlen vendéget is elriasszak új, fiatal erdőnkből, de meg kell állapítanom, találó metafora e tájon számunkra most, a harmadik évezred elején is. ● 15 BUDAPEST 2013 augusztus Dér Zsolt felvétele
