Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Árnyas kertek – pár lépésre otthontól
„családi” asztalnál. Egy másik tabáni vendéglősről viszont szinte sohasem beszélünk, pedig ő is sokszor felbukkant Krúdy regényeiben és novelláiban. Fridolin, az öreg pincér ugyanis hajdan vendéglős volt a Tabánban. A 610-es számú házban lévő saját vendéglője a hatalmas diófa alatti kerthelyiség és a rendkívül családias hangulat ellenére a kiegyezés után tönkrement, ezután a tulajdonosból alkalmazott lett – pincérként vállalt munkát, hogy eltarthassa a családját. Pedig En gelhardt Fridolin világot járt vendéglős, illetve útlevele szerint korcsmáros volt. Mestervizsgáját a Bodeni tótól 40 km-re, a Sváb Alpok csodálatos kisvárosában, Sigmaringenben tette le a 19. század közepén. A környék már akkoriban is jócskán kivette részét az idegenforgalomból, így vendéglői jó gyakorlóhelyet jelentettek Fridolin számára. A századforduló körül öreg pincérként sokszor találkozott vele Krúdy, aki fogékony volt régi történeteire, utazási élményeire és jó emberismeretére. A Tabánban volt a legnagyobb az „egy főre eső vendéglők” száma, sok jó hírű és jó étkű kertvendéglőben élvezhették az emberek a kellemes levegő és a kitűnő konyha áldásait. A Tabán vendéglátásáról szóló cikkek száma végtelen – és ami fontosabb, sok dokumentum és fotó is fennmaradt róluk. Ezért mi egy kicsit tovább megyünk Buda felfedezésére. A Gellért-hegyen A Gellért-hegy tetejére kapaszkodva jutunk az óriási látványosságnak számító Gellérthegyi Kioszkhoz. A Citadella tövében, kb. a mai busz- és autóparkolók helyén állt az épület és hatalmas kerthelyisége. Mittl későbbi vendéglős még a harmincas években is úgy hirdette az üzletét, hogy „a legszebb kilátás nyílik Budapestre és környékére”. Ehhez természetesen elsőrendű magyar konyhát és naponta cigányzenét is garantált. A tűzoltóság krónikája szerint 1941. július 19-én tűzijátékkészítés közben az egyik petárda felrobbant, hatalmas tüzet okozva, amellyel nagyon sok tűzoltó küzdött, de a favázas vendéglőt (és az erdő jó részét) nem tudták megmenteni. A Citadella túloldalán, kb. a mostani Szabadság szobor helyén terpeszkedett a Gellérthegyi Nagyvendéglő. Míg a kioszkot már a kezdetekben is főként a fővárosba látogató vendégek, vidékiek és külföldiek látogatták, a túloldali Nagyvendéglő a budai, lágymányosi polgárság kiránduló- és vacsorázóhelye lett. Végül harmadikként a Gellért-hegy nyugati peremén volt-van a Búsuló Juhász vendéglő. A századfordulón Forst István tulajdonos na gyon büszke volt a zöld domboldalon épített házára, melynek kertjéből óriási panorámában gyönyörködhettek a vendégek – ellátni innen egészen Albertfalváig, és Kelenföld kiemelkedő pontjaiig. Ez a panoráma egyébként mai napig az étterem egyik büszkesége, bár a mai tulajdonosok csak 1937-ig vezetik vissza a „családfát”. Jellemző és sokatmondó Forst úr korabeli vendégcsalogatója: „Kiváló hely majálisra. Remek kilátás! Kirándulók, mulatságok részére ebédek és vacsorák rendezését elvállalom. Jó cigány-zene! Tekepálya! Dréher sör! Jó borok! Számos látogatást kér FORST ISTVÁN Vendéglős” A Gellért-hegy korai vonzereje tehát vitathatatlan. Panorámás kirándulóhely – Budapest kellős közepén. Tömegek látogatták, pedig akkoriban nem busszal mentek fel a Citadellához, hanem gyalog. A félórai kemény séta az emelkedőn biztosan több frissen csapolt sör elfogyasztását ösztönözte... Sajnos manapság nagyon lebecsüljük a hegy adottságait, és teljes egészében átengedtük a turistáknak meg a népművészetinek titulált gagyik árusainak. 11 BUDAPEST 2013 augusztus Gellérthegyi Kioszk. Képeslap, 1910-es évek Busuló Juhász vendéglő. Képeslap, 1910-ből Gellérthegyi Kioszk és tulajdonosa. Képeslap, 1920-as évek Déli pályaudvar vendéglő. Képeslap, 1920-as évek
