Budapest, 2013. (36. évfolyam)

7. szám július - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Arany a kezdet, és a vége?

den kapcsolatot... Pedig Kati mama igazán szerethető és szerető asszony volt. 2009 júliusában halt meg a Marek József utcai lakásban. A hajószakácsnő, a nagymama, 1967-ben. Majd tíz évig kezelték rákkal. Aztán a boncolásnál kiderült, hogy gyo­morfekélye volt. Na! Erre mit mondana? Fényképeken ismerkedem közben a csa­láddal. S persze tudjuk mind a hárman, tíz perc se kellett hozzá, hogy kiderüljön, ez egy másik Henisch família. Elköszönünk egymástól. Mégsem hiszem, hogy egészen eredmény nélkül. Láttak már szakácsnő­fotót, a Bécs-Budapest hajójárat gőzösé­nek fedélzetén készültet, a harmincas évek végéről? Nincs folytatás Vissza a gyászhoz, a temetőhöz. Itt van mindjárt egy másik partecédula. Henisch Rezső 1980 február hóban történt elmúltat adja tudtul. A halott testvérének nevezi a je­lentés Henisch Viktor t (Győzőt) és sógornő ­jének Lakatos Iloná t. Farkasréten temették Rezsőt. Dr. Lázár Józsefné gyászjelentése is segít. Leánynevén Henisch Margit nak hívták, 1967-ben temették, és akik testvé­rükként gyászolják: a fentebb említett He­nisch Rezső, illetve Győző (Viktor). Végül itt van egy még korábbi Henisch Rezső bú ­csúztató nyomtatványa, aki a Lipót-rend lovagja s a magyar királyi államszámvevő­szék nyugalmazott tanácsosaként hagyta itt az árnyékvilágot, 76 évesen, 1897-ben, leányai és özvegye mellett Győző fia teme ­ti, szomorodott szívvel. Egy család ez, kétségtelen. És Lakatos Sándorral közvetlen rokonságban álló. Minden fent említett férfiú a számokkal dolgozik egyébként, kivétel nélkül szám­tanácsosok. És többnyire a Magyar Királyi Postatakaréknál. Karrierjük során elérve a szép státust jelentő főnöki, osztályvezetői beosztásokat. Három generáció. Az 1897-ben elhalt Rezső képviseli az elsőt. Egyetlen fia, Győ­ző a másodikat. Rezső és Viktor (Győző) a harmadikat. Ahonnan nincs már folyta­tás. Gyermektelenül halt meg valamikor 1980 után Viktor és Lakatos Ilona. Nem nemzett utódot Rezső s párja, Jaks Ilona . S Lázár József dr., a budapesti ügyészség ügyésze meg Henisch Margit sem. Konszo­lidált életet élhettek, az úri középosztály életét, míg be nem következett a háború utáni nagy s tőlük mindent megtagadó társadalmi fordulat. Henisch Rezső sírja és neje síremléke megvan még a Farkasréti temetőben. Igaz, 2003-ban lejárt. Hogy most Bartos Mihály barátom lefotózhatta a kedvemért, az is csak a véletlen műve. Ezt a parcellarészt még nem számolták fel, bár megtehették volna. De talán most már nem is fogják. Mert ugyanitt nyugszik Rezső feleségének, Jaks Ilonának a húga, Jaks Mária , s az ő férje, Schultz Aurél . Akinek személyében a huszadik század egyik számon tartott Távol-Kelet-, Szibéria-, Ázsia-Afrika- uta­zóját tisztelhetjük. Polgári foglalkozását tekintve a budapesti érseki gimnázium­ban (a második háború után II. Rákóczi Ferenc Gimnázium) tanított 1918-tól. A húszas évek közepétől különböző polgári fiúiskolákban. A Magyar Földrajzi Múze­um – miután nyughelyének elbizonytala­nodott státusa kiderült – lépéseket tervez a síremlék védetté nyilvánítása ügyében. Akárhogy nézzük, ezt bizony Lakatos Sán­dor magánanzikszjának köszönhetjük! ● 19 BUDAPEST 2013 július Schultz Aurél 1925-ben Henisch Anna: a Bécs-Budapest hajójárat szakácsnője a harmincas évek végén forrás: Magyar Földrajzi Múzeum – Érd, Schultz-hagyaték

Next

/
Thumbnails
Contents