Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július
BUDAPEST 2013 július BUDAPEST népének évtizedeken át valami sajátos ünnepet jelentett a lomtalanítás. Egyfelől öröm volt felcipelni a pincéből vagy lecipelni a lakásból a szárnyaszegett bútort, az örökre elsötétült tévét, a kihízott vagy megunt ruhafélét, az ismeretlen ősöket ábrázoló fényképekkel, megsárgult lakbérnyugtákkal és húsvéti üdvözlőlapokkal teli skatulyákat meg a többi efféle kacatot. Fellélegzett a ház, a lakás, hogy ezek kikerültek belőle, fejvesztve menekültek a pókok, amikor sose bolygatott sarkokban is lecsapott a felmosórongy. A polgár készült a nagy akcióra, némely tárgyak kidobását családi vita előzte meg – az idősebb nemzedék „jó lesz az még valamire!” jelszóval védelmezte a vasaló-égette pongyolát (kitűnő porrongy-alapanyag) és a kizárólag görbe szögeket tartalmazó pléhdobozt (egy távolabbi jövőben remekül ki lehetne őket kalapálni), a fiatalabbja visítva tiltakozott a féllábú mackó vagy a reménytelenül hiányos, de várépítésre még alkalmas Fekete Péter kártyapakli kidobása ellen. A harc aztán valahogyan eldőlt, és eljött a búcsú pillanata. Puff. Másfelől, nem kisebb öröm volt a lomtalanítás előestéjén szatyorral cserkelni a környéken. Az ember kidobott holmijai, lehet, fél óra múlva már nem voltak a járdán, voltak viszont más dolgok, amelyekért lehajolt. Csak átfestést igénylő, jó kis virágállvány, teljesen ép képkeret (benne esetleg egy egészen jó festmény), pompás alkatrészekkel teli, régi rádió, horgolt csipkékkel, hímzett fésűtartókkal és falvédőkkel tömött párnahuzat, egy valaha gonddal gyűjtött könyvtár becses darabjai... Kinek mi a kincs. Legendák szólnak nagy leletekről, például egy derék romáról, aki feleségestől serénykedett egy piszkos pince kiürítésén – kilépett a fényre egy jókora, láthatólag súlyos porcelán levesestállal, leemelte a tetejét, púposan állt benne az aranyékszer. Visszafedte, behuppantak a Ladába, mire a szemtanúk újra lélegzetet kaptak, már csak a kipufogógáz terjengett a kertvárosi mellékutcában. De hát ez olyan, mint a lottóötös. Másféle aranybányának bizonyultak a szeméthalmok a Fortepan honlap két alapítója számára: meggondolatlan budapestiek évről évre mázsaszám dobnak ki érdekesebbnél érdekesebb fényképeket, amelyeket kimentve, kiválogatva, beszkennelve az elmúlt közel másfél évszázad egyik legértékesebb dokumentumgyűjteményét sikerült létrehozniuk és a világhálón közkinccsé tenniük. Hogy mikor is romlottak el a dolgok, ezt nehéz lenne megmondani. Az ember egyszer csak azt tapasztalta, hogy feltűnően sok „profi” vadászik a lomok között, utánfutókkal róják az utcákat, családtagokkal őriztetik a halmokat; aztán már minden kapu elé jutott egy strázsa, aki a lehordott holmit nyomban a sajátjának nyilvánította, erőszakkal is megvédelmezte, pénzért kínálgatta, jóllehet a kisujját se mozdította érte. Aztán a guberálók ősi törvénye szerint összetörték, megrongálták azt, amit nem tudtak vagy nem akartak elvinni: ha az övék nem lehet, másé se legyen. És persze a helyben szétbontott hűtők és más háztartási gépek után olykor napokra ott maradt a járdán a fémet burkoló műanyag, mindenféle kábel, veszélyes hulladék. A harc a „kincsekért” mára odáig fajult, hogy a vidékről érkező nagycsaládok napokra megtelepszenek egy-egy környéken. Ehhez persze nincs infrastruktúra, az autóban laknak, ki-ki ott végzi a dolgát, ahol tudja (kapualjban, pincelejáróban, közeli parkban); rémtörténetek terjednek vízért becsöngető, majd az idős lakót meglopó, kirabló bűnözőkről; éjszakánként sorra törnek a sörös- és borosüvegek, de az autók is. Újabban már kampósszöggel a fákra tűzött kartontáblák hirdetik egy-egy érdekcsoport felségterületének határait – a lakók pedig hápogva nézik, miként veszi át a hatalmat utcájukban a nyomor és a nyomában születő erőszak. Tavaly decemberben megszületett ugyan a „2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról”, amely kimondja, hogy „a lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi”, de ennek érvényt szerezni egyelőre se a közszolgáltató (Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.), se a rendőrség nem tud. Talán gyorsítja a megoldásról való gondolkodást az két súlyos tűzeset, amely a lomtalanítás során a közelmúltban történt az Erzsébetvárosban... De hát hogyan? Az utca közterület, onnan kitiltani senkit nem lehet. Minden ház elé – ahogy a lomisok csinálják – őrszemet, rendőrt állítani megint csak nem lehet. A lakók egyedül nem tudják megvédeni magukat, a környéküket, és nyilván nem is akarnak tengelyt akasztani a zsákmányukért tettlegességre is könnyen vetemedő népes roma családokkal. Lehetne, mint sok nyugati országban, a polgárra bízni, vigye maga a hulladékudvarra a lomjait – de erre nagyon sok budapesti nem képes, már csak azért se, mert nincs autója. Lehet, hogy majd házhoz rendelhetjük a konténert, s ennek az időpontja nem fog fölkerülni az Internetre – de az ilyen, alkalmankénti szállítás értelemszerűen sokkal drágább, mint egy-egy teljes környék kétnapi kiszolgálása járművel, takarítókkal... Törvény ide vagy oda, sok tehát a kérdés, amelyek rendezéséhez emberségre, türelemre, de kemény következetességre is szükség lesz, hogy évről évre békességben és viszonylag nagy felfordulások nélkül szabadulhasson a lomjaitól BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVI. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô és e szám szerkesztője: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA és a Szerencsejáték Zrt. támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Budapesten csapják a szelet (12. oldal) A hátsó borítón: Baktay Ervin – egy játékos ember pontos önéletrajza (14. oldal)
