Budapest, 2013. (36. évfolyam)
6. szám június - Szentesi Edit: Síppal, dobbal
függőfolyosó vörösmészkő járólapjai és vasmunkái fennmaradtak.) Szintenként kilenc lakás készült a házban, a környék viszonyaihoz képest föltűnően nagyok és jók, a Dob utcára néző két négyszobás különösen. Ez utóbbi szárny utcai traktusának csehsüvegboltozatos helyiségsorán túl csupán néhány földszinti helyiség (volt) boltozott; a földszint túlnyomó része, csakúgy, mint az emelet teljes egészében csapos gerendafödémmel készült. A nyílások kőkeretesek voltak; a kőszerkezetek az utcai homlokzatok emeletén vannak meg máig, a ház belső részein csupán mutatóba maradt meg például a lépcsőházból a függőfolyosóra vezető ajtóé, illetve néhány nagyméretű fűtőnyílásé. Az asztalos-szerkezetek közül is csupán három maradt fönn az 1830-as évekből (például a lépcsőháznak az udvarra nyíló emeleti ablakáé, de az is nyílószárnyak nélkül). A megépült homlokzatok tagolási rendszerét nem a Hild-tervlapon, hanem egy az alsó szint újravakolásához és a földszinti nyílások kereteinek átalakításához készült 1846-os tervlapnak a meglévő állapotot („bestehende Facade”) ábrázoló részén lát hatjuk (Pollack Ágoston , a tervezett munka nem valósult meg). A nyílásokat a földszinten konzolokra támasztott, feltolt szemöldökpárkányokkal koronázták, noha e kőszerkezetekről ma már csupán eltömött beültetési helyeik tanúskodnak a falazatban. A Síp utcai oldalon ezt a gazdagabb formát csak minden második tengelyben alkalmazták, ahogyan a felső szinten is egyszerűsítettek a Dob utcai oldalhoz képest: csak a sarok és a Síp 27. homlokzatával szomszédos két-két ablak szemöldökpárkányát ültették konzolokra, a közbülső hét tengelyben ezek elmaradtak, s a párkány kiállása is kisebb (ahogy ezt nyitóképünk is mutatja). A ház az 1838-as árvíz előtt biztosan elkészült: 2011 őszén egy közműcseréhez ásott árokban volt alkalmunk látni nagyméretű kőlapokkal burkolt lábazatát és egy üzletajtajának küszöbkövét – mintegy 65 centiméterrel a Síp utca mai járószintje alatt. Kis (jelen)kórtörténet Ezután jellegadó építkezés nem zajlott több. Javítások, kisebb-nagyobb átalakítások, tatarozások, közmű-korszerűsítések és komfortosítások történtek. 1872-ből több kisebb átalakításról van tudomásunk, 1878-ban talán egy nagyobb renoválás zajlott, ahogyan 1901-ben is. Történt egy átfogó tatarozás a második világháború után is. Kicserélték, illetve nagyobb részben acélgerendákkal erősítették meg a csaposgerenda-födémek jelentős részét. Rontottak az egyetlen igényesebb kialakítású belső téren: falazott pillérekre cserélték a két oszlopot, amely a kapualj és a lépcsőház előtere között állt. Zömmel ezekből az időkből származnak a ház mai asztalos-szerkezetei. Talán 1901-ben került a homlokzatokra (teljes vakolatverés után, egységes vastag alapvakolatra) a most eltávolított kőporos fedőréteg a nyílások egységes, vakolatból húzott széles szalagkereteivel és a szintén vakolatból készült sarokarmírozással együtt (ld. a 2010-ben készült felvételt). A szomszédos irodaháznak az udvari hátsó szárny fölé tornyosuló fala és az ebbe az irányba kivezetett gépészeti szerelvényeinek működésével járó zaj helyrehozhatatlanul vett el az udvar hangulatából. A 2000-es években már lakatlan volt, 2003 nyarán itt működött a kerület egyik első romkocsmája, a Szóda Udvar. 2009-ben az építész és statikus kollégákkal beszakadt tetőszerkezetekkel szembesültünk, amelynek roncsai több helyen átszakították a földszinti födémeket is. 2010-ben született egy terv (GLG Mérnöki Iroda Kft., Gál Tibor vezető tervező), amely tetőtér-szerű, visszahúzott szintráépítéssel, részben zöldtetővel célozta meg az épület helyreállítását szálloda és vendéglátóhely számára. Ez (az örökségvédelmi tanácsadó testületet, mindközönségesen műemléki tervtanácsot is megjárva) elvi építési engedélyt, majd 2011 novemberében építési engedélyt kapott, amelyet azonban az ÓVÁS! civil egyesület megfellebbezett, s 2012 nyarán a másodfokú hatóság hatályon kívül helyezte. Ezt aztán a tulajdonos fellebbezte meg. Az utolsó hírek szerint a bíróság (az azóta megszűnt) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnök asszonyának döntését helyezte hatályon kívül, és a másodfokú eljárás újbóli lefolytatását rendelte el. Mindeközben érvényben volt és érvényes az a többször meghosszabbított, illetve módosított „hatósági kötelezés”, amely az egyre romló állapotú ház állagvédelmi munkáinak elvégzését írja elő a tulajdonosnak, és amelyre hivatkozva végül 2012 nyarán elkezdődtek a munkálatok. El kellett bontani a ház teljes tetőszerkezetét (az egykori önálló Síp utcai ház tetőszerkezete újabb volt, a sarokházé azonban az 1830-as években épült eredeti!). Azután a ház ösz szes fafödémét, mert ezek nem bírták ki a sokéves beázást. Meg kell építeni az új födémeket is, mert kérdés, hogy a támasztás és bekötés nélküli főfalak kivárják-e a hivatali procedúra végét... Ugynacsak hatósági kötelezés érvényes az utcai homlokzatok helyreállítására.. A földszinti részeken visszaállítják majd az 1810-es, illetve 1830-as évekbeli nyílásrendszert, a hiányzó kőelemek helyét karcolással jelezve a vakolatban. A homlokzatok sima felületű vakolatot kapnak, az alsó szinten sávozással, egységesen tört fehér színűre festve. Jelenleg a pincékben folyik az alapok megerősítése. ● 17 BUDAPEST 2013 június Balra: Hild József meg nem valósult terve a Dob utcai homlokzathoz (1836), részlet; középen: Pollack Ágoston meg nem valósult terve (1846), részlet; jobbra: a „fennálló állapot” rajza Pollack Ágoston tervlapján forrás: Budapest Főváros Levéltára Simplicissimus is hozott némi áldozatot a nagy víz kivédése dolgában, rovata kimaradt az oldalak kényszerű átrendezése során. Azzal biztatja az Olvasót, amit mostanra gépre vetett, júliusban megjelenik majd, az első igazi nyári számban. Amihez még azt teszi hozzá a főszerkesztő, hogy a négyoldalas árvízi fotóösszeállítás elvitte a MESÉL AZ OBJEKTÍV képeinek helyét is, folytassák tovább a közterületek határjelölő oszlopainak megörökítését, a beküldési határidőt meghosszabbítottuk június 25-ig.
