Budapest, 2013. (36. évfolyam)

6. szám június - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Provokátorok

A vizsgálótiszt kirakta maga elé a levele­zőlapokat, mind a harmincegyet, mintha pasziánszozna, úgy: három sorba, egymás alá. Provokáció – hümmögte maga elé, aztán hangosabban megismételte: – Provokáció. Tóth Ferenc százados két éve dolgozott a klerikális reakció vonalán, azóta elvég­zett két speciális szakosítót, brosúrákat és könyveket olvasott el a témában, látott is már ezt-azt, de ilyen nyílt provokációval még nem találkozott. Hogy valaki 1951 Húsvét vasárnapján harmincegy képesla­pot írjon meg, és adjon föl két nap múlva a negyedik kerületi főpostán! (Illetve és pontosabban kíséreljen meg föladni, de a postaiak persze azonnal jelezték a dol­got.) Harmincegy képeslap, melyeket né­hány év előtt Nemes Jolán dohánytőzsdé­jében lehetett megvásárolni, Ujpesten, az István út 15-ben, de melyeket már két éve kivontak a forgalomból. (A képeslapok az ujpesti plébániatemplomot, pontosabban annak belsejét ábrázolták, melyet az Egek Királynőjéről neveztek el, s mely az ujpesti katolikusok legfontosabb gyűlhelye volt.) A levelezőlapok mindegyike egyazon családi eseményről tudósított. Bizonyos Joly tudósította rokonait, ismerőseit, hogy leánya, Veronika eljegyeztetett. Tette ezt egy olyan képeslapon, mely önmagában is nyílt tiltakozás volt a fennálló rendszer ellen, és olyan stílusban, mintha ebben az országban az elmúlt években semmi sem történt volna. A lapot Ujpesten címezték, noha a kisváros már több mint egy éve megszűnt létezni – beleolvadt Nagy Bu­dapestbe, hogy pontosabbak legyünk. A címzetteket pedig hol tekintetesnek, hol nagyságosnak titulálták, vagy csak annyit írtak: úrasszonynak. A képeslapokon a el­jegyzés említése mellett csak egy-két ud­variassági formula fordult elő, tudatosan a Horthy-rendszert idéző urambátyámos stílusban, s aztán jöttek az aláírások sorban: a levélíró Joli után Margit szerepelt minden lapon, aztán Hunyadiék említődtek, majd két-három kibetűzhetetlen név. Tóth Ferenc százados két napi megfe­szített munkával kiderítette, hogy a lapok írója nem más, mint maga Nemes Jolán, a dohánytőzsde egykori tulajdonosa, aki ezek szerint nemcsak a provokáció bűntettét követte el, hanem lopott és sikkasztott is: amikor két éve államosították dohánybolt­ját, mindent hiánytalanul át kellett volna adnia az állami megbízottaknak, de ezek szerint ezt nem tette meg: jelentős számú képeslapot mentett ki az boltból, így rövi­dítve meg az államot. És ez persze csak a jéghegy csúcsa, gondolta magában Tóth százados, ahol lába kélt a lapoknak, el­tűnhetett más is. Így aztán nem lankadó energiával nyomo­zott tovább, s hamarosan megtudta, hogy Nemes Jolán tőzsdéje vesztén a bőrgyárban helyezkedett el segédmunkásként, ahová ta­valy télen a leányát is bevitte. Veronika, aki apa nélkül nőtt fel (édesatyját, aki a Ganz gyárban dolgozott, elvitte a tüdővész, mielőtt nevére vehette volna a lányát), rajongásig szerette anyját, s mindenben adott a szavára. A csonka család mélyen vallásos életet élt, sorsuk csapásait megadóan viselték, mint isteni megpróbáltatásokat. Nemes Jolán a bőrgyárban szemelte ki Varga Sándor cser­zőmestert a lánya számára. Varga Sándor özvegyember volt, a háborúban vesztette el a feleségét (bombatalálat érte a házukat, míg ő dolgozott) – s bár a fiatalok között volt majdnem két évtizednyi különbség, az anya szívós küzdelme végül eredményre vezetett. Varga Sándor megkérte Veronika kezét, és a lány igent mondott. Az eljegy­zést ötvenegy Húsvét szombatján tartották. Tóth Ferenc kinyomozta a címzettek sze­mélyazonosságát is, többnyire rokonok, ko­mák voltak, Kelen Józsefné például Nemes Jolán húgaként látta meg a napvilágot s harminckettőben ment hozzá Szarvas város ügyészéhez, Kelen Józsefhez. (Aki momen­tán a helyi kézműipari szövetkezet raktá­rosaként tevékenykedik.) Mindezeket kiderítvén, a százados már­már aláírta a letartóztatási parancsot (ez formálisan kihallgatási kötelezettségre vo­natkozott, de olyan még nem fordult elő a kerületi kirendeltségen, hogy valakit egy ilyen kihallgatás után elengedtek volna), de aztán mást gondolt: hátha mélyebb ez az árok, mint amilyennek látszik. Lemásol­tatta hát a levelezőlapokat, és átadta őket a kódfejtőknek. Netán sikerül rájönni a lapok rejtett értelmére. Valamint parancsot adott a postai továbbításra – és egyidejűleg érte­sítette az illetékes helyi kollegákat a kiter­jedt bűnszövetkezet gyanújáról. Tóth Ferencet két hónap múlva letartóz­tatták, és mint amerikai kémet, húsz évre ítélték. A kerületi államvédelem iratai öt­venhatban megsemmisültek. Varga, Var­gáné, Nemes Jolán ötvenhat novemberé­ben disszidáltak – ugyanazon a vonaton hagyták el az országot, mint a börtönéből szabadult Tóth Ferenc. Mindannyian New Yorkban kötöttek ki. Nemes Jolán kis trafi­kot nyitott a Második utcában, Tóth Ferenc (aki itt visszatért eredeti foglalkozásához, az esztergászathoz) gyakran vásárolt nála dohányt, képeslapot, elmerengve olyankor az élet furcsa kanyarain. ● Provokátorok Jolsvai András 13 BUDAPEST 2013 június ZÁROM SORAIDAT

Next

/
Thumbnails
Contents