Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Horváth András Dezső: Sirályok a házban
Aki a Sirály fénykorában, a Nagykörút zajától menekülve betért a Király utca 50-be, három nagyobb belvárosi lakás területén lazíthatott, alkothatott, szervezkedhetett kedve szerint. A pince elsősorban színpadként működött, színházi- és táncelőadásoknak adott helyet. Az utcaszinten kocsma volt, míg az emeleten néhány széles kanapé és egy szabadon használható könyvespolc állt a betérők rendelkezésére. A Sirály létrehozása Szalai-Szabó István nevéhez fűződik. A nyolcvanas években először a Stúdió „K” tagjaként töltött pár évet Szolnokon, majd az ELTE gazdasági épületében működő Egyetemi Színpad művészeti vezetője lett. A következő állomás a Bárka Színház megalakítása volt, melyet a Millenáris Parkban programszervezőként eltöltött időszak és a Kálvária téren működő, Jeles András és Halász Péter -féle Városi Színházzal kap csolatos válságkezelés követett. A Sirály 2006. október 5-én nyílt meg. Az épület több mint tíz éve üresen állt, Szalai-Szabó és a Városi Színház Kht. pedig egyszerűen kihasználta a kaotikus jogi státuszt, mely a Fővárosi Önkormányzat és a Budapest Székesfőváros Könyvesháza Alapítvány közti per miatt alakult ki. A közösségi térben az alapítástól fogva a szekuláris zsidó fiatalokat tömörítő Marom Egyesület volt az egyik legfontosabb programszervező. A Sirály hat éves története nem szűkölködik az elképesztő eseményekben. Ezek alól a kezdet sem kivétel. A legkezdet is tulajdonképpen maga volt a törvénytelen házfoglalás. A vársoháza kiutalta ugyanis a helyiségeket az éppen fedél nélkül maradt Budapesti Városvédő Egyesületnek. Csak éppen a kulcsot nem a legrégebben működő budapesti civil szervezetnek adta a hivatal, hanem – titokban – Szalai-Szabónak... Ugyanígy árnyékot vetett a korai periódusra a tény, hogy a kilencvenes években, még az előző tulajdonos idejében, a ház udvarán éjszakánként sötét alakok üzleteltek. Sőt az egymás közti leszámolásokat is ott intézték. Egy alkalommal lövéseket is lehetett hallani, és a Király utcai legendárium szerint egy eltévedt golyó lábon találta az egyik lakót. Mindezek fényében érthető, hogy a környékbeliek az új helyért sem lelkesedtek. A nyitás után két és fél héttel, az október 23-i zavargások idején az ösz szes pesti színház bezárta a kapuit. A Sirály ellenben nyitva volt, és miközben néhány tüntető betért meginni egy sört, a falra egy szlovén filmarchívumból előbányászott némafilmet vetítettek, melyet az 1956-os események során forgattak. A közösségi tér fontos eleme volt a programok sokszínűsége. A zöld mozgalmak mellett itt kezdte működését a HoppArt, a KoMa és Bodó Viktor társulata. De a Sirályban indultak el a Mohari Krisztián vezette Most komo lyan estek is, melyek során minden szerdán három-négy frissen diplomázott kamarazenész adott komolyzenei koncertet a pincében. A kulturális és társadalmi események mellett az olyan kezdeményezéseknek is jutott hely, mint a szombat délelőttönként tartott ingyenes érettségi-felkészítés, melyet önkéntes tanárok tartottak. 2011-ben azonban az akkor még tulajdonos Fővárosi Önkormányzat felszólította az üzemeltetőket, hogy hagyják el az épületet. A Szalai-Szabó-féle Városi Színház Nonprofit Kht. és a Schönberger Ádám vezette Marom ekkor együttesen beadott egy pályázatot, melyben a havi ötszázezer forint plusz áfa bérleti ajánlat mellett évekre szóló programtervet is benyújtottak. Erre azonban nem érkezett válasz. Az új tulajdonos, a Fővárosi Vagyonkezelő Zrt. pályázatot írt ki, melyben már havi egymillió forintos bérleti díj szerepelt. A Városi Színház és a Marom között akkor történt meg a szakítás, amikor Schönbergerék külön pályázatot nyújtottak be, mellyel meg is nyerték a tendert. Szalai-Szabó szerint ezzel véget is ért a Sirály története. A Marom Egyesület azonban továbbvitte a nevet, így a közösségi reflexió és a civil aktivizmus felé tolódott a hangsúly – elég a Hoffmann Rózsák és Fekete Györgyök fantázianevű szilveszteri bulira gondolni. A Marom vezette Sirály célja az volt, hogy antitézise legyen az olyan túlcizellált, valódi közönség nélküli helyeknek, amelyek például a Gozsdu Udvarban jelentek meg, ugyanakkor teret adjon olyan civil és politikai mozgalmaknak, mint a Hallgatói Hálózat vagy a hajléktalanok ügyét felkaroló A Város Mindenkié csoport. Kétségtelen tény, hogy a Sirályból indult a Fidesz-székház békés elfoglalása is. Schönberger úgy véli, ez volt az utóbbi idők talán legfontosabb performansza – hiszen végső soron minden színdarab értelme az, hogy a társadalmi eseményekre reflektáljon. A Sirály története április 30-án ért véget hivatalosan, ekkor adták át a kulcsokat az önkormányzatnak. Mivel a hatodik kerület rendelete értelmében a Sirály kocsma-része nem tarthatna nyitva este tíz után, lehetetlen a havi egymilliós összeg kifizetése. Ezen kívül az épület állapota is rendkívül rossz, még arról sem sikerült hivatalos papírt szerezni, hogy nem életve-29 BUDAPEST 2013 május SIRÁLYOK A HÁZBAN szöveg: Horváth András Dezső, fotó: Sebestyén László Budapest alternatív művészeti arculatát néhány éve két olyan hely határozta meg, amely mára különböző okok miatt megszűnt: a Tűzraktér és a Sirály. Kulturális befogadóterek, amelyekből a nyugat-európai városokban, elsősorban Berlinben jó pár akad, itthon azonban a műfaj úttörőinek számítottak. A kulturális befogadótér nem csupán azt jelenti, hogy a képzőművészektől kezdve az artistákon át egészen a civil kezdeményezésekig mindenki számára biztosított a próbaterem vagy a gyülekezőhely. Hanem azt is, hogy ezek a látszólag távol eső világok itt összeérnek.
