Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május
BUDAPEST 2013 május BUDAPEST műemlékeiről már igen sok konferenciát rendeztek – de olyat, amilyet a Royal szálló báltermében volt szerencsénk végighallgatni, még soha. Az úgynevezett Ingatlanfejlesztői Kerekasztal szervezte: ez a viszonylag friss kezdeményezés a legnagyobb, legerősebb fejlesztőket egyesíti. Száz százalékig törvénytisztelők, és érdekeik hosszú távúak. Ők azok, akik annak ellenére komolyan érdeklődnek a műemlék épületek fejlesztése iránt, hogy a költségek jóval magasabbak, mint a zöldmezős projektekéi. Akik nem sajnálják a pénzt az építészeti minőségért. Nem kevesebb, mint százharminc ember regisztrált, a várakozásnál lényegesen több. A gördülékeny, érdekes előadásokban gazdag program szinte egy boldogabb ország érzetét kelthette az érdeklődőkben – noha az egész konferencia voltaképpen egy jajkiáltás. Mert a műemlékvédelem szétzilálása őket egyáltalán nem töltötte el örömmel. Sőt. Az ingatlanfejlesztői szakma krémjének két célja volt a konferenciával. 1) Első kézből hallani és (esetleg) megérteni az örökség kezelésére kialakított új rendszert. 2) Saját javaslatokkal előállni, úgy, hogy a sajtónyilvánosság révén a szélesebb közvélemény is értesüljön azokról. A konferencia részben elérte célját. Ott voltak a műemlékügy legfelső vezetői (bár a fejesek saját szereplésük után ilyen-olyan ürüggyel rögtön távoztak), az illetékes (most a Belügyminisztériumban dolgozó) főosztályvezető prezentáció címén egyetlen diát vetített végig, amelyen (nem vicc) három új jogszabály pontos és megjegyezhetetlen címe volt, igen apró betűkkel. Még csak ahhoz sem vette a fáradságot, hogy egy „ilyen-volt-ilyen-lett”, nyilakban gazdag diasorral ábrázolta volna a hatáskörök vándorlását. A többi előadás azonban bőségesen kárpótolta a buzgón jegyzetelő látogatókat. Először is egy műemlékek iránt is érdeklődő, igazi osztrák ingatlanfejlesztő, aki irigylésre méltó dolgokat mondott az ő rendszerük állandóságáról, a támogatások nagyságáról. Szenzációs előadást tartott a Nemzeti Bankból az új elnök által az első héten elbocsátott szakember, aki egy különleges műemlék épület folyamatos felújításának titkait mesélte. Érdekes és alapos volt a Bécsi Corner irodaház-komplexum fejlesztésének ismertetése (ebben van műemlék, műemlék jellegű rész és szépen illeszkedő vadonatúj szárny). Azt mutatta be, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen költségek lépnek fel, és milyen eredményeket lehet elérni. A summázat, jókora leegyszerűsítéssel ennyi lehetne: a műemlék épület nyeli a pénzt, de igazán korszerű irodaház sose lesz belőle. Ráadásul a befektetett pénzt (Ausztriával ellentétben) a bérleti díjban nem vagy alig lehet érvényesíteni. „Az is bolond, aki ma Magyarországon műemlék épület fejlesztésébe kezd...” Mint az a külföldi tulajdonú fejlesztő, amelyik a Párisi Nagyáruház mintaszerű átépítését finanszírozta, és az újszerű, vonzó terek nagy részét a mai napig sem tudja kiadni (igaz, a válság miatt sem.) A bálteremben elköltött ebéd után jött a lényeg. A kerekasztal átgondolt, és első látásra is józan javaslatai. A legfontosabb három dolog. A védetté nyilvánítás kritériumainak objektív meghatározása, amelyek hiányában ma szinte bármelyik épületre lehet műemléki védettséget kérni. Két védettségi szint bevezetése: műemlékek és műemléki értékkel rendelkező épületek megkülönböztetése: „az utóbbinál a tulajdonos nagyobb teret kapna a modern, fenntartható fejlesztésre és több lehetőséget az új értékek teremtésére, azaz a gazdaság élénkítésére.” Végül: az ideiglenes védelmi időszak lerövidítése a bejelentéstől számított három hónapra. Még ennél is lényegesebbek az ösztönzési javaslatok. Az IFK kezdeményezi az áfamentesség bevezetését műemlékfejlesztés során az eredeti lakófunkció visszaállításakor. Részleges vagy teljes felmentést a védettség alól, amennyiben a tulajdonos jelentősen növelné az épület energiahatékonyságát. Ötven százalékos építményadó-kedvezményt a mindenkori adómértékből, valamint a sokszor lehetetlen küldetésnek számító parkolóépítési kötelezettség eltörlését. Konkrét, ésszerű javaslatok, noha némelyik persze kiveri a biztosítékot még egy középutas városvédőnél is. De komoly mérlegelésük, megvitatásuk elől egy uniós tagország kormánya nem térhet ki. Különösen nem egy olyan, amelyikben – mint azt egy kávészünet alatti beszélgetésben valaki megjegyezte –, a műemlékvédelmi rendszer szétverése voltaképpen nem szándékos volt, hanem egyfajta „politikai baleset” következménye. Sokak véleményes szerint a műemlékvédelem jelenleg valóban az intenzíven van, és nem is tudni pontosan, hogy pontosan melyik kórház melyik szárnyában. Ha az elit fejlesztők javaslatai (vagy közülük néhány) meghallgatásra talál, első virágkora után száz évvel – éppen a régi épületállomány és a korszerű építészeti gondolkozás felkínált szimbiózisa révén – talán ismét felívelő pályára kerülhet szeretett városunk, BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVI. évfolyam, 5. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA és a Szerencsejáték Zrt. támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Sirályok a házban (29. oldal) A hátsó borítón: Elpusztult gránittáblák nyomában (6. oldal)
