Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Császtvay Tünde: Réthy László két/egy élete
a magyar nemzet című költeményében: „Ő nevében egyesíti / A fajt, amelyre néz a Kárpát; / Hiszen fajunknak fele Lőwy, / A másik fele pedig Árpád.” Magánélete csupa szomorú momentum; felesége rövid házasságuk kezdetétől betegeskedett, tíz évet sem élhettek egymás mellett. Egész életében anyagi gondok gyötörték. Kisfia másfél évesen, a kezei között halt meg. Élete utolsó éveiben mániás depressziós rohamokkal és üldözési mániával küzdött, ahogy Ham pel Józsefnek, a Magyar Nemzeti Múze um érem- és régiségtári igazgatójának írt levelében maga panaszkodott: „Beteg vagyok, két egész év óta: kedélyvilágom meg van zavarva, fel van dúlva. Búkórban és üldözésben szenvedek, amely állapot napról napra fokozódik. Agyamban egy átkozott féreg fúr: irtóztató kínok gyötörnek. A sors túlságos érzékenységgel és nagy fantáziával vert meg, melyet nincs erőm megzabolázni. [...] Senki sem sejti azt Méltóságos uram, hogy én, aki Lőwy Árpád név alatt ezer és ezer embert mulattattam verseim felolvasásával, a legboldogtalanabb embernek érzem magam.” Réthy legkedvesebb barátait a főként társadalomtudósokból, művészekből és befolyásos politikusokból álló körökből, a szellemi elit legkiválóbbjaiból választotta, akik rendszeres látogatói voltak a Thallóczy Lajos budapesti, majd bécsi házában szé kelő Büzértanya férfitársaságának. Verseit kezdetben leginkább az itt rendezett, sokszor féktelen murizások alkalmára szerezte és adta elő. Abban a társaságban, amelyről Horányszky Lajos a Magyarok Bécs ben című memoárjában így emlékezett: „Thallóczy Lajos köre felölelte mindazt, ami a magyar jövő kohójában forrongott. Politikus, író, tud ós, művész vagy katona mind belekerült abba a vonzó körbe, melynek a közösen átérzett magyar szellem életet adott. Mindenkinek érzenie kellett, hogy itt készül valami a magyar jövőből...” Speciális korrajz Nyilván vannak, akiknek a szeme Lőwy versei olvastán csak a trágár szavakon akad meg. Esetleg kicsit felhúzott szemöldökkel, de talán hirtelen meg-meglóduló vérárammal lapozgatnak versei közt előre-hátra, és méltatlankodó megjegyzéseket forgatnak a nyelvükön a vágáns diákköltészet esztétikai minősítéséről. De ők nem tartoznak a beavatottak közé. Szinte semmit nem értenek abból és ebből a korból. Nem tudják, hogy ezek a szigorúan alkalmakra írt, viccesebbre sikerült 21 BUDAPEST 2013 április Vágó Bertalan, 1897 Ellinger Ede, 1900 körül Jelfy Gyula, Bécs, 1910 körül Thallóczy háza Bécsben (III. kerület, Ungargasse 47.) Thallóczy Lajos (jobbra elöl), Réthy László és Bárczy István társaságban Thallóczy Lajos és társasága kártyázik Thallóczy házának kertjében (Thallóczy szemben az asztalnál, kalapban)
