Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Villa Bagatelle
...és Home Decoration Shop az emeleten, ahol szép köntöst lehet kapni 58.200 forintért – így már érthető, hogy miért nem üzlet, miért Shop? No, de ne a rosszmájúsággal kezdjük! Az egész, úgy ahogy van, vonzó. Szép villa, saját parkoló, néhány lépcsőn kell felmenni a kávézóba, ahol majdnem minden fehér. A befogadóképesség nem nagy, mindössze 35 fő, és majdnem tele van szombaton kora délután, igaz, hogy hatkor már zárnak. A vendégek között sok a külföldi. Az igazi első benyomás a tisztaság. És az őrület: a lila csillár. Bonyolult, kavargó forma, ha akarom giccs, kis jóindulattal szürrealista remekmű. És most egy kis eszmefuttatás a divatos stílusról: ez az eklektika. Valamikor, ifjabb koromban – elég régen volt – megvetett dolognak számított, Alpár Ignác ot akkor elrettentő példaként emlegették. (Nekem ugyan tetszett, de nem mertem kimondani.) És mostanában egyre többször találkozom olyan enteriőrökkel, amelyekben a stílusok keverednek. Két magyarázatot tudok elképzelni a miértre. Az egyik az, hogy érdekes és sokféle dolgot lehet egyszerre megmutatni, mint ahogyan egy nívós műgyűjteménytől sem várjuk el, hogy csak azonos stílusú képek alkossák. Miért ne lehetne Manet és Picasso egy helyiségben? S ha a belső építészet művészet – mondjuk rá –, teljes joggal alkalmazhat különféle stílusú dolgokat együtt. A másik magyarázat kevésbé dicsérő. Vagy nem volt olyan a belsőépítész, akinek karakteres stílusa van, vagy netán egyáltalában nem volt belsőépítész, és az enteriőr létrehozói saját ízlésük, vonzalmaik alapján terveztek-dolgoztak, összeszedve sokfélét, egymás mellé rakva anélkül, hogy valamiféle igazán színvonalas egységre gondoltak volna. A villa maga nyilván adott volt, a külseje igazán egységes. A kávézóban, bentről nézve az ablakok klasszikus osztása, a parketta, a zárt erkélyszerű kis oldalsó helyiség (kerámia padlóburkolattal), abban a fehérre festett klasszikus nád karosz székek mellett a két részt elválasztó csupa üveg kétszárnyú ajtó: egy modern irodaház rekvizitumai. Mindez persze nem komoly baj, csak azért emlegetem, hogy világossá váljék, miért beszélünk stílusokról! A falak mentén padsor, felette jelentéktelen dekoráció, szemben könyvespolcok (szintén fehér), sok könyv, lazán, színesek, vajon minek? Van, aki olvasni jár ide? Villa Bagatelle szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 8 BUDAPEST 2013 április ENTERI-ŐR
