Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Máthé Rezső él!
Ne dőljenek be a látszatnak. Ez a semmitmondó képeslap nem az, amelynek mutatja magát. Látszólag két barátnő levélváltásáról van szó. Máthé Ella, a soproni tanítónőképző végzős hallgatója arról értesíti barátnőjét és egykori tanulótársát, Simonfay Ilonkát, hogy visszamegy Sopronba, elvégezni a számtan szakot is, ezáltal magasabb, tanári besorolásba is kerülhet majd. Megtudjuk még, hogy Ilonka bizony nem vitte túlzásba a levélírást eddig, így aztán Ella se viszi, bár a levelezőlap minden szabad milliméterére ír azért: továbbá, hogy Ella elégedett Ilonka döntésével, hogy kézimunkát is tanít, valamint hogy bizonyítványa (csak németből van hármasa, a többi kitűnő és jeles) jelenleg Lajos bácsinál van, aki nem küldte el, hiszen a beiratkozásnál szükség lesz rá. Csupa érdektelen információ, olyasmi, amit Ilonka e lap nélkül is tudhat, vagy egyébként se érdekelheti. Simonfay Ilonka bosszankodott is egy sort, amikor először elolvasta barátnője sorait. Aztán, amikor másodszor elolvasta, elpirult egészen. Akkor értette meg az üzenetet. Persze, ehhez segített a levelezőlap túloldala is. A kép ugyanis (a Hungária mellett) a Bristol Szállót ábrázolta a budapesti Duna-parton. Ilonka életében egyszer járt a Bristolban, tizennégy februárjában (tehát éppen egy évvel a képeslap megszületése előtt), a jurátusbálon. Máthé Ella hívta meg, akinek bátyja, Máthé Rezső (a családban mindenki csak Rudinak hívta) végzős jogászként tagja volt a bál rendezőbizottságának, és mint ilyen, négy szabadjegy gyel – négy vacsorameghívóval – rendelkezett. A húga éppen eleget beszélt már neki barátnőjéről (nemcsak nemesi származásáról, nemcsak éles eszéről, hanem előnyös külső tulajdonságairól is hangsúlyos említést téve) Rudi tehát úgy döntött, hogy Ilonkát fogja meghívni a bálba – egy garde-dame-mal, természetesen, aki Anna néni lett, Ilonka nagynénje. A fiatalok az apéritifnél látták meg egymást, a desz szertnél szerettek egymásba, és a valcernél örök hűséget esküdtek. Történt aztán még valami a garderobe-szobában is – belülről zárható szoba volt az, s a rendezők tartották maguknál a kulcsot –, amellyel az ifjak véglegesen megpecsételték szerelmüket, de amelyről aztán mélyen hallgattak. De azért volt valami az úrleány tekintetében, amitől tante Anna megrémült alaposan, és még az éjjel elvitte unokahúgát Győrbe, Róza nénihez. Néhány hónap múlva kitört a háború. Rudit azonnal elvitték katonának, Ilonka pedig állást vállalt Somogyszilen. (Hirtelen sok tanítói állás megürült azon a nyáron.) A tapasztalatlan egyéves önkéntes rövid kiképzés után a szerb frontra került, és az első szuronyrohamnál súlyosan megsebesült. Hónapokon át semmit sem lehetett tudni róla. Ez a képeslap volt az első jel. Ella lelkesen teleírta az egész lapot, hogy ne legyen feltűnő az a nagy R betű ott a neve alatt. Az az R a Bristolt ábrázoló képeslappal azt jelentette, hogy Máthé Rezső él, és nem felejtette el azt az estét, azt a lányt. Simonfay Ilonkánál azon a napon (1915. február 16-án) nem volt boldogabb ember ebben az országban. Pedig széles egy haza volt ez még akkor. ● Máthé Rezső él! Jolsvai András 32 BUDAPEST 2013 március ZÁROM SORAIDAT
