Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Szablyár Péter: Lépcsők a művészetekben
Amikor néhány éve a fővárosi lépcsők számbavételére és érintőleges bemutatására vállalkoztam a Lépésről lépésre című kis kötetben (az azóta megboldogult A mi Budapestünk sorozatban jelent meg), azonnal megéreztem a téma misztikumát. Ami talán tökéletes egyszerűségükből, ősi szerkezetükből fakad. Mindig vezetnek valahová, feljuttatnak, felemelnek, vagy méreteik ritmusával szabályozottan alászállni engednek. Huszadik századi mozgó változatuk kígyóként kúszik a mélybe, emel az utca vagy egy magasabb emelet szintjére, hátára vesz, enged nézelődni, békésen álldogálni önmagán. Ez a misztikum, ez a monotonnak tűnő, mégis rendkívül racionális térforma ragadhatta meg az írók, költők, rendezők fantáziáját is, amikor témául, uram bocsá’ címadó gondolatnak választották! Bán Frigyes Bárány Tamás forgatókönyvéből 1957-ben készült Csigalépcső című filmje egy fővárosi könyvtárban szövődő szerelem története. Parádés szereposztásában a kor szinte valamennyi vezető színészét megtaláljuk (Somogyvári Rudolf, Vass Éva, Sütő Irén, Kállai Ferenc, Petur Ilka, Tompa Sándor, Barsi Béla, Deák Sándor, Egri István, Géczy Dorottya). Gyarmathy Lívia 1995-ben készült kiváló dokumentumfilmje, a Lépcső azt az egyről kettőre nem jutó (pedig a lépcső alapfilozófiája ilyen) fiatalembert mutatja be, aki egy kastély lépcsőjének restaurálására vállalkozik, de végül a bürokrácia ledarálja, hiába képes szakmailag, emberileg műve megvalósítására. 2009 márciusában mutatta be a Madách Színház John Buchan és Alfred Hitchcock 39 lépcső című drámáját Gálvölgyi János, Szerednyei Béla, Pusztaszeri Kornél és Tóth Enikő szereplésével. A darab tulajdonképpen krimi-paródia. Különlegessége, hogy a színésznő három, míg a két férfi főszereplő 26 szerepet játszik ebben a valódi örömjátékban. Hiába hangzik fel háromszor is, hogy „Mi az a 39 lépcső?”, választ nem kapunk rá, de mégis nagyon jól szórakozunk. Birtalan Ferenc Hetvenkét lépcső című kötetének címlapján a bu davári Hadtörténeti Múzeumhoz a Logodi utcából felvezető Jávorka Sándor lépcső látható. A címadó vers utolsó szakasza pedig így szól: az a volt Logodi utca ahol végleg eldőlt mehetek bárhová tőled soha nem fogok elérni másig az a talán igaz se volt fiatalság volt a Logodi utca az a hetvenkét lépcső a lakásig. Érzik a hetvenkét lépcső és az elérhetetlenség filozófiai interferálását, a „talán igaz sem volt” népmesei abszurditását? Weöres Sándor sajátos „tízparancsolatát” Tíz lépcső című vers ében fogalmazta meg: Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. Érzik a Tízparancsolat könyörtelen, csak lépésről lépésre elérhető magaslatát, a „te magad” dübörgését? 2005-ben az „Év gyermekkönyve” díjat Kántor Péter Kétszáz lép cső föl és le című verseskötete nyerte el. A címadó vers arra utal, hogy gyermekkori lakóházunk felidézésekor a lépcsőház, és annak fakorlátja milyen mély nyomot hagyott bennünk: Kétszáz lépcső föl és le A fejembe bevésve, Kétszáz lépcső meg egy barna fakorlát, 28 BUDAPEST 2013 március LÉPCSŐK A MŰVÉSZETEKBEN Szablyár Péter
