Budapest, 2012. (35. évfolyam)

3. szám március - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor:Művész kávézó (bár?)

Az egyre elegánsabbá váló Andrássy úton ma már kétségtelenül a Lotz terem a legjobb. Nem messze tőle a Művész számomra most olyan, mint a szegény rokon. Kissé kopott benyomást kelt – holott nemrég felújították. Ez szerencsére alig észrevehető változtatásokkal járt, hiszen az 1898-ban alapított bolt jellegét törzsvendégei jó érzésekkel s jó okkal megszokhatták.

Maradt a padlóburkolat, a vörös márvány: kissé lejáratott anyag, az elmúlt évtizedekben, a „modernizmus” korában mindenütt használták, a közérttől az eszpresszóig. Maradt a falakon a klasszikus tapéta. Kissé félhomályos a belső terem, így azután nehezen mondom meg, hogy halvány okker, vagy arany színű, de ez rendben van. Újdonság a falakon a művészeket ábrázoló fotósorozat, ez már kevésbé illik ide – de mindez semmi a pompázatos arany keretben a falon díszelgő nagy televíziós készülékhez képest, amelyen nyomon követhetjük a Paprika tévé műsorát – hát ennél ostobább szereposztási tévedést nehéz elképzelni. (Csak abban bízom, hogy ez az ötlet nem belsőépítész kollégáim valamelyikének agyában született meg...)

A bútor maradt, a bútor jó. Az asztal fekete kőlapja, igényes fém lábazata nívós, a szék nádfonású háttámlája kényelmes, az ülés puha bőr bevonata szintén. A csillár klasszikus, az állólámpák is maradtak, bár nekem az egész világítás gyenge, ez az úgynevezett hangulatfény nagy divat, én nem szeretem. (Engedtessék meg nekem itt egy kis szakmai kitérő: a világítás milyensége, erőssége is jelentős hangulati tényező persze – és sokszor, ha sötétebb van a kelleténél, olyan benyomásunk támad, hogy kissé piszkos a helyiség – és ez egyáltalában nem függ össze a tényleges tisztasági helyzettel.)

Újdonság az is, hogy a bejárati térből a két nagy nyitott nyíláson keresztül Művész kávézó (bár?) szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László

12

BUDAPEST

2012 március

ENTERI-ŐR