Budapest, 2012. (35. évfolyam)
3. szám március - A borítón: Az utolsó villásreggeli
BUDAPEST 2012 március BUDAPEST polgárait szólítjuk meg itt, a nyitó oldalunkon, hónapról-hónapra. Azzal kísérletezve, miként tudnánk rávenni ha lehet, mindenkit, hogy szeressék erősen ezt a várost, a városunkat. Mert ráfér. A lap, a BUDAPEST maga is sokadik éve próbálkozik ugyanezzel. Bizony nem először töprengünk erről hasábjain, kolumnáin. A Nyájas (és rendszeres) Olvasó talán úgy is érzi már, valamiféle hideg-meleg kezelés áldozata. Az egyik hónapban a szöveg dühöng, panaszkodik és lehord, arról beszél, milyen akadályok tornyosulnak a szeretetre talán már elszánt városlakók előtt, a következő pedig lelkesedik valamilyen jó példát mutatva. Tessenek megnyugodni (vagy tovább lapozni). Most az utóbbi következik. Van egy kulturális magánintézmény, lényegében levéltár, amely azonban ennél sokkal több: a társadalmi emlékezet kutatóintézete. Nem elégszik meg a hűvös távolságtartással, hanem ha látja, hogy valami kiakadt a kollektív memóriában, be is avatkozik. Mint mondják, ők főleg olyan kiállításokat szeretnének rendezni, amilyeneket a hagyományos muzeológia nem tesz lehetővé. Ez a kis intézmény (nevezzük OSÁ-nak) történetesen egy szépséges és célszerűen átépített lipótvárosi ipari épületben lakik. Tavalyelőtt, amikor ez a gyönyörű ház 99 éves lett, és közeledett a centenárium, fejükbe vették: saját ünnepüket megosztják Budapest lakóival. Így született, a Kortárs Építészeti Központtal összefogva, a 100 éves házak hétvégéje. Megjött azonnal az étvágyuk, rájöttek, szeretnék megrendezni az akciót idén is. Saját pénzük erre végképp nem lévén, indultak egy nagy bank civil kezdeményezéspályázatán. Ahhoz, hogy a nyerésre esélyük legyen, valóságos népmozgalmat kellett indítaniuk a Facebookon. És sikerült! Nyertek hárommillió forintot – egy kis kenőanyagot a városszerte beindítandó gépezetek olajozásához. Mert ebben a fesztiválban az a leginkább példaértékű, hogy azt próbálja elérni: minden épület magát ünnepelje meg, annyira, amennyire erejéből, kreativitásából futja. De a kapuját – ez a minimum – ki kell nyitnia. Ami már önmagában sem kis dolog. Álljunk meg egy pillanatra: 3 azaz három millió forint kell egy ilyen kisebbfajta csodához! (Nyomjuk el gyorsan a kérdést, hogy nem a tekintetes Fővárosnak lenne-e a dolga az ilyen kezdeményezéseket levadászni, sőt tenyészteni?) Szóval idén is lesz 100 Éves Házak Fesztiválja. És az ötletgazda, a tipográfus képzettségű történész és alkotó elme (aki nem mellesleg Simplicissimus Hőse volt 2010-ben) a sikeren felbuzdulva vérszemet kapott. Most már lakóhelyén, a Várban szeretné a nyitott udvarok hétvégéjét megszervezni. Állítólag a kerületi önkormányzat már válaszolt is a levelére... De ugyanilyen jó mozgalom az Idegenvezetők Hétvégéje, amely mindig februárban zajlik, amikor a szakembereknek viszonylag kevés dolguk van. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezek a programok ingyenesek. Vonzerejük részben ebben áll. De még valami másban is. A szokásos intézményi kereteken kívül zajlik. A közösség erejéből varázsol elő valami pluszt. Van aztán példa persze arra is, hogy valami állami vagy önkormányzati akció elhal az eredeti formájában, és valamely civil kezdeményezés felkapja azt. Erre jó példa az Urbitális Fesztivál, amelyet a budapesti tulajdonú Studio Metropolitana rendezett meg összesen kétszer. Aztán vezetőjét, a külföldön sokat élt, túlmozgásos modern sámánra emlékeztető igazgatót a városi rendszerváltozáskor kipenderítették (pedig ellenpéldák is voltak!), ám ő mintegy évnyi sebnyalogatás után talpra állt, most egyesületet szervez, és idén májusban újra nekiáll fesztiválozni. Ötletek lennének még, hiszen tart még a libavész (ahogy a régi vicc mondja). Simplicissimust is kikérdeztem erről, ő például nagyon vágyik arra, hogy Stentor sunyin és értelmetlenül megszüntetett trendépítő és ízlésfordító városvédő műsora újra indulhasson, mondjuk mint a BUDAPEST televíziós melléklete. Ma már fillérekbe kerül az ehhez szükséges felszerelés. De az idő már nem... Vagy lehetne a száz éves házak fesztiváljának mintájára egy őszi hétvégét is rendezni (a KÉK-nek erre más partnereket kellene szerveznie: olyan épületek látogathatóságát, amelyek a legutóbbi öt évben készültek el. (Így be lehetne jutni a CET-be, a Zeneakadémia és a piarista rend új épületébe, hogy Pesten maradjunk.) Régi receptek ezek tulajdonképpen, a barátságtalan, az új környezetben, jóindulattal „sajátosnak” nevezhető közviszonyok közt. Az újdonságuk meg annyi, hogy kezdi érvényét veszteni a régi, sokat ismételt szentencia, miszerint az ábrándok felhőhajóján utazva még sohase jutott egyről kettőre BUDAPEST! BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 3. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Az utolsó villásreggeli (2. oldal) A hátsó borítón: „Negyvennyolcas” hangjegyek (23. oldal)
