Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Sali Emil: Hőskora a csatornázásnak is lehet...
Pestet és Budát 1686-ban foglalták vissza a törököktől, ezt követően a balparti város gyors fejlődésnek indult. Az 1700-as évek első harmadában alakultak ki a védelmét szolgáló falakat széles félkörben körülvevő kertek, szántók és majorságok. 1777-ben kapott nevet az első külváros: Terézváros (a mai erzsébetvárosi rész), később Lipótváros, Józsefváros és Ferencváros. A védvonalat erősítő tornyok és kapuk bontását II. József idejében kezdték meg (ural kodott 1780-1790 között). 1838-ra kialakult a ma is létező utcahálózat túlnyomó része a későbbi Nagykörúton belül. A budai oldalon erre az időszakra beépült a Várhegy északi és keleti lejtőjén a Margit körútig terjedő terület jelentős része és a Tabán (Rácváros) területe. 1720-ban Buda, Óbuda és Pest lakossága 12.200, 1799-ben 54.176 fő volt. A rohamos fejlődés eredményeként 1851-ben a lakosság száma meghaladta a 178 ezer, 1891-ben az 506 ezer főt. A helyhatóság kezdeményez A 18. században a szennyvíz és a szemét „eltüntetésére” az utcákon a csapadékvíz elvezetésére szolgáló árkokat és a Dunát használták, ennek ellenére Pest városfallal körülvett területén már akkor megépülhettek az első csatornák: II. József a csecsemőgyilkosságok miatt rendelte el a csatornanyílások vasráccsal történő lefedését. Pest város tanácsa 1794-ben bízta meg Hülff Móric Bálint főkapitányt, hogy szabályozza a vízfolyásokat „minden ut cában, akár belső, akár külső városban legyenek is azok”. Hülff 1798-ban tett jelentést, ebben nyolc – részben nyílt, egymástól független – árokcsatornát nevesített, amelyek a jelenlegi Vigadó tértől a Haller utca környékéig terjedő területekről a Dunába vezették a csapadékvizeket. 1801-ben József nádor javasolta, hogy a Helytartótanács legyen a város szépítési ügyeinek teljhatalmú intézője, s felterjesztésében ez is olvasható: „Mivel pedig a víznek nincs lefolyása, esős időben a megrekedt esővíztől feneketlen sár és pocsolya támad. Az új csatornákat össze kell építeni a meglévőkkel.” A Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leírása című, 1879-ben kiadott könyv szerint a legrégebbi építmények a Kígyó, Váci, Molnár és Duna utca táján keresendők. Valószínűsíthető, hogy a 19. század első évtizedeire a régi városfallal körülvett Belvárosnak a Deák Ferenc utca – Károly körút – Múzeum körút – Vámház körút – Duna által határolt területe már jelentős mértékben csatornázott volt. Egyes adatok szerint a Király utcában 1794-ben épült ki, és 1827-ben már a mai Nagykörút környékén is megkezdték ezt a munkát. Hőskora a csatornázásnak is lehet... Sali Emil A közelmúlt hónapokban több népszerű ismeretterjesztő tévécsatorna is műsorára tűzte a nagyvilág csatornáinak történeti bemutatását. Budapest folyó ügyeinek, csatornázásának története is érdekes fejezet a város históriájában. S ha már a szenzációs barlangfelfedezés bemutatásával amúgy is leereszkedtünk a föld alá, egy szakember közreműködésével most és egy következő, tavaszi számunkban erről a témakörről is átfogó képet próbálunk nyújtani. 19 BUDAPEST 2012 február A Pesti Duna-part az Ördögárok katasztrófája napjaiban (1875)
