Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Bajor Zoltán: Nemszeretem madarak?
7 BUDAPEST 2012 február A holló a hazai varjak legnagyobbika, mely elsősorban az emberi településektől távolabb eső, nagy kiterjedésű erdőségek, kőbányák lakója. Fajtársainál általában óvatosabb. Legtöbbször magányosan, vagy párban figyelhetjük meg, de télen – elsősorban a táplálékforrások közelében – nagyobb csapatai is megfigyelhetők. Ék alakú farka jellegzetes ismertető bélyeg, amelyről repülés közben is felismerhetjük. Költési időszaka szokatlanul korán – akár már februárban – megkezdődhet. Torokszerkezetének kialakulása miatt – a többi varjúfélével együtt – énekesmadarainkhoz tartozik. Védett faj! A vetési varjú (Corvus frugilegus) na gyon hasonlít előbbi rokonához, hozzá hasonlatosan teljesen fekete – napfényben feltűnően csillogó – tollazata van. Csőre kisebb és hegyesebb. Az idősebb madarakra jellemző, hogy csőrtövük kopasszá és világossá válik. Állandó madarunk. Telepesen költ,. Télen nagyobb csapatai figyelhetők meg a város belterületein, ezek többnyire nem a hazai költőállomány tagjai, északról húzódnak le hozzánk, a zord tél átvészelése céljából. A dolmányos varjú (Corvus cornix) már a tarkább tollazatú varjúfajaink közé tartozik. Na, nem egy színpompás tollazatú trópusi madárra kell gondolnunk, csupán annyiban különbözik az előbbiektől, hogy háta és hasa hamvasszürke, míg begye, feje és szárnytollai koromfeketék. A dolmányos varjú igazi városlakónkká vált az elmúlt évtizedekben. Egyre beljebb és beljebb hatolt Budapest betonrengetegében is, melynek következtében ma már nincs olyan kerület, ahol ne lenne fészkelőállománya. Állandó madarunk. Télen kisebb-nagyobb csapatokat alkotva járja a várost. A kormos varjú (Corvus corone) első ránézésre mintha az előző faj ikertestvére lenne, de teljesen fekete tollazattal! Ez a hasonlóság nem véletlen. A dolmányos- és a kormos varjú sokáig egyetlen fajt alkotott, de a közelmúltban a taxonómiával – rendszertannal – foglalkozó kutatók két fajra különítették el őket. A szakértők ma is vitatják ezt a megkülönböztetést. Egy biztos: a kormos varjú a főváros legritkább madarai közé tartozik! Ennek oka egyszerű: míg a dolmányos varjú elterjedési területe elsősorban Közép- és Kelet-Európa, addig kormos rokona a kontinens nyugati felét részesíti előnyben. A Margitszigeten azonban állandóan megfigyelhető néhány példánya. A csóka (Corvus monedula) a kisebb termetű varjúfélékhez tartozik. Budapesten előszeretettel tartózkodik a nagyobb terek és parkok közelében, de belvárosi épületeken is megfigyelhetjük. Éveken át fészkelt a Blaha Lujza téri házakon, rendszeresen megfigyelhető az Állatkert területén és a Városligetben, valamint az Örs vezér téren, illetve a Margitszigeten. Védett madarunk, mely többi rokonához hasonlóan télen sem lesz hozzánk hűtlen. Nyáron előszeretettel foglal el nagyobb méretű faodúkat, télen pedig sokszor vetési varjakhoz társul. Az öreg madarak szeme égszínkék, tarkójuk sötétszürke. Testük többi részét fekete tollak fedik. Sokak szemében egyfajta közellenség lett az elmúlt években egy másik varjúféle, a fekete-fehér, hosszú farkú szarka (Pica pica). Hírhedtté azóta vált, hogy énekesmadaraink fészkeinek kirablásában rendszeresen tetten érik. Gömb alakú gallyfészket készít, melynek belsejét sárral tapasztja ki. Virtuóz módon képes a legvékonyabb ágak közé beékelni kosárlabda méretű otthonát, mely sok esetben még évekkel az építés után sem omlik le! Nem vonuló, egész évben találkozhatunk vele. Elsősorban a pesti oldalon gyakori, de a város bármely részén felbukkanhat. A szajkó (Garrulus glandarius) eredeti élőhelye – a hollóhoz hasonlóan – a nagy kiterjedésű erdők rengetege. Az utóbbi két évtizedben vannak olyan – elsősorban zöldövezeti – városrészek, ahol ennek ellenére kifejezetten gyakori. Főleg a Buda vidéki erdők közelében. Minden téren igen színes egyéniség. Tollazatának döntő többsége halvány téglaszínű. Fejteteje fehér alapon feketén foltozott. Csőrtövétől vastag fekete kantár indul. Szárnyán élénk kék színű folt található, mely jó kontrasztot alkot a szárny sötét színével. Mesteri hangutánzó: szinte bármilyen zajt, zörejt, képes élethűen visszaadni! Ritkább vendégeink a havasi csóka (Pyrrhocorax graculus), a havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax) és a fenyőszaj kó (Nucifraga caryocatactes) . Két előbbi faj elsősorban Európa magashegyvidéki és tengerparti sziklás élőhelyeihez kötődik, hazánkban csupán egy-két megfigyelés bizonyítja előfordulásukat. A fenyőszajkót minden ősszel és télen megfigyelik Magyarországon, de ez a faj is inkább a környező országok magasabb hegyvidékeinek erőségeiben honos. Ennek ellenére a madármegfigyelők a közelmúltban is többször megfigyelték a fővárosban! Barna alapon fehér pettyes mintázata egészen egyedi külsőt kölcsönöz neki. Első látásra élénk színűnek tűnik, de ez a tarka tollazat kiváló rejtőzködést biztosít a fák – főleg a tűlevelűek – lombozatában. Fenyőszajkó Vetési varjú Szajkó Dolmányos varjú
