Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - MAGÁNANZIKSZ - Buza Péter: Újpest, Miczi-telep
mazott műszaki vezetője), és aki Kneiss Annával két gyermeket nemzett: Viktóriá t – a későbbi Tichler Jánosné t, és Imrét, aki nem Pozsonyban, nem is Pest-Budán, hanem apja öregkorának városában, Újpesten kötötte ki élete hajóját. Édesanyja, báró Wolstreich And rásné a Corvin utca 6. szám alatt lakott, ők, Imre és Aranka nem messze innen, a Kossuth Lajos utca 30-ban, leánykájukkal, Micivel. Mici, azaz Mária pontos születési dátumát nem ismerjük, de a történet végét datálni tudjuk: vele halt ki ez az ág 1952. február 25-én. (Édesapja 1946-ban hunyt el, felesége, Aranka 1940-ben.) Volt még egy házuk ugyanitt, a 11. számú. Nagypolgári családi ház mind a három, s ma már egyik sincs meg, elnyelte telkeiket s az épületeket a lakótelep. – Imre bácsi? Igazi, folyton nagyotmondó tengerész. Az egész család, persze csak a háta mögött! Münchhausen báróként emlegette. Világcsavargó, ritkán jött haza. Évente néhány hétre. Meg amikor Raguzán nyaraltak Aranka, a felsége, meg a Mici, a lánya – meséli Tichler Nadine , Imre testvérének, Wohl streich Viktóriának az unokája. – Nagypolgári életet éltek Újpesten. Nagy személyzet, elegáns nagy ház. Fényűzően berendezett lakás, drága bútorzat. Majomszeretettel csüggtek a leánykájukon, ez az egyetlen gyermekük volt, nem kérhetett olyant, amit meg ne tettek volna érte. Szerintem ebbe bolondult bele szegény. Valósággal zsarolta az anyját meg az apját. Az öreg szüleit. Mert hogy későn született. Imre bácsi akkor már túl volt a negyedik ikszen. Először húsz éves kora körül került pszichiáter kezére Mária. Valahogy rendbe hozták. De néhány év után kezdődött minden előlről. Azt hiszem ő volt az a a beteg, akiről azt mondják, kényszeres. Fél napon át ordítva veszekedett, mikor már több napja nem mosdott, s próbálták mégis rávenni. Utána meg órákig nem mászott ki a kádból, mert nem érezte magát sohasem elegendően tisztának. Én nem találkoztam soha vele, egy évvel a születésem előtt halt meg. Úgy tudom, az angyalföldi elmegyógyintézetben. Elmúlt házak dicsérete Tichler Nadine-től kaptam mind a két régi fotográfiát, amely felvételek főszereplője a gyermek Mici. Ismerek egy harmadik hasonló tárgyú felvételt is – Benyovszky úrnál találtam a dobozok egyikében, a képeslevelezőlapok között: ezt is 1910-ben adták fel Wohlstreichék, de olyan gyenge a minősége, hogy jobbnak látszott ezen a két előbb említetten bemutatni Miczi-falvát. A világ kikötővárosainak (?) jellegzetes épületeiből(?) összerakott udvari mutatványt. Ezt a kis játékvárost Újpest már régen halott házának kertjéből. Az egyiken csak Mici feszít büszkén, karba font kézzel, kemény tekintettel. A másikon, a paszpartun rögzített nagyobbikon a csemetefa mellett álldogál a gyereklány (Mici 16 BUDAPEST 2012 november Wohlstreich Imre, báró és hajóskapitány Hajómalmok a Dunán Pestnél
