Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - A borítón: Budai Borpanoráma
BUDAPEST 2012 november BUDAPEST egyik patinás gimnáziumában azon töri a fejét ezekben a hetekben az iskolatitkár, hogy honnan szerezzen időben érettségi bizonyítványokat. Negyedszázada tudja, hogy ezeket a nyomtatványokat legcélszerűbb az ősz derekán megrendelni. Igen ám, csak ha az önkormányzathoz fordul, ott széttárják a karjukat: az érettségi, kérem, jövőre lesz, ám a jövőről talán csak a Klebelsberg Kunóról elnevezett állami iskolafenntartónál tudnak valami kézzel foghatót. De ha az állam e célra fölkent szervét keresi meg, ott sem segítenek neki: most még idén van, tessék az önkormányzathoz fordulni. Aztán az is meglehet, hogy januárra az angoltanárnak hirtelen választania kell majd a nyugdíj és a bér között, és ott áll majd a végzős osztály, tanár nélkül. Márpedig éppen akkor az angoltanár nélkülözhetetlen lesz. Ki más adhatna tanácsot, hogy akkor most mi legyen: a fizetős vagy a diákhiteles szakra adja be a növendék a jelentkezési lapot, esetleg vegye a batyut, és meg se álljon egy londoni McDonald’s-ig? És akkor még nem beszéltünk az elsősöknek bevezetett napi testnevelésről (nulladik órában néptáncolnak, hisz se tornaterem, se tornatanár nincs elég), vagy arról, hogy ebben a nagy múltú gimnáziumban egy komplett generáció járta úgy végig a maga négy évét, hogy közben végig építkeztek körülötte. A forráshiánnyal viaskodó fenntartó sajnos nem tudta felgyorsítani a munkálatokat. S tudjuk jól, a többi iskolának se könnyebb. A leghíresebb tehetséggondozó intézményekből jön a hír, hogy a szülőktől kalapozzák össze a fűtésszámlára valót, máskor meg hasraütésszerű (vagy ki tudja, milyen lobbiérdekeket követő) bezárásokról, valamely egyháznak való átadásokról hallani. Hogy Budapest oktatásügye bajban van, az természetesen nem most derült ki. Már a rendszerváltás környékén megkondította a vészharangot, aki messzebb látott a sarki iskolánál. A fővárosi lakosság száma csökkent, egyre kevesebb gyerek született, a tanintézmények azonban csak szaporodtak. A fenntartóként fellépő kerületek – ahogyan maga a főváros is – mindig csak a következő választásig voltak képesek ellátni, így aztán eszükbe sem jutott racionalizálni a helyi intézményrendszert. Kevesebb, de egységes színvonalú oktatást nyújtó, jól felszerelt iskolát kialakítani, hogy ezekben szegénynek és gazdagnak, könyvek között felnövőnek és fejlesztésre szorulónak, tehetségesnek és átlagosnak a neki legmegfelelőbb oktatás jusson. Ehelyett hagyták, hogy az intézmények minden lehetséges eszközzel vadász szanak az állami fejkvótára. Az általánosok gimnáziumi osztályokat, a gimnáziumok felső tagozatokat növesztettek, elemistáknak indított nyelvi és művészi tagozatok szökkentek szárba, és kaotikus tébolyban virágzott egymás mellett legalább háromféle iskolarendszer, miközben „spontán módon” elvált egymástól a tehetősek jó és a leszakadók minősíthetetlen oktatása – mindkettő közpénzből persze. Ezen a legfőbb ideje volt változtatni. Az államosítás abból a szempontból kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az állam messze van, nincsenek helyi kötöttségei, a (kerületben legalábbis) nem akarja újraválasztatni magát: van tehát alkalma bölcsen és körültekintően cselekedni. És egy – pláne politikailag ennyire egyszínű – kormányzati ciklus valószínűleg elegendő is lett volna arra, hogy a kormány kidolgozza egy egységes alap- és középfokú oktatás koncepcióját, és a helyi önkormányzatokkal meghatározó szakaszba juttassa el a tárgyalást arról, hogy mely iskolákat kell megtartani, melyeket felszámolni, hogyan lehet mindegyikben mindenkinek egyforma esélyt juttató oktatást folytatni. A kivitelezés persze bizonyára többet igényelt volna négy évnél, de ha látszik, hogy az irány jó, aligha lett volna utód, amely újfent csak felborogatja az egészet. Ami azonban most történik, az minden, csak nem egy működő iskolarendszer kialakítása. Az államosítás itt pusztán annyit jelent, hogy a kormány fogja megmondani, hol ki legyen az iskolaigazgató, és ő fizeti a tanárbéreket. Magyarán ha az állami költségvetésben hirtelen egy kisebb szám tűnne fel a közoktatás rubrikájában, nem kéne a helyiekkel vitatkozni arról, bezárjanak-e egy iskolát. De vajon honnan fogják tudni a januárban birtokon belül kerülő, épp csak az ősz folyamán felállt Klebelsberg központ munkatársai, hogy hol milyen az oktatás színvonala, kik tanulnak ott és kik tanítják őket, mik az örömeik és mi a bánatuk? Természetesen nem fogják tudni, mert nem is erre hozzák létre őket. A cél a mainál spórolósabb, viszont a kötelező tantervek és az egyféle tankönyv segítségével államilag megszabott rendű, mondhatni kézivezérelt rendszer megteremtése. Hogy ez milyen, azt mindenki tudja, aki harminc évnél idősebb: ilyen iskolába járt maga is. Igaz, aki elmúlt harminc, az arra is emlékszik, hogy az akkori oktatási rendszer legfeljebb olcsóbb és átláthatóbb volt az elmúlt évtizedekben megtapasztaltnál, viszont még kevesebb esélyt adott a tanulóknak sorsuk megváltoztatására, a társadalmi előrehaladásra. És pontosan ez az, amit a piacgazdaság viszonyai között, egy elhúzódó válságban végképp nem engedhet meg magának egy olyan város, mint BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Budai Borpanoráma (28. oldal) A hátsó borítón: Róma csatát vesztett Camponánál? (2. oldal)
