Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Perényi Roland: Múzeumot a fővárosnak!
Egy állandó várostörténeti gyűjtemény létrehozásának gondolata Gerlóczy Károly alpolgármester nevéhez kötődik. Gerlóczy – amint azt K. Végh Katalin 2003-ban meg jelent, a jogutód Budapesti Történeti Múzeum történetét bemutató könyvében leírja – 1885. november 11-én terjesztette a fővárosi tanács elé javaslatát, hogy a városvezetés fontolja meg egy saját történeti múzeum alapítását. A javaslat rögtön támogatásra talált: a két nappal később kelt tanácsi határozat megbízta Gerlóczyt a megalapításra vonatkozó javaslat előkészítésével. Az 1886. tavaszán megszületett előterjesztésében Gerlóczy megfogalmazta a legfontosabb funkcióit: „a létesítendő Fővárosi Múzeum célja volna, hogy abban összegyűjtessenek és szakszerűleg rendezve úgy az azt tanulmányozni kívánóknak mint a közönségnek hozzáférhetővé tétessenek az oly tárgyak, melyek akár az ország történelmének fővárossal szorosabban összefüggő egyes kiválóbb eseményeire, akár a főváros speciális helyi történetére vonatkoznak, vagy ilyeneknek emlékeit képezik, tehát érmék, pecsétek, okiratok, könyvek, képek, térképek, zászlók, fegyverek, bútordarabok és más oly használati tárgyak, melyek a fővárosban emlékezetesebb események alkalmával, vagy bármi tekintetben kiváló egyének által használtattak, továbbá olyan tárgyak, melyek a főváros fokozatos fejlődését és ennek mindenkori állapotát feltüntetni alkalmasak.” Az előterjesztés szerint a műtárgyak begyűjtését első körben a főváros különböző hivatalaiban kellett kezdeni. A gyűjtemény elhelyezését illetően Gerlóczy kimondta, hogy bár a legcélszerűbb a városházán történő elhelyezés lett volna, ám erre helyhiány miatt nem volt lehetőség. Ezért egy új városháza felépítéséhez kötötte a múzeum városadminisztrációhoz való költöztetését. Gerlóczy előterjesztését a közoktatásügyi bizottmány egy évvel később tárgyalta, majd a bizottmány támogatásával a tanács az 1887. október 20-én tartott ülésén meghozta a határozatot a Fővárosi Múzeum létrehozásáról. A határozat kimondta, hogy Gerlóczy javaslata nyomán kimutatást kell készíteni a különböző fővárosi hivatalokban raktározott, múzeumi bemutatásra alkalmas tárgyakról, s egyúttal kijelölte a múzeum ideiglenes helyét az 1885-ös Országos Kiállítás műcsarnokában (a Pfaff Ferenc által tervezett, Olof Palme házként ismert neoreneszánsz épületben ma a Magyar Alkotóművészek Háza működik). A városháza különböző hivatalaiból ösz szegyűjtött anyagok, valamint a folyamatosan gyarapodó aquincumi régészeti leletek mellett a Fővárosi Múzeum törzsanyagát az olasz származású mérnök-műgyűjtő, Enea Lanfranconi metszet- és térképgyűj teménye képezte. Az 1885-ös Országos Kiállításon már bemutatott gyűjtemény Budapest történetére vonatkozó darabjait ugyanis Lanfranconi 1887-ben a fővárosnak ajándékozta. A város történetét 1686 és 1848 között bemutató látképek, metszetek és kéziratos térképek ma a Fővárosi Képtár Metszettárát, valamint az Újkori Várostörténeti Osztály Térképgyűjteményét gazdagítják. A mintegy két évig tartó előkészítő munkát követően még sokat kellett várniuk a látogatóknak, hogy megtekinthessék a Fővárosi Múzeum első tárlatait. Miközben az aquincumi ásatások eredményeit már 1888-tól kiállították az óbudai Krempl-malomban, majd 1894-ben elkészült az Aquincumi Múzeum ma is látható főépülete, addig a városligeti épületben csak 1907-ben nyílhatott meg az első állandó várostörténeti kiállítás. ● 25 BUDAPEST 2012 október forrás: BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár forrás: BTM Kiscelli Múzeum Pecsétnyomó Gyűjtemény A Székesfővárosi Múzeum pecsétnyomója A Fővárosi Múzeum a Központi Városháza templom-szárnyának második emeletén, 1902. Ismeretlen felvétele
