Budapest, 2012. (35. évfolyam)

10. szám október - FORGÓMORGÓ - Kelecsényi László: Puskin

A magyar filmtörténet talán legfontosabb mozija. Emléktábla ugyan itt sincs, de majd lesz egyszer. Majd ha megszűnt. Majd ha már török büfé vagy kínai kisáruház lesz a helyén. Föl lehet rá vésetni, hogy innen indultak hódító útjukra a hangosfilm első magyar sztárjai, Jávor Pál és Kabos Gyula : itt mutatták be 1931. november 27-én az azóta kultuszfilmmé vált Hyppolit, a lakájt. A Puskin sem moziként kezdte, hason­lóan megannyi pesti társához. 1927-ben alakította át a Dávid & Fia cég filmszín­házzá az egykor szebb napokat látott Ma­gyar Világ kávéház egy részét. Az elmúlt század elején Ady és Léda randevúzott a márványasztalok mellett, Hevesi Sándor szervezte itt a Thália-társaságot. A mai Kossuth Lajos utca 18. és Sem­melweis utca 2. szám alatti saroktelken eredetileg jezsuita rendház állott, amely­ben az orvosegyetemi kar működött a 19. században, csak akkor még a Hatvani és az Újvilág nevek voltak olvashatók a kal­ligrafikus betűkkel írott utcanévtáblákon. A Millennium előtti lázas építkezési kon­junktúrában bontották le az ódon épüle­tet, hogy a helyére emeljék a mai napig is impozáns látványt nyújtó bérpalotát, me­lyet Czigler Győző tervezett. Az első világ ­háború utáni válságkorban a kávéházból bankfiók lett, de az intézmény hamaro­san csődbe ment. Két újabb, nem kevés­bé híres építész (Jánszky Béla és Szivessy Tibor) munkálkodása nyomán alakult ki az akkor Fórum névre keresztelt, méltán filmszínháznak nevezhető vetítőhely belső tere. „A legelegánsabb színház, a legjobb műsor, a legkitűnőbb zenekar: ez a hármas célkitűzés jellemezte a Fórum mozi múlt esztendei működését” – írja Az Est Hár ­maskönyve 1928-ban. Sokan emlékezhetnek rá, milyen volt fénykorában az 1949-ben Puskin nevére átkeresztelt mozgófény-játékház belső tere. A háború nem tett benne kárt, és a vakhittel fellépő, átkeresztelő újítók sem rombolták szét a barokkosan elegáns, szob­ros-vízeséses előcsarnokot, az emeleti pá­holykaréjt, a rivaldát és a függönyt, amely gongütésre húzódott szét, hogy kezdőd­jön a szertartás, a filmvetítés. Aki látta a Nem ér a nevem című 1961-es magyar fil­met, fogalmat alkothat róla, hogy nézett ki fénykorában. A Puskin zászlóshajó volt a hatvanas évek mozirengetegében, a száznál jóval több pesti és budai filmszínház tenger­ében. Mindenképpen dobogós hely illet­te meg a versengésben, a többi pompázó hely, az Uránia és a Corvin mellett. Egész nap játszott, reggel kilenckor hangzott föl először a Rákóczi-induló, a Magyar Film­híradó szignálja. A nyolcórai pénztárnyitás után már sorban álltak a ráérő anyagbe­szerzők, a lógós diákok. ’68-ban például az utcán kígyózott a sor, amikor a kisvártat­va betiltott Halálfejeseket tűzték műsorra. De díszbemutatók is megestek: itt hajolt meg Pasolini a Máté evangéliuma vetítése után. Műsorpolitikájának igényességére jellemző, hogy „Különleges film – külön­leges élmény” címkével ellátva európai művészfilmek otthona lett. El is lehetett bújni benne, s nem a nézőtéren. Akik a leg­utóbbi átalakítás előtt látogatták, tudják, hogy a baloldali pénztár mellett, hosszas kacskaringózással el lehetett jutni egy tá­gas várócsarnokba. Még filmet is forgat­tak: Sándor Pál a Ripacsok egyik jelenetét rögzítette a férfi mosdóban. A kilencvenes évek elején eluralkodó, és azóta is tartó, sőt, egyre erősödő vál­ságban a Puskint utolérte az átalakítási hullám. Akkori gazdája, a Budapest Film 1996-ban háromtermessé építtette át. Met­ropolis, Körhinta, Amarcord – hirdetik a klasszikus filmcímeket. A földszintet és az erkélyt egybeszabva alakították ki a lejtősen emelkedő nagytermet, valamint az irodák és a belső előcsarnok helyén a két kisebbet. Ráday Mihály kárhoztatta is – többek között a BUDAPEST hasábjain – az átépítést, mert ezzel elveszett a pompá­zó egytermes filmszínház-hangulat, s lett belőle egy álcázott multiplex. A lendület még jó ideig vitte előre a há­romtermest, manapság azonban kiültek rá is a hullafoltok. Az erkélyt lezárták, a DVD-kölcsönző a földszintre költözött, majd nemrég meg is szűnt. Csak a Sem­melweis utcai fronton a kávéház nem mu­tat válságtüneteket. A mozi névadója pár­bajban esett el egykoron; lehetséges, hogy a Puskinra is ez a sors vár, csak éppen az ellenfelének nincsen arca. ● A képek forrása: Budapesti Mozitörténeti Alapítvány 23 BUDAPEST 2012 október FORGÓMORGÓ Puskin Kelecsényi László

Next

/
Thumbnails
Contents