Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „Valamikor 1950-ben mérnöki irodát szerveztek a Gyűjtő Kisfogházban, az úgynevezett Halálos Házban – mert ott voltak a kivégzések minden pénteken –, annak az első emeletén. Nekünk rab mérnököknek rajztáblánk, pauszpapírunk, külföldi építészeti folyóirataink – mindenünk volt. Az egyikben, egy Architecture című pompás folyóiratban, annak a felzetén csudálatos palotaépítményre bukkantam; hogy micsoda és hol van, megnevezve nem volt. Manierista stílusa, gigászi kolonnádja, magasra szökellő perisztil tornya és a rajta trónoló lámpásos kupola az építészeti teremtő fantázia oly csodálatos szüleménye volt, hogy beleremegtem. Hiába kerestem a felvilágosítást, hol, merre van, nem leltem sehol. A látvány gyönyörűségétől könny szökött a szemembe. Megfogadtam, egy életem, egy halálom, ha a lábamat lejárom, akkor is. Mihelyt innen kiszabadulok, világgá eredek, és addig meg nem állok, amíg in situ, ott, ahol van, fel nem tekinthetek erre a vitruviuszi csodára. Évtizedek teltek el. Bejártam Anglia, Skócia és Wales minden zegét-zugát. Egyszer Manchesterből dél felé jövet, ahogy kocsimmal befutottam Leeds főterére, mintha villám sújtott volna. Ott állt előttem a milliós egyetemi város Nagyvárosházája, Brodrick XIX. századi építőművész zseniális alkotása.” HATÁR GYŐZŐ: EGY NÉHAI ÉPÍTÉSZ KÓBORJÁRÁSA Mi a fene az a blog? Egyféle honlap? A Wikipedia internetes lexikon szerint a blog egy olyan periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, függetlenül attól, hogy mi az oldal témája, formája, és hogy nyilvánosan elérhető-e. A bejegyzések a leggyakrabban – de nem szükségszerűen – fordított időrendi sorrendben jelennek meg. A blogok többsége nyilvános weblapként működik, bármely internethasználó által elérhetően. Az eredeti „weblog” kifejezés a „web” és „log” (napló) szavak összetétele, ebből rövidült a mára bevetté vált alak. (Hosszabban: http:// hu.wikipedia.org/wiki/Blog) A szó maga 1997-ben, a rövidített forma 1999-ben keletkezett, hamarosan a komolyabb írott szótárak is hozták már a legújabb kiadásokban. A műfaj tömegesedése 2001. szeptember 11. után következett be, amikor az amerikai emberekből valósággal kikívánkozott a személyes mondanivaló, amit másokkal is meg akartak osztani. Aztán megjelentek az olyan „blogfarmok”, ahol már bárki – minden számítástechnikai tudás nélkül – képes volt blogot indítani. Nyolc évvel ezelőtt már Magyarországon is annyi volt, hogy a HVG érdemesnek tartotta elindítani a Goldenblog versenyt, több kategóriában. Az utóbbi évek fejleménye, hogy kinőtte a magánszférát, a legnagyobb amerikai lapok sztár újságírói a cikkírás mellett rászoktak a blogolásra is, nem is beszélve a politikusokról. Új fejlemény továbbá a Facebook „lapok” használata blogolásra, valamint a microblogok megjelenése – közülük a leghíresebb a Twitter. Ha össze akarjuk foglalni az internetes közlési formákat, (olyan egyszerűen, hogy Simplicissimus 87. évében járó, bőszen internetező papája is megértse), akkor van- a honlap, ami az állandó dolgok közlésére való, cégeknek, intézményeknek, celebritásoknak (pl. budapestfolyoirat.hu);- a portál, ami a napi változó dolgok öszszefoglalására való, esetleg újságszerűség formájában (pl. epiteszforum.hu);- a blog, ami személyes, napi, vagy hetente többszöri közlésre való (pl. urbanista);- a Facebook lap, egy személyé, vagy egy cégé vagy egy könyvé vagy más árucikke: (pl. www.facebook.com/budapestkonyv);- a Twitter (vagy más microblog), ami akár napi többszöri utcai gyorstüzelésre való, amikor meglát valamit az ember, vagy kap egy hírt, és azt tovább megosztja. Aki rendszeresen szeretné olvasni egy-egy blog vagy más forrás tartalmát, az beállíthatja, hogy ne Mohamednek kelljen folyton elmennie a hegyhez, lehet ezt fordítva is, ha beállítjuk az ún. „RSS feed”-et, és akkor a blogokból, más forrásokból automatikusan letöltik nekünk a leveleink közé. Simplicissimus a mennybe megy, majd felsül Barátom, a Budapest Könyv társzerzője, miután az idei Könyvhétre megjelent a felismerhetetlenségig átírt és felhizlalt kiadás, igen szép napokat élt át, mert kapott néhány nagyon kedvező kritikát, például a Legbudapestibb Írótól, vagy a Zalai Remetétől, vagy egy eddig nem ismert Újlaki Idős Hölgytől (aki már azért imáiba foglalta, mert Újlakot a nevén nevezte!). Simplicissimus itta a dicséreteket (miközben a Törzsasztal egyik természettudományos végzettségű, figyelmes olvasója felhívta a figyelmét két-három tucat hibára és pontosítandó dologra.) Hanem egy nap aztán beütött a ménkű. A következő levelet hozta az elektronikus postás: Tisztelt Simplicissimus! Nagy érdeklődéssel vettem kezembe az idei könyvhéten megjelent „Budapest könyv”-et. A könyvvel való ismerkedésként szokásom szerint azt találomra felütöttem. A 305. oldalon pillantottam meg az engem érdeklő passzust, mely a Kodály körönd házaival, jelesül egykori lakhelyemmel, a 83-85. sz. házzal foglalkozik. Elolvastam ugyanis a 2012. évi állapotok ismertetését, és szomorúan konstatáltam: ismét egy internetről leszedett, nem ellenőrzött információ. Az Ön által is javasolt apg.hu honlap ugyanis galádul azt mímeli, mintha a nevezett ház önkormányzat által értékesített (8-10 éve) harmadik emeletén már elkészültek volna a „penthouse jellegű” lakások. Ez persze távolról sincs így, amint azt a csatolt fotók is bizonyítják. Bele se merek gondolni, hogy a könyv alaposabb átnézése során milyen csalódások fognak még érni! Kedves Simplicissimus, kérem, ne nehezteljen rám a könyvével kapcsolatos észrevételért! V. László vegyészmérnök Hát igen, ez vaskos mócsing – míg a többiek az ízletes levest dicsérték... A mérnök úr meg éppen ráharapott. Méghozzá elsőre... Megköszöntük neki és további hibavadászatra buzdítottuk. Hogy mi ebből a tanulság? A kérdéses passzus az utolsó átnézéskor került a könyvbe. Az építkezés már jó ideje haladt, és a szerzők meg voltak győződve arról, hogy mire a könyv kikerül a nyomdából, addigra már be fog fejeződni... A tanulság: ne higgyünk az internetnek! Mert van benne „elárvult szemét”, és van benne „kereskedelmi lódítás”. Higgyünk inkább a nyomtatott könyvnek vagy fo-32 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
