Budapest, 2012. (35. évfolyam)

9. szám szeptember - HELY-SZÍN - Csontó Sánor: Az élet csupa pezsgés...

25 BUDAPEST 2012 szeptember Az Európai Mobilitási Hét keretében szept­ember 22-én rendezik meg az idén 220. születésnapját ünneplő Ferencvárosban az Autómentes napot, melynek idén is a József Attila lakótelepi Napfény utca ad otthont. Az utcát ebből az alkalomból 9 és 15 óra közt lezárják az autóforgalom elől. Lesz itt aszfaltrajzverseny, kézműveskedés, tájékozódási és biciklis ügyességi verseny, tánc, móka és kacagás. A program szerint a szomjoltásról Deák László szikvízkészí ­tő mester gondoskodik, akinek szintén a kerületben van a szódaüzeme. A Ferencvárosban rohamléptekkel épül­nek a talmi szépségű, új házak, lakóparkok. Most még korai az öröm, de negyedszá­zad múlva hírük-poruk sem lesz. Melyikre mutassunk majd? – Na kisfiam, ebben szü­letett az öregapád! Ha múltunk nem ma­rad, a jövőnket sem látjuk. Ki csinál szódát ma Pesten, és a rengeteg, de pillekönnyű buborék fenntartja-e a szódásmestereket? A tömbök tövében, a Márton és a Balázs Béla utca sarkán régi földszintes ház, ud­varán az égig magasodó öreg nyárfa már messziről mutatja: szódát itt vegyenek! Az udvarra lépve más világba csöppenünk, ez a nyugalom szigete. A szőlőfürtöktől roskadozó, terebélyes lugas minden bi­zonnyal a legidősebb pesti tőke, megvan vagy száz esztendős. Árnyékában húzó­dik meg a szikvíz-üzem palackozója, egy kerékpáros fiatalember éppen most hajt be, rekeszt hoz cserére. Deák László, aki a Magyar Országos Szikvízkészítő Ipartestület örökös tisztelet­beli elnöke, a kerti asztalnál kínál hellyel és szódával. Sugárzik belőle a szakmaszeretet. – Vendéglős-fuvaros nagyszüleim kilenc­ven éve, 1922-ben kezdték el a szikvízgyár­tást Budapesten – meséli történetét. – Fia­tal koromtól kezdve én is belerázódtam a mesterségbe, és már a negyedik generáció folytatja, két fiam is a cégnél dolgozik. Eb­ben a történelmi házban valamikor Först ­ner Józsi bácsi hetényegyházi bormérése működött, erről tanúskodik az alatta hú­zódó szép, de most üresen kongó pince. Családunk 1954 óta működteti ezen a he­lyen szikvíz-üzemét. A hozzá tartozó sa­roképületet valamikor egy fűszer-nagyke­reskedés birtokolta. A homlokzaton málló vakolat alól még előtűnik az akkori firma. Régi vágyam, hogy a felújított épületben, a szódaüzem mellett egy kis ipartörténe­ti kiállítást rendezzünk be. Mert ez a kö­zel kétszáz éves iparosmesterség megér­demelné. És persze a szóda mellé jó bort mérnénk, egy kultikus fröccsöző helyet is szeretnénk nyitni. Bírjuk a polgármester úr szóbeli ígéretét, segítségét, hát, nem tud­juk ez mire lesz elég – sóhajt Deák úr. – A szódavizünk a mai kor követelményeinek megfelelő élelmiszeripari termék, amely tartósítószer felhasználása nélkül készül, és fogyasztása nem vezet elhízáshoz, mint a cukros üdítőitalok. Ezen kívül környezet­barát is, mivel a szódáspalack háromszáz­szor újratölthető, ellentétben az egyszer használatos, eldobható pillepalackokkal. – Folyamatosan fejlesztjük, korszerűsít­jük a kisüzemi berendezéseket, a csoma­golástechnikát, és tökéletesítjük a vízelő­készítést. Bár hivatalos számok nincsenek, nagyjából 1200-1300 szikvízkészítő kis­vállalkozó lehet az országban – avat be a részletekbe Deák úr. – Mi ragaszkodunk a tradíciókhoz, a szikvizet nemzeti érték­nek tekintjük, ezért az ipartestület lépése­ket tett az irányban, hogy hungarikummá nyilvánítsák a „szegény ember üdítőjét”. Az ásványvíznek és a szódának is van lét­jogosultsága a magyar piacon. De az iga­zi borkedvelők csak szódavízzel higítják a fröccsöt, mivel az ásványvizeknek jel­legzetes illatuk és ízük van, a fröccshöz viszont semleges íz illik. – Örömmel fogadunk minden felké­rést és lehetőséget, hogy rendezvénye­ken és programokon népszerűsítsük a termékünket, akár borral, akár szörppel vegyítve. Így lesz ez most a ferencvárosi Autómentes napon is. Remélem, a friss, jó minőségű szódavízre mindig szomjas lesz Budapest. ● Az élet csupa pezsgés... Csontó Sándor HELY-SZÍN

Next

/
Thumbnails
Contents