Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - Horváth Júlia Borbála: Hegyremegy
Rejtelmeket feltárni? Persze nem rögtön, mert a lehetőség kapuját csak a helyszínen lehet kinyitni, amelyhez ezúttal közvetlen városi járatok vezetnek. Önmagában már az is élmény, hegyek és völgyek árnyalják az utazást, maszatos kezek a fogantyúkat, babakocsi-lakók aggódnak, biciklisták zihálnak, a középmezőny pedig hol így, hol úgy, de viszonylag csekély befektetéssel följut az első csúcsra: Széchenyi-hegy, vég-, ha úgy jobban tetszik: kezdet-állomás. Pár perc gyalogos, ámde kánikulamentes séta után már messziről érzékelhető az alkalmi útitársak jelenléte: iskoláscsoport morzsolja uzsonnáját a peronon, fröccsennek a kólakulacsok és rebbennek a szalvétaszeletek, kortársak méregetik szúrós szemmel a duhaj másodikosokat. Gyermekvasút gyermekközönsége gyermekfelügyelet alatt, idilli példa, hogyan lesz a rablóból pandúr, még ha oly pindur is, de gyermek még az idő, a negyedórát indulásig gyerekjáték lesz eltölteni. Azután megindul a menet, útirány Virágvölgy, szép kilátásokkal kecsegtet, keresett vagon a nyitott villamosos, tessék időben integetni. Félúttól alig észrevehetően emelkedik a táj, elvégre nagy csúcsok felé tartunk, de nem kell lebecsülni ezt a jó kis városi hegyet, Budapest legmagasabb pontját rejti ugyanis, ötszázhuszonhét métert fölfelé, ahonnan számot vethet az emberfia: dél felé az Alföld és a Duna innenső szegélye látszik, nyugatabbra Törökbálinton át, a Velencei-tóval egyvonalban Székesfehérvár, még nyugatabbra a Vértes, észak felé a Nagy-Kopasz-hegy, a Nagy-Hárs-hegy és a Pilis, majd a csúcsok csúcsán Dobogókő. Északkeleten következik Hűvösvölgy, a Kecske- és a Hármashatár-hegy a Rózsadombbal, távol a messzeségben, a Dunán is túl, a Mátra és a Bükk körvonalai távcső nélkül kivehetők. A távlatok inspirálják a turistát, mit neki a százegy lépcsőfok a János-hegyi kilátó csúcsáig, minden kezdet könnyű, a nyolcvanadiknál újraértékelődnek az eredmények. És a lehetőségek fényében az elképzelések, mivel alapos körbenézés után előtűnik az újabb hódítandó felület, a Tündér-szikla. A dolomit kőfejtőből nevezetességgé érett orom egyedi növény- és állatvilága kiharcolta a természetvédelmi terület státust, s hálából olyan látványosságokat nyújt az arra járónak, mint kevesek. Itt van mindjárt a Sesleria sadleriana , mél tó nevén: a budai nyúlfarkfű, mely birkózván a nyári hőséggel kitart, s várja a szebb és zordabb időket, addig az északi oldal legárnyékosabb felén húzza meg magát, Hegyremegy szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Libegő ösvényen haladni több, mint izgalmas program. Mi több, feladat a repüléstől elszokott egyedeknek, akik ha nem figyelnek kellőképpen, idejük nagyját csúszó-mászással tölthetik. De egy napon lázadnak, s sorsukat magasabb szinten próbálgatván villamosra szállnak, hogy meredekebb csúcsok felé vegyék az irányt. Idő híján lemondanak a Mont Blanc megmászásáról, a Himalája-beli látogatást is halasztják átmenetileg, elsőre megfelel a Budai Tájvédelmi Körzet néhány gyöngyszeme, de az rögtön és önerőből. Ha emellett döntenek, azon a tájékon többet üthetnek egy csapással, és rövid erdei séta után egy gördülő ösvény rejtelmei is feltárulnak. 20 BUDAPEST 2012 szeptember
