Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „Fényes kirakatokról a Király utcában persze szó sincs; itt inkább az olcsóságban versenyeznek egymással. Az egyik boltban egy ruhára valót 2 forinton kínálnak, a szomszéd nagy fekete betűkkel 1 forinton hirdeti. Praktikus nép! Amerika Budapesten! De aki azt hiszi, hogy a Király utcában olcsón vásárolhat, az nagyon felült. Itt nincsenek szabott árak, itt az árakat az egyéniséghez szabják. Ha elegáns kabát van rajtad, szépen meg fogod fizetni az adót e kiváltságért, és ha kopott a kabátod és mégis »zöld«, azaz inpraktikus vagy, megérdemled, hogy bírságot fizess! Kilenc óra után a boltok, üzletek vasajtói egymás után bezárulnak, a kirakatokban eloltják a gázlángokat, és az utca tetemesen sötétebb lesz. Annál fényesebben és annál messzebb elvilágítanak a kávéházak, sörházak és café-chantant-ok színes lámpái és díszes transzparensei. Ezek a világítótornyok, melyek felé az éjjeli publikum irányozza megtépett vitorláit. A világítókészülékek mellett, melyek távolról csalogatnak, az élőszó, a hívogató hang sem hiányzik. A Kék Macskában egy frivol dal frivol zársorait csattogtatja egy hangja vesztett dalénekesnő. Hál’ istennek, németül zengi – a magyar szó bajosan alkalmas az effélékre... Szemben, a Laudon-kávéházban pedig cigánybanda működik – hamiskártyások bandája mellett...” SZENTESI RUDOLF [KISS JÓZSEF]: BUDAPESTI REJTELMEK, 1879 Simplicissimus és az „utolsó budapesti képeskönyv” Simplicissimus a minap nagy alakú, keménykötésű albummal a hóna alatt állított be hozzám. Ha nem lett volna ilyen makulátlan a nyomdatechnika és nem lett volna benne néhány friss dolog az elmúlt 25 évből, azt hittem volna, hogy a pártállami könyvkiadás legutolsó, (Budapest szempontjából) fényes évtizedében jelent meg, csak valahogy elkerülte a figyelmemet. Egyetértettünk benne, hogy kisebb fajta csoda, ahogy a magyar fotográfia sokoldalú, munkamániás, népszerű alakja, Tóth „Füles” József meg tudta valósítani tervét, az album kinyomtatását. Abból, hogy felelős szerkesztőnek is ő van feltüntetve, nyilvánvaló, hogy az ő ötlete volt az egész, ő válogatott, és a nyomdában is ő állt éjszaka gépinduláskor... Abban sem volt különbség az ítéletünkben, hogy „féloldalas” könyvről van szó. Ugyanis a fotográfiák jócskán felette állnak a szövegeknek... De erről kicsit később. Nézzük a 75 titok kiválasztását. Simplicissimusnak, a nagy titok-szakértőnek plajbászt nyomtam a kezébe, és megkértem, vallja be, hogy mi volt számára is meglepetés, olyan tétel, amelyről ha hallott is, még nem kereste fel? Ha nem is hosszú, de egy rövidke lista ki is kerekedett – nem lehet kétségünk afelől, hogy az átlag Budapest rajongónak szinte csupa meglepetés ez a könyv. Az éppen fél tucat meglepetés: 1. Veli bej fürdője (II. Frankel Leó út 54.), 2. Határkő a II. Budakeszi út 73. előtt, 3. A Krausz palota udvari falikútja (VI. Andrássy út 12.), 4. Református templom (XI. Ildikó tér 1.), 5. Jókai agora (XII. Diána utca 35-37.), 6. Calendarium (XX. Klapka utca 48/a.) A válogatás csaknem hibátlan, alig találunk olyan tételt, ami közismert. A szövegre viszont még ráfért volna egy alaposabb szerkesztés: az erkélyen a férjét váró szobornő természetesen nem a Thököly út 6-ban van, a pályaudvar közelében, hanem a 61-ben, és van néhány sajtóhiba és stiláris esetlenség. Azzal a véleményével, hogy a szövegek nem érnek fel a fotókhoz, Simplicissimus azt akarta mondani, hogy a szövegíró olykor egyszerűen nem rendelkezik elég tudással a fotón oly nagy hozzáértéssel megörökített „titkokról”. Így esik meg, hogy a Pál utcai fiúk szobor ürügyén elmeséli a regény cselekményét, de ott is csak azt mondja, hogy az első világháború előtt játszódik, pedig a Gittegylet pecsétjéről tudnivaló, hogy 1889-ben járunk, a millennium előtt. Talán inkább a szobrász egyéb művei lennének érdekesek... Az Ikarosz szobor ürügyén azt sorolja hosszan, hogy miként változott a Műegyetem mint intézmény. Az epreskerti Kálvária restaurálása említésekor felsorolja az összes támogatót, ami sehogy sem illik ide. De erénye a szövegnek, hogy szereti is a tárgyát, mégse csöpög az imádattól... Minden kukacoskodás ellenére csak dicsérni lehet a kiadót és a fotográfust. Szívesen mondanánk, hogy még! Még! Ha nem tudnánk, hogy több ilyen csoda aligha lesz. Az ilyen könyvek sorsa az internet. És ahogy a táblagépek fejlődnek, nem is olyan nagy baj... Inkább azon kellene gondolkodni, hogyan lehetne e kép-kincseket az internetre menteni... Tényleg, milyen jó lenne egy olyan pályázati támogatási rendszer (virtuális alapítvány?) (Tóth József – Podonyi Hedvig: Rejtőzködő Budapest / Budapest Hiding, Semmelweis Kiadó, 2011, fóliázott kemény tábla, 143 oldal, 30 cm x 30 cm, előszó: Jurasits Zsolt, angol fordítás: Kandó Mihály, tervezte Molnár István, eredeti ára: 12 000 Ft, a kiadónál engedményes ár: 6400 Ft.) Néhány érdekes városi találkahely a Szigeten frissen megismert, vonzó személlyel való össszefutás céljára, amely már a fél sikert garantálja (mert a másik fél lehidal a bennfentesség ilyen fokától) 12 ÓRAKOR A Hold utcai csarnok kávés ánál, a bal oldali fertályon, a földszinten. Itt egészségesen keveredhet az ember a környékbeli irodistákkal, szolgálaton már túlesett rendőrökkel, és a csarnok jó kávét kedvelő árusaival. A több álnevet is használó író, zenekritikus, aki a közelben lakik, itt szokott küldeményeket hagyni barátainak és üzletfeleinek. (V., Hold utca 13.) 13 ÓRAKOR Gerbeaud Cukrászda, a két bejárat közé eső lapos mennyezetű teremben, „A ministráns és a cukrászinas” című kép alatt (V., Vörösmarty tér 7. ) 32 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
