Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - Horváth J. András – Takács Edit: „Vízhordók és vízvezetők”
Hazai viszonyaink taglalása során hajlamosak vagyunk elfeledkezni saját eredményeink nemzetközi, de minimum európai viszonylatban való értékeléséről, elhelyezéséről. Nos, ami a fővárosi vízszolgáltatás ügyeit illeti, ebben – mind a várospolitikai akarat, mind az alkalmazott műszaki megoldások vonatkozásában – már a régi időkben is az élvonalban állottunk. Hiszen amikor az önkormányzati jogait visszanyert Pest város közgyűlése 1867 júniusában elhatározta, hogy saját tulajdonú vízművet épít, már ezzel a döntéssel is csaknem valameny nyi európai fővárost megelőzte. „Kötelességünknek tartottuk nem adni üzér vállalkozók monopoliumába a vizet, melyet lakosságunk és iparunk oly kevéssé nélkülözhet, mint a levegőt...” olvashatjuk Szentkirályi Mór főpolgármesternek és Ger lóczy Károly főjegyzőnek a belügyminisz terhez intézett felterjesztésében. Jócskán hallatták is a különféle magánérdekek szószólói hangjukat, s látszólag kecsegtető külföldi ajánlatokban sem volt hiány. Volt azonban annyi bölcsesség és felelősségérzet az egykori városatyákban, hogy miközben tisztában voltak azzal is, hogy elkerülhetetlen a külhoni szakértelem felhasználása, úgy döntöttek: az nem mehet a hazai érdekek rovására. Ezért is határoztak a hazai gyártású „vízvezeték hez szükséges alkatrészek” beszerzéséről. A korszak legjelentősebb kultúrmérnökének, az angol William Lindley nek a színre lépése akkor is pozitív fejleményként értékelhető, ha a kezdeti időszak botladozásai, a lakossági igények alábecsülése, az erősen ingadozó vízminőség számos kritika forrása volt. A városegyesítést követő évekévtizedek szakmai és beruházási vitái, az egész egykori szolgáltatáspolitikai diskurzus arra is jó lehetőséget biztosított, hogy a közvélemény képet alkothasson magának a Budapest számára legideálisabb megoldás lehetőségeiről. Elgondolkodtató, ki hogyan is tekintett a szakemberek közül a Dunára – hogy úgy mondjuk, a magyar fővárosfejlődés elnyert kék szalagjára. A bonyolult mesterséges szű rési megoldást szorgalmazó angol mérnök és a korszak más külföldi szakértői puszta vízkivételi lehetőségnek tekintették a folyót. A magyar szakemberek, Wein János és társai, a természetes szűrés pártolói viszont a Duna öntisztulási képességében bíztak. Abban, hogy a főváros határain messze túlnyúló technológiai sáv talajrétege önmagában, minden beavatkozás nélkül is biztosíthatja a kellő vízminőséget. S igazuk is lett. Az 1893 és 1904 között megvalósított, a természetes szűrés elvére fektetett káposztásmegyeri beruházás, a „végleges vízmű” messzemenően beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Létesültek ugyan ebben az időszakban külföldön is – korábban Hamburgban, majd Bécsben például – hasonló nagyberuházások, ám egy nagyváros egyetlen folyóvízre épített vízszolgáltatási koncepciója egyedülálló. A huszadik században döntően a korszerűsítés, a gőzüzemről a dízel, majd az 1930-as években az elektromos üzemre való átállás, a vízigények növekedésével párhuzamos bővítés jelentett folyamatos kihívást. S az immár élvonalban állónak tekinthető technológia sikerrel állta ki a világháború, az ostrom időszakának megrázkódtatásait. Egy levéltár persze nem vállalkozik köny nyű feladatra, amikor kiállítást rendez. Az őrizetében lévő anyag – többnyire hivatali ügyiratok sokasága – nem feltétlenül kiált vitrin után. Ezért a vízművek szervezete és létesítményei történetének bemutatásához a kiállítás kurátorai – dr. Horváth J. And rás, dr. Takács Edit és Breinich Gábor – az eredeti levéltári iratok mellett zömmel a Fővárosi Vízművek Zrt., kisebb részben a Kiscelli, valamint a Duna Múzeum tulajdonában lévő fotókat, tervrajzokat, ismeretterjesztő tablókat, videofilmeket, maketteket is felhasználtak. A megjelenítés a fővárosi levéltár restaurátorainak, digitalizálást végző munkatársainak, valamint a Fővárosi Vízművek Zrt. szakembereinek köszönhető. A kiállítás 2012. június 11-től szeptember 30-ig, a hét minden napján 9 és 18 óra között tekinthető meg Budapest Főváros Levéltárában (XIII., Teve utca 3-5). ● A képek forrása: www.budapest.hu/Hírek/ Hírarchívum/2012.06.11. Budapest ivóvízellátásáról szóló kiállítás nyílt a fővárosi levéltárban/Részletek/Galéria/ 2. és 17. fotó. „Vízhordók és vízvezetők” Kiállítás Budapest Főváros Levéltárában a fővárosi ivóvízellátás megszületéséről Horváth J. András – Takács Edit 24 BUDAPEST 2012 július
