Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor: Art nouveau café
22 BUDAPEST 2012 január A Belvárosban – a Honvéd utca rövid szakaszán, amely közvetlenül a Szabadság térre fut ki – található Pest kétségtelenül egyik legszebb épülete, a Bedő-ház, amely Vidor Emil tervei szerint készült, és ma, óh cso dák csodája, eredeti pompájában parádézik. Annak a gondos rekonstrukciónak köszönhetően, amely 2007-ben újjávarázsolta még a hatalmas fa portálokat is – ezek valóban egyedülállóak Budapesten (A BUDAPEST 2007 decemberi számában megemlékezett erről a bravúros felújításról). A két egyforma portál-bejárat egyike a szecessziós műgyűjteményhez, a másik a kávézóba vezet. Ahogy belépek, azonnal körül kell sétálnom, olyan sok remek bútor között lehet választanom: vajon melyik asztalhoz üljek le? Mert itt minden egyedi, minden tökéletes állapotban van, az asztalok és ülőbútorok olyan széles skálája hívogat, hogy valóban nehéz dönteni. A múzeumi darabok közt olyan érzésem támad, hogy beengedtek egy műgyűjteménybe, és megengedték, hogy használjam a tárgyakat. No, azért nem mindent. Mert itt nem csak a kávézó használati tárgyai lelhetők fel. Az 1910-ben készült fahengeres vezérlésű súlymeghajtású zeneszekrény például nem zenél, sőt nem is látható a maga teljességében: olyan sűrű a berendezés, hogy némileg eltakarva, szerényen áll a remek bejárat mellett. A vörösréz-fa kombinációjú kandallóban sem ropog a tűz, néhány centiméterrel előtte ülök a szép fotelben. A szépség, a bőség zavara! És ismét elgondolkozom szakmám, a belsőépítészet legnehezebben megválaszolható kérdésén, vajon mitől lesz egy olyan kávézó, mint például ez: annak ellenére, hogy minden tekintetben remekművek alkotják a berendezését, mégis kissé barátságtalan? Az atmoszféra-teremtés talán a nagy rejtély kulcsa. Pedig a képek, a plakátok a falon, a hatalmas tükör, a zongora, a lámpák, az iparművészeti tárgyak önmagukban Art nouveau café szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ŐR
