Budapest, 2012. (35. évfolyam)
6. szám június - Zappe László: Bolyongás a Bakelitben - Minden megvan – Ottlik Géza emlékkiállítás
A Bakelit Multi Art Centerbe a Soroksári útról lehet bejutni, de valójában a Gubacsi úton van. Csakhogy onnan nincs bejárat. (Legalábbis nyitva.) Egy hatalmas, nagyobbrészt elhagyatott, lepusztult gyártelep távoli sarkában rejtőzik, ahol már semmire sem számít az ember, sőt lassan már a nyilaknak sem hisz, amelyek konokul hirdetik, hogy arra van a kultúra otthona. Az intézményhez tarka fényben, meredek vaslépcső vezet föl. Gyalogosan valóságos kalandtúra megközelíteni, autóval viszont szinte a bejáratig lehet gurulni. A mindenféle multi art között sok izgalmas színházi esemény is előfordul. A Kortárs Dráma Fesztivál fontos előadásait láthattuk, és itt kezdte pályáját a KoMa, amely komoly sikerek után most éppen Pestújhelyen várja a várható véget. A minap a Radikális Szabadidő Színház a Mozaik Színkörrel és a Soltis Lajos Színházzal szövetkezve sétálós-barangolós produkciót mutatott be ezen a rideg terepen. Olyasfélét, amilyenekhez leginkább Zsámbékon szokhattunk hozzá. Csak a táj más, bár az ipari és katonai romok hangulata között nincs nagy különbség. A pusztulás, az ember utáni világ képei alapozzák meg az élményt. Csak míg Zsámbékon dús növényzet borítja a dimbes-dombos vidéket, itt csak helyenként látszik nyoma annak, hogy a természet megpróbálja visszafoglalni a területet; emeletes épületek és betört ablakok határozzák meg a látványt. A Don Quijote lázálmai címet viselő, több mint három órán át tartó kalandok során többször is ki kell menni a jó meleg büféből a vaslépcsőn, sőt vissza is kell kapaszkodni. De végül is megéri. Formanek Csaba rendező nemcsak sasszemmel fedezte föl az érdekes zugokat, de pontosan odaillő jelenetekről is gondoskodik, miközben abszurditásában is összefüggő, logikus történetet bont ki. A cím és a beharangozó szöveg túlságosan is megvilágítja az alaphelyzetet. E szerint: „Atti la mentálisan beteg fiatalember, aki Don Quijoténak képzeli magát. A környezete nehezen viseli kényszeres rohamait, emiatt nagybátyja ideiglenesen egy üzlettársának a felügyeletére bízza. Attila hamarosan egy bűnügy kellős közepén találja magát, ahol a rémálmaiban megjelenő alakok valóságossá válnak.” Szerencsére ez így is van, meg nem is. A néző számára nem ennyire egyértelmű a valóság és a képzelet viszonya. Igazából nincsen mese a mesén belül, hanem a motívumok áradatában szinte megkülönböztethetetlenül sodródnak egymás mellett a naturalisztikus és a fantasztikus elemek. A fanyar, keserű irónia kapcsolja őket össze. A beígért bűnügy nagypofájú, de valójában pitiáner gengszterek és szerencsétlenkedő, amatőr emberrablók között játszódik. Egy munka nélkül tébláboló fiatalember és nagyszájú felesége elrabolja az asszony jobb módú nővérét, hogy a váltságdíjból kifizessék a számláikat, az elrabolt nő férje pedig az alvilágban szerez pénzt uzsorakamatra. A fedezet mellesleg egy olyan romhalmaz, amelyet rengeteg pénzért sóztak rá ügyes szélhámosok. Tehát az uzsorás is át van verve. Ebbe a történetbe csörtet bele olykor az igazságtevő lovag, ebbe a történetbe sétál bele néha három másik elmebeteg és az ápolójuk. Naiv, bumfordi emberek hétköznapi élete, köznapi események sora ugrik át minden percben a valószerűség határain, sőt sokszor egyszerre valószerű és abszurd a cselekmény. Mi sem természetesebb, mint hogy tréfás vérfürdőbe torkollik a sok bonyodalom, illetve inkább ügyetlenkedés. A szellemes, szórakoztató jeleneteket pontosan működő amatőrök és kitűnően játszó, igazi színészek adják elő, természetesen függetlenül attól, hogy vane valakinek is diplomája. Csák György a leégett üzletemberbe oltott Sancho Panza szerepében érdes, humoros agresszivitással terelgeti védencét és a közönséget is, Simon Attila elesett, elmebeteg lovagja maga a megriadt, kiszolgáltatott tisztesség, Pál Zsolt PZs-t, a gengsztert, Varga Zsófia a kívül-belül lepusztult kurvát precízen jeleníti meg. A natúr vagy annak látszó szereplők jól illeszkednek a tudatosan, kiszámítottan alakítókhoz. A markánsabban megfogalmazott vagy éppen jelentéktelennek szánt figurák egyaránt jól felismerhetők. ● Az Ottlik Géza születésének 100. évfordulójára rendezett kiállítás címét az író egyik elbeszélése adta. A tárlat a mára kultuszregénnyé vált Iskola a határon szerzőjének életművét mutatja be. Az első teremben berendezett dolgozószoba valamennyi bútora és tárgya Ottlik Géza hagyatékából származik. A kiállítás fényképek, képzőművészeti alkotások és személyes dokumentumok segítségével tekinti át a pálya főbb állomásait. Ottlik visszatérő témáit, mint az emberi és írói tartást, az emlékezet és írás összefüggéseit, a nyelvi kifejezhetőség határait, a matematika szerepét, a nőkhöz való viszonyát, az istenhit problematikáját, a sport és a bridzs jelentőségét, valamint az utazás szeretetét a hozzájuk szervesen illeszkedő relikviákkal és az író szövegeiből vett részletekkel emelték ki a kiállítás rendezői. Az emlékév kapcsán a PIM Médiatára Ottlik Gézát a kortársak emlékezésein keresztül bemutató virtuális kiállítást készít, amely a www.pimmedia.hu, illetve a www.pim.hu honlapról érhető el. Az év során az Ottlik Géza Emlékévhez kapcsolódó további programokról az alábbi linken tájékozódhat: http://issuu.com/ pim_publish/docs/ottlik_100_programok A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre. ● Bolyongás a Bakelitben Zappe László Minden megvan – Ottlik Géza emlékkiállítás Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. május 23 – 2013. január 30. 38 BUDAPEST 2012 június
