Budapest, 2012. (35. évfolyam)
6. szám június - PEST-BUDA PAPÍRBAN - Bedő József: Érték érvénytelenítve
A most bemutatott műfaj jellemző darabjait az értékpapírok világából választottam. Közgazdasági definíció szerint a hosszú lejáratú tőkebefektetésekkel kapcsolatos okmányokat sorolják ebbe a kategóriába. Ezek közé tartozik a kölcsönszerzés legelterjedtebb eszköze, a kötvény. Kiállítója a kölcsön visszafizetése mellett előre megállapított kamat kifizetésére vállal kötelezettséget meghatározott időszakonként az úgynevezett futamidő alatt – vagyis ameddig a kamatot fizetik, és amikor a kötvény névértékét visszafizetik. Magyarországon 1945 előtt általános gyakorlat volt, hogy az állam és az önkormányzatok, városok, vármegyék közössége is kötvénykibocsátással fedezte költségvetési szükségleteinek egy részét. Az 1970-es évektől a törvényben megfogalmazott tiltás ellenére néhány gyűjtő (köztük magam is) és a Legújabbkori Történeti Múzeum (1966-tól Munkásmozgalmi Múzeum) komolyabban kezdték gyűjteni ezeket a történelmi „nonvaleur”-öket, „értéktelen” papírokat. Számunkra nemcsak történelmi hátterük és későbbi sorsuk volt érdekes, hanem a hamisításukat megnehezítő igen részletgazdag (általában acél- vagy rézmetszet technikájú) míves grafikájuk és nyomdai kivitelezésük magas művészi színvonala is. A Budapest kibocsátotta kötvények látkép grafikájuk igényessége miatt egyedülállóak a maguk csoportjában. Ezek közül mutatunk be most kettőt. A hátsó borítón szereplő, 1911-es kibocsátású több vonatkozásban is különleges figyelmet érdemel. Például, mert a székesfőváros értékálló valutákban: 1910-ben angol fontban, 1911-ben francia frankban, 1914-ben angol fontban, svájci frankban, holland forintban, német birodalmi márkában és magyar koronában, 1927-ben pedig USA aranydollár alapú kötvényként forgalmazta. Akkoriban Magyarország hitelképessége lehetővé tette, hogy 100,000,000 korona értékben = 105,000,000 frank (lejáratig szabadon konvertálható), 50 évre szóló (!), évi fix négy százalék kamat kupont fizető kötvényt bocsásson ki... Egy másik érdekesség, hogy a székesfőváros kamatfizetési kötelezettségét 1946. november 1.-ig teljesítette (legalábbis az ezen időpontot megelőző kamatszelvények sorsa ismeretlen), s ezt követően 1947-től 1961-ig a szelvényutalványok érintetlen formában rendelkezésre álltak: a kötvény lejárata 1961 volt, a kuponkamat és tőketörlesztés elmaradt. Felmerülhet a kérdés, hogy a tőke és kamatai visszakaphatóak-e!? Erre a kérdésre – Vad Tibor nak a kötvénytulajdo nosok ügyvédjének tájékoztatása szerint – 1988 utáni perek adtak választ a gyűjtőknek és a kötvénytulajdonosoknak. A második világháború után született jogszabályok a magyar állampolgárok számára lehetetlenné tették az igényérvényesítést, azt, hogy ilyen ügyekben bírósághoz fordulhassanak. Nem tudták érvényesíteni követelésüket. Ugyanakkor azonban a külföldi kötvénytulajdonosokkal a magyar állami szervek kétoldalú, titkos megállapodásokat kötöttek – az elsőt 1949-ben svájci illetőségű kötvényesekkel, az utolsót pedig egyesült államokbeliekkel 1975-ben (!) –, és ezek alapján az 1950-es években megkezdődött a kifizetésük, ami várhatóan 2017–2018-ig tart. A magyar bíróságok a hazai kötvénytulajdonosok követeléseinek elutasítását (az elévülésen túl) az 1988-ban kezdődött perek során azzal indokolták, hogy fizetésre kizárólag a kibocsátó vagy annak jogutódja lenne kötelezhető, megfelelő jogszabály híján azonban sem a Magyar Állam, sem a jelenlegi Fővárosi Önkormányzat nem tekinthető jogutódnak, helytállási kötelezettnek. Az utolsó igénybe vett fórum, az Alkotmánybíróság pedig közleményében kifejtette, hogy „nincs hatásköre a konkrét ügyekben hozott bírósági határozatok felülvizsgálatára; a támadott szabályok pedig nem ellentétesek az Alkotmánynak az indítványokban megjelölt rendelkezéseivel”. Dekoratív budapesti kötvényünk így vált „nonvaleur” történelmi értékpapírrá. ● Érték érvénytelenítve Bedő József 33 BUDAPEST 2012 június PEST-BUDA PAPÍRBAN
