Budapest, 2012. (35. évfolyam)
6. szám június - A borítón: Szézám, tárulj!
BUDAPEST 2012 június BUDAPEST, vagy-e még? Amikorra kiderült – már az új világ első ciklusában –, hogy a főváros „kétszintű” önkormányzati átalakítását (mára tudjuk, örök időkre bebetonozva) úgy elrontották a frissen felkent hatalom tudatlan vagy nagyon is számító képviselői, döntéshozói, ahogy csak lehetett, egy ideig még azt gondoltuk, hogy fejlődésének nem ez lesz a legfőbb hátráltatója. Hanem hogy berendezkedő életünknek más szintjén jelenik majd meg a semmilyen ép gondolatot és tettet se tervezni, se megvalósulni nem engedő brutális akadály. Azzal lép a gyomrunkba – következtettünk –, hogy az országban, ahol szinte minden önérdekű politikai játszmákban dől el, s a magánönzés legfeljebb mint pártönzés lépi át az egyén és a közösség érdekei érvényesülésének magasra emelt küszöbét, a frontvonal majd az állam (a parlament) és a vele szemben magát ezzel ellentétes politikai paraméterekkel meghatározó város között épül majd fel. S nem lesz akadálya annak, hogy ne csak túléljük az újabb és újabb éveket, de gyarapodjunk, életünknek s értékeinknek legyen, lehessen rendszerváltó reneszánsza. Ezért azt mondogattuk, írtuk a civil felelősség akkortájt még gyarapodó fórumain, hogy kell hogy legyen újra Közmunkatanács. Olyan szuperszervezet, amelyben összehangolhatóak az állam és a főváros szempontjai és szándékai, az egyik fél s a másik is ellensúlya partnerének, megtestesítve a bölcs előrelátást és a szolid szakértelmet. Csalódtunk. Sőt tévedtünk. Nem csak azért, mert soha nem nyert teret a gondolat, hogy egy (még mindig) világváros sorsa megérné az áldozatot: átlépni egyre feketébb árnyékunkat. De azért is, mert az évek során (s már lassan ennek is egy évtizede már), a „kétszintűség”, noha immár nem kétszínűség (két esztendeje), lentről bontja meg az építményt, amit Budapestnek nevezünk. Ahogy azt egyre többen mondják, gondolják és érzik: a szó puszta földrajzi fogalommá válik. Ha pedig az, kiiratkozik a világvárosok sorából, kiüresítve, megfosztva szándékai és tehetsége, képességei és munkája gyümölcsétől puszta dióhéj, éhes paraziták kizabálták belőle a tartalmat. Pedig tudja azt mindenki, aki a legkevésbé is ismeri ennek az országnak és ennek a városnak a történetét, hogy az a tartalom, amit fogaikkal évek óta szaggatnak és szétmorzsolnak, mind annak a státusnak köszönhető, amit fogantatása óta jelent maga az intézményesült Budapest. A kerületek (hamarosan a „kerületi állami főispáni” hivatalokkal megerősítve) magukhoz vonnak lassan minden jogkört és lehetőséget, pénzt, paripát, fegyvert. És jogart. (Megszületett a kiskirályok szövetsége is). Akit egyáltalán érdekel még valami abból, ami itt és mindeközben történik, várospusztító példák sorát idézheti fel emlékezetében. Mind egy-egy, a folytonos visszavonulás során elszenvedett újabb és újabb vereség. És ezt ráadásul már néha azok is kész tényként fogadják el, akiknek, mert hivatali-választott felelősséget nem viselve, önvédelemből nem volna okuk ez ellen tiltakozni, bátran kiállhatnának: önbecsülésből. Mintha a civil és a tudós közbeszéd köréből is kezdene kikopni annak mantrázása – holott tényleg az egyetlen remény: a vízcseppeké, amelyeknek milliárdjai mindig kivájják a követ, mióta világ a világ –, hogy nincs, nem lesz másként Budapest, csak ha (köz)igazgatásának, működése köz- és pártpolitikájának kereteit lerombolják, s aztán újra építik. A kitűnő szociológus-publicista a piacvezető napilapban, miközben okosan felsorolja a budapesti várospolitika megújításának öt pillérét, nem veszteget egyetlen szót sem arra, hogy pilléreket alap nélkül nem szabad építeni. Az építési törvény most aktuális változásairól vitatkozó szakmai és civil fórumok alig-alig fordítanak figyelmet arra a botrányos fejleményre, hogy az új szabályozás kiveszi a főváros kezéből a településrendezési eszközöket s ezzel fejlesztéspolitikájának, a jövőt formáló összvárosi kormányzásnak talán az egyik legfontosabb eszközét, elvonva kompetenciáját. Most kellene, idáig érve, fogalmazni még néhány mondatot. Hogy mindnyájunknak, akik írjuk, szerkesztjük és olvassuk a BUDAPEST-et, ne kelljen végleg abbahagyni a gondolkodást és gondoskodást arról, amit szeretünk. De csak a levegőt kapkodjuk. Szalmaszálakba kapaszkodunk. Budapest Szíve dobogását hallgatjuk, visszafojtott lélegzettel. Örülünk, ha egy színház mégis megmarad. Hogy a fesztiválok, bár takarékon, még működnek. Hogy majálist is sikerült sikeríteni olyan szerveződéseknek, amelyek alól pedig kihúzta a pénztelenség a sámlit (úgy látszik, a kötél nem volt a nyakukon). Hogy villognak a vakuk a millenniumi földalatti állomásain, japánok, németek, oroszok fényképezik mosolyogva a kontinens első múzeumi földalattiját, és egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy ez nem a magyar főváros, hanem a XIV., a VI. és az V. kerület attrakciója. Egyelőre nem kérdezik (az utazási ajánlat sem vezeti így félre őket, ki tudja persze meddig): van-e még BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szézám, tárulj! (10. oldal) A hátsó borítón: Érték érvénytelenítve (33. oldal)
