Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - KÉPREGÉNYKE - Jolsvai András: Április
Persze, hogy a tavasz tehet az egészről. Meg a költészet. Nélkülük mennyivel könnyebb volna az élet! A Kordován család, rendes szokása szerint, vasárnaponként bérkocsiba szállt és elkirándulta magát a Zugligetig. Kordovánék tágas lakást birtokoltak egyébként az Aranykéz utcában, ötszobás, remek, déli fekvésű lakást, akkorát, hogy az egész életüket leélhették volna ott, de Kordovánék haladtak a korral, és tudták, hogy a modern ember súlyt helyez az egészségére. Kordován Géza osztálytanácsos volt a Nemzeti Banknál, és minden áldott nap kétszer elgyalogolt a Sas utca sarkáig és vissza. Igaz, az otthon elfogyasztott ebéd után dolgozószobája sezlonján aludt is egy verset, mielőtt délutáni munkájába fogott volna – a fent vázolt kiadós sétát követően – , de a nyugodalmas alvás, tudjuk jól, éppúgy hozzátartozik az egészség megőrzéséhez, mint a rendszeres testmozgás, a nyári fürdőkúra vagy a stampedli pálinka reggel és a két pohár vörösbor az estebéd mellé. Kordovánék jól éltek a boldog békeidők és polgári státusuk adta lehetőségekkel, és szerettek volna sokáig élni vele. E célból került sor a Zugligetre is. Tizenegy tájban érkeztek meg a szikla aljáig, onnan húsz perces kényelmes sétával érték el a forrást, ahol letelepedtek. Amíg a cselédek előkészültek a piknikhez, a társaság szétszéledt a környéken: ki lepkevadászatba fogott, ki filozofikus sétába, ki csak ledőlt a friss, tavaszi fűbe. Kordovánné nagysasszony kedvenc helyére, egy félig árnyas padra telepedett, és engedte, hogy éppen aktuális udvarlója, lábához kuporodván, elszórakoztassa. Kordovánné nagysasszony ekkor harmincas évei elején járt, a rendszeres testmozgás – még gyűrűhintája is volt a budoárjában, mint Erzsébet királynénak – és a legmodernebb fűzők segítségével visszanyerte eredeti alakját, melyet a két gyermek szülése közben veszített el, és szerette volna „azt a néhány évet, mi a fiatalságából még megmaradt”, ahogy fogalmazott, vidám társaságban eltölteni. E célból bizonyos rendszerességgel flörtölni méltóztatott a nagysasszonynak, persze csak addig az ésszerű határig, mely nem veszélyeztette családi életét és társadalmi pozícióját. (Hogy ez a határ pontosan hol húzódott, arra nézve mind elméletileg, mind gyakorlatilag eltért a Kordován házaspár álláspontja. De minthogy a férj a gyakorlatnak csak egy vékony szeletét tekinthette át, a többiről nem volt, vagy nem akart lenni tudomása, olykori vitájukat a szemlélő akár szeretetteljes családi évődésnek is láthatta.) Ezen a tavaszon a doktor Kricsay volt a Kordovánné nagysasszony első számú lieblingje. A doktor Kricsaynak kackiás bajusza, hollófekete haja, ábrándos szeme és vadonatúj zsirardikalapja volt a Bécsben szerzett elmeorvosi diplomája mellé. A doktor Kricsay lelkes híve volt egy Freud nevű divatos orvosnak, és ha csak tehette, a lelki élet panaszait, a neurotikus bajokat mind-mind a szexualitás zavaraira vezette vissza. A Kordovánné nagysasszonyt ezidőtájt visszatérő migrének üldözték, melyek különösen akkor törtek rá, amikor a férje jelezte neki abbéli szándékát, hogy felkeresné hálószobájában. Doktor Kricsay a legmodernebb módszerekkel igyekezett visszaadni a Kordovánné nagysasszony egészségét, e célból a delnő hetente kétszer felkereste őt Czukor utcai kis rendelőjében, ahol a pamlagra telepedvén, gyermekkori álmairól vallott orvosának. Később aztán sorra kerültek a felnőttkori álmok is, melyek közül a doktor Kricsay – természetesen csak a páciens gyógyulása érdekében – egyet-kettőt valóra is váltott azonmód. A doktor Kricsay tudta, hogy eljárása nem egyezik meg az ortodox freudisták felfogásával, de azt is tudta, mit vesztene, ha elszalasztaná ezt a lehetőséget, így aztán vállat vont (előbb a magáét, aztán a Kordovánné őnagyságáét), és úgy döntött, vállalja veszélyt, hogy unortodoxnak fogják tartani. Az eljárás mindenesetre őt látszott igazolni, a nagyságos asszony szépen javult, most már tényleg csak akkor fájt a feje, ha a férje akart közeledni hozzá. Ezen az áprilisi kiránduláson azonban a tavasz mintha egészen elbódította volna hőseinket. A doktor Kricsay szemei még a szokásosnál is jobban villogtak, miközben egy közkedvelt fiatal költő, bizonyos Heltai Jenő új kötetéből olvasott fel az asszonynak. „Kató”, ez volt a kötet címe, és a poéta szoktalan nyíltsággal vallott benne arról, hogy a szerelem nem csupán éteri lángolás. Kordovánnénak lázrózsák gyűltek az arcára, napernyőjét egészen hátra ejtette, és jobb kézzel simogatni kezdte a férfi vállát. – Nem lesz ebből baj, Vilmácska? – kérdezte két vers között a doktor Kricsay, de a lelke mélyén már maga is tudta a választ. ● 25 BUDAPEST 2012 április KÉPREGÉNYKE Április Jolsvai András
