Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: És a város odaint: hé, taxi!
dési Rt. gépkocsi-állományának harminc százaléka Ford autókból állt. Az utánfutóval ellátott tíz túrakocsi mellett a cég csaknem száz darab autóbusszal is rendelkezett. A Budapest-vidéki Autóbusz Közlekedési RT. (BART) az IBUSZ-szal közösen távoli megyékbe, sőt a határon túlra is szervezett társas utakat. A Gräf und Stift gyártmányú német buszok rendszeresen jártak Tirolba és Bécsbe. A Szürketaxi monopolhelyzetben volt. Egy maszek társaság, az úgynevezett Kék taxi próbálta felvenni vele a versenyt. Ezek az autósok csak néhány kocsival vagy akár csak a saját maguk által vezetett járművel dolgoztak. A Szürketaxi utcai drosztjait azonban nem használhatták. A legendás cégvezető 1930-ban a bírák és ügyészek részére szervezett gépjárművezető-tanfolyamot. Úgy gondolta, hogy aki nem ismeri az utcai forgalmat, az nem tud helyesen dönteni egy-egy közlekedési balesetről. 1922-től rendszeres autószerelő-képzést tartott a cégnél. Iskolájában a szaktanárokon kívül Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is rendszeresen tanított. Itt képezte magát egy Sulder József nevű inas is, aki később segéd lett, s végül Simándi József néven operaénekesként lett sztár. 1944 teléig, míg a hidakat fel nem robbantották, a vezérigazgató naponta bejárt a vállalathoz. 1945 júniusában már ismét tíz üzemképes autótaxi volt forgalomban. A tolószékbe kényszerült Haltenberg egészségi állapota ekkor már nagyon rossz volt. Mégis hatalmas lelkierővel vetette be magát a munkába, pedig tudta, hogy az államosítást az Autótaxi RT. sem tudja majd elkerülni. Megpróbálta kikerülni a szokásos eljárást. A céget egy állami vállalatnak a Magyar Országos Gépkocsiüzemi Részvénytársaságnak (MOGÜRT) adta el, életjáradék fejében. A tárgyalások a tulajdonos mozgásképtelensége miatt a lakásán zajlottak Az adásvételi szerződés értelmében kárpótlásként ő, mint főrészvényes a mindenkori igazgatói (akkor havi 2500 forint), három gyermeke a mindenkori cégvezetői (1800 forint) fizetésnek megfelelő életjáradékban részesült. Ezt a pénzt azonban csak 15 hónapon keresztül kaphatták meg, az életjáradékot megszüntették. A tényleges államosításra éppen a Szürketaxi tényleges működésének 35 éves évfordulójának ünneplésekor, 1948 júliusában került sor. A Szürketaxi 73 éves, mozgásképtelen, tolókocsiba kényszerült létrehozója lehetetlen egzisztenciális helyzetbe került. Bár a Haltenberger név külföldön is jól csengett, életművét gyakorlatilag megsemmisítették. Mindent elvesztett. 1951. január 1-jétől vállalata már Fővárosi Autótaxi néven részese a forgalomnak, az utasok a Főtaxi gépkocsijait intik le Pesten és Budán. Ennek az évnek a nyara a kitelepítések időszaka volt. Az idős házaspárt sem kímélte a hatalom. Haltenbergeréknek negyvennyolc óra alatt el kellett hagyniuk lakásukat. A Toldy Ferenc utca 4. szám alatti négyemeletes házban korábban együtt élt több generáció: a gyermekek és családjaik maradhattak. A Nyíregyházától ötven kilométerre fekvő Kék községbe kellett költözniük. A közlekedés olyan rossz volt, hogy egy nap alatt meg sem lehetett tenni az oda-vissza utat. Egy parasztházban kaptak egy szobát. Három év elteltével engedték meg aztán a hatóságok, hogy Pest megye területére költözzenek vissza. 1956-ban Haltenberger súlyosan megbetegedett. Imádott felesége halála után három hónappal hunyt el az egykori Postás Szanatóriumban (a mai Onkológiai Intézetben). Csak meghalni engedték vissza Budapestre, abba a városba, amelyért egész életében dolgozott. ● A képek forrása: Kirschner Béla gyűjteménye 21 BUDAPEST 2012 április Haltenberg Samunak címzett emléklap a vállalat fénykorából Töltőállomások a Kerepesi úti telephelyen A Szürketaxi vállalat régi, droszt rendszerű telefonközpontja
