Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - A borítón: Lanterna a földön
BUDAPEST 2012 április BUDAPEST főtere átalakul. Ezt mondhatnánk akár természetes dolognak is, hiszen a város élő, változó valami: nem afféle múzeum, hogy mindenre, ami benne van, egy bizonyos – mondjuk: általunk megismert, megszokott – állapotában megóvandó, állandó alkotóelemként kellene tekintenünk. Ha gondolatban végigvesszük a főváros legfontosabb tereit, látni fogjuk, hogy mindegyiknek megvan a maga történelme: a város változásai és a benne zajló események alakították őket. A Kossuth tér ráadásul nem is igazi tér. Abban az értelemben legalábbis nem az, hogy nem a városszövet nőtt szervesen, évszázadokon át olyanná, amilyennek ma ismerjük, hanem a tervezők rajzasztalán született meg, szándékoltan ünnepélyesnek és hivatalinak, következésképp kevéssé élettel telinek. Ahogy a Városliget peremén, úgy itt is a millenniumi gondolat ölt testet kőben-márványban-vakolatban. A pompózus Parlament, a díszes Kúria és a józanul szürke Földművelési Minisztérium mellett szinte eltörpülnek a tér egyébként monumentális bérpalotái. S persze ezen a kitüntetett helyen minden rendszer igyekezett helyet találni a maga emlékművi reprezentációjának is. Ma már hírlapi közhely, hogy Tisza Istvánt Károlyi, Andrássy Gyulát József Attila, a szomorú Kossuthot a dinamikus Kossuth váltotta itt, miközben Rákóczi rendíthetetlenül nézte a permanens felfordulást. Nem állítjuk tehát, hogy a Kossuth térhez hozzányúlni bármilyen szempontból vétek volna, különösen azért nem, mert Budapest lakóiként azt is látjuk: a terület hivatali berendezése mostanra a mindennapi használatot akadályozza. Kifejezetten méltatlan látvány a Parlament előtti, a köznép elől elzárt felszíni parkoló, ráadásul hatalmas kerülőkre készteti a villamost és a gyalogosforgalmat is. A visszaszorult zöldfelület pedig csak erősíti a benyomást, hogy ez a huzatos tér olyan hely, amelyre az idelátogató idegennek kellő tisztelettel bár, de elegendő egyetlen pillantást vetnie. A városlakó meg jobban teszi, ha nagy ívben elkerüli. Így hát azzal a hatalommal, amely a parkoló gépkocsik föld alá vitelét, az átmenő autóforgalom elterelését, a parkok és szökőkutak visszaállítását, magyarán a kietlen placc városi tér rangjának visszaadását ígéri, csak egyetérteni lehet. Lélekben támogattuk az előző kormány ilyen törekvését, rábólintunk a mostaniéra is. Igaz, azon a ponton már felvonjuk egy kissé a szemöldökünket, amikor kormányhivatalnokok azt bizonygatják buzgón, hogy a téren való tüntetésnek is megteremtik a lehetőségét. Szerintünk az emberek ott tüntetnek ugyanis, ahol akarnak, nem pedig ott, ahol erre komfortos helyet alakítanak ki nekik. Ezzel a szemponttal tehát inkább ne foglalkozzanak. S bár elfogadni nem tudjuk, de még azt is készek vagyunk megérteni, hogy miként új műsorhoz új férfi, úgy új kormányhoz új terv, az új tervhez pedig új, baráti tervező, hasonló kvalitású kivitelező és kedvezményezetti láncolat szükségeltetik. Ez a politikai váltógazdaság kellemetlen velejárója, nem pont most fog megváltozni. Azt viszont teljes értetlenséggel fogadjuk, hogy a hatalom most, 2012-ben nem a jelennek, a mai városnak és a mai városlakóknak szóló koncepciót próbál kidolgozni a tér megjelenésére, hanem önkényesen kiválaszt egy pontot a múltban – ráadásul éppen a demokratikus Magyarországon borzalmas emlékeket ébresztő 1944-et –, és az akkori állapothoz akar „visszatérni”. Ugyan, mi indokolja ezt? A város, a térhasználat, a hivatali viszonyok vagy épp a turizmus ma köszönőviszonyban sincs az akkorival. A Kossuth tér szempontjából sem volt az egy kitüntetett pillanat: a közterület az akkori használat kívánalmait tükrözte, az akkori hatalom önazonossága szempontjából fontos szobrok pöttyözték a Parlament környékét. Természetesen nem akarunk álnaivnak tűnni. Az 1944-es lózung egyetlen határozott cél elfedésére való: hogy Károlyi Mihály szobrát a hatalom elvitethesse innen, és anélkül tegyen ezáltal gesztust a rossz történelmi sémákban gondolkodó szélsőjobbnak, hogy be kellene vallania, mit tesz. A feltűnő sietség, ahogy a majdani mélygarázs helyén előbb kivágták a fákat, majd egy tavaszi pirkadatkor lekapták talapzatáról a szobrot, jól mutatta, hogy ez az igazán fontos stáció, nem a városszépítés. Állampolgárként – polgárként – megbotránkoztat sokakat ez az eljárás. A hatalom igenis legyen elég bátor megmondani, mit miért csinál. S védje meg az álláspontját, ha vitatnák a céljait. A hatalom ne sértsen jogszabályt, tartsa be a hivatali határidőket, és ne mutyizzon baráti irodákkal a gyors és fájdalommentes ügyintézés érdekében. És ami a legfontosabb: a hatalom ne keverje össze a politikát az építészettel, ne játszadozzék a közterekkel a pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Tekintsen kellő tisztelettel mindannyiunk örökségére, legyen az egy szobor, egy ház, egy tér vagy éppen BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Lanterna a földön (2. oldal) A hátsó borítón: És a város odaint: hé, taxi! (18. oldal)
