Budapest, 2012. (35. évfolyam)
3. szám március - Simplicissimus Budapestje
következménye. A fagyott állapot, ami senkinek se jó. Mert nem lesz pénze arra az örökségvédelmi hatóságnak (hogy is hívják most?) vagy az önkormányzatnak, hogy megvásárolja az épületeket, korunk színvonalán felújítsa, és újra bérbe- vagy eladja őket... Most marad a pusztulás. Ez a fejlesztés túl későn (vagy túl korán) jött. Bízom benne, hogy az utóbbi. Mint valahai kormánytisztviselő, alaposan megtanultam, hogy ha nincs jó megoldás, akkor a legkevésbé rosszat kell megkeresni és megvalósítani. Egy lépcső és egy fa egy kalandos történetű épületnél Simplicissimus anyukája a hatvanas évek közepéig a Városligetben dolgozott egy csodaszép épületben. Kívül régi volt, belül új. Furcsa neve volt – mintha így hangzott volna: Képzőművészeti Kivitelező és Iparválallat. Poldauf Medárd igazgató két teljesen eltérő üzletágat próbált nyereségesen üzemeltetni, és az év végén a többletet befizetni a tulajdonosnak, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. A kivitelezés szobrokra utalt, az ipar pedig gyármodellekre. A szobor üzletágnak csak a faragó üzeme működött az épületben, a bronzöntést valahol a városon kívül végezték. A mindenféle vegyi- és cukorgyárak hatalmas modelljei is itt készültek, főleg a virágzó közel-keleti gyárexport elősegítése érdekében. (Akkoriban, az Archicad és az internet előtt, ha egy gyárat meg akartak mutatni a megrendelőnek, meg kellett építeni a modelljét.) Simplicissimus mamája irodista volt a szép épületben, tanítás után olykor itt találkoztak, mindig fel kellett menni a lépcsőn, amivel valami nem stimmelt. Túl meredek volt, és stílusában sem passzolt egészen. Modern tákolmánynak mondanám. Évtizedekkel később a gyermek már felcseperedett, anyukája már a város másik végén, egy lényegesen kevésbé vonzó épületben dolgozott, ami nem esett útba hazafelé. Egy helytörténeti tanulmányt olvasott éppen, a városligeti épületek történetéről. Elképedt, mennyi minden volt ez a ház, mielőtt kivitelezésre szakosodott... Eredetileg az 1885-ös Országos Kiállítás egyik pavilonjának épült, Műcsarnok funkcióval. 1894-ben a Történelmi Arcképcsarnokot hozták ide, amely a Nemzeti Múzeumból kihozott közművelődési gyűjtemény volt, s amelyet egy ideig a Várbazárban állítottak ki. Két év múlva azonban megint költözött, mert a Millenniumi Kiállítás alkalmával itt Egészségügyi Csarnok létesült. Itt állították ki a kórházak szellőztetési, ágyberendezési, sebészeti eszközeit. 1907-ben – 105 esztendeje – itt nyílt meg aztán a Fővárosi Múzeum. Az első világháború idején egy ideig hadikórház is működött benne, nem csoda, hogy a fejlesztésre nem sok energia maradt. (Lásd a Mottó 2 cikiző szavait.) Itt Simplicissimus tudásában hatalmas lyuk tátong. Az biztos, hogy éppen születése évében, 1954-ben létesült a Művészeti Alap és vállalata, a Kivitelező. 1986-ban szűnt meg a vállalat, még a rendszerváltás előtt, azzal egy időben, hogy az új idők szavának megfelelően a képeslap-kiadás monopóliuma is eltűnt. 1992 és 94 között itt húzta meg magát a Műcsarnok, amíg átépítették. Ekkor már a MAK nevű közalapítvány, a Művészeti Alap jogutódja volt a tulajdonos. Ki tudja milyen néven, ma is „a művészek tulajdona” Közben évekig egy magánbérlő próbált egy elegáns Millennium Szalont működtetni benne, nem sok sikerrel. De vissza a lépcsőhöz... A lépcső csököttségénél még furcsább, hogy közvetlenül előtte egy terebélyes fa található. Koráról ítélve az ostrom idején kezdhetett nőni... Ép ésszel elképzelni nemigen lehet, hogy valaki facsemetét ültetett volna éppen ide. De így is furcsa. Ha pontosan a lépcső előtt nőni kezd egy zsenge kis magonc, akkor azt az ember kihúzza a földből, nem? Vagy átülteti máshová... A titkok nyitja alighanem ott rejtezik, hogy az épület bejárata a régi fényképek tanúsága szerint valaha a hátsó fronton volt. S amikor a jelenlegi, az épülethez mérten primitív, túl meredek és dísztelen lépcsőt felhúzták, a fa már megerősödött. Bántani senki sem merte vagy akarta. Akinek ennél is jobb megoldása van a problémára, ne habozzon, ossza meg velem. 33 fotó: Sebestyén László TISZTELT OLVASÓ! Lapunk 2012-ben is minden hónap 15-én jelenik meg. • Megvásárolható és előfizethető: • Kiadónkban (Budapest III., Vörös vári út 119-121.) munkanapokon 9-16 óra között, • A Budapesti Városvédő Egyesületben (Budapest V., Kossuth Lajos u. 14-16.), • A Budapest Antikváriumban (Budapest, IX., Üllői út 11-13.) • A Ráday Könyvesházban (Budapest, IX., Ráday u. 27.) • A Litea Könyvesbolt és teázóban (Budapest, I., Hess András tér 4.) • Digitális változatban a www.digitalstand.hu oldalon. • Fizessen elő lapunkra az alábbi lehetőségek egyikén: • Honlapunkon keresztül (http:// www.budapestfolyoirat.hu/), vagy az onnan letölthető megrendelőlappal, • Postai utalvánnyal, • Banki átutalással, • Személyesen a kiadóban. • Az előfizetés éves díja 5.000 Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza. A befizetések ellenőrzését jelentős mértékben megkönnyíti, ha előfizetését közvetlenül átutalással intézi. Az átutalásokat a következő számlaszámra várjuk (kérjük, a közlemény rovatban tüntesse fel azt a nevet és postacímet, ahová a lapot kéri.): CitiBank 10800021-40000001-82005002
