Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Ráday Mihály: A Radetzky – menet közben
az első demokratikusan választott parlament legerősebb pártja, a Magyar Demokrata Fórum párt-székháza lett. Aztán rövidesen eladták, és a Fekete Sas utcai szárnyból – újabb átépítések után – irodaház lett. Az eddig felsoroltakon túl az érdekes tudnivalók egyike, hogy 1838-ban itt 160 centiméter magasan állt a kiáradt Duna. A falon elhelyezett árvíz-tábla pedig arra is jó volt, hogy megkönnyítse annak az új szabálynak a betartását, amely előírta, hogy az új épületek padlószintjét csak az árvíz szintje fölött legalább 15 centiméterrel lehet megépíteni. A laktanya története során a legnagyobb tragédia az 1921-es tűzeset volt, amikor a hátsó háromemeletes épületrész pusztulása nyolc áldozatot is követelt. A megújítás során már akkor vasbetonfödémek kerültek a kiégett faszerkezetek helyére. Tulajdonképpen csodának is nevezhetjük, hogy a két utca közötti, több mint másfélszáz éves régi raktár és öntöttvas oszlopsora máig megmaradhatott nagyjából eredeti formájában. Ezt vette figyelembe a műemléki hatóság is a legutóbbi építési engedélyezési eljárás során. A beruházónak meg kell tartania a régi épület Fekete Sas és Bem József utca felőli homlokzatát, első traktusát, akárcsak a térre néző főépület homlokzati traktusát és kapualját. A főhomlokzatról hiányzó, 1945 után leszedett vagy helyre nem állított vakolatdíszítményeknek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal döntése értelmében vissza kell kerülniük a házra. Ehhez egyébként nagy segítséget nyújt a szerencsi képeslap-gyűjtemény egyik kincse, a házról 1910-ben készült képes levelezőlap. A ház a világörökség területén fekszik, egyedi műemlékké nyilvánítására az eljárás megkezdődött, addig is ideiglenes védettség alatt áll. A Bem József téri nagy épület gazdája ma az Európa Alapkezelő Zrt., amely, mint Török Tamás beruházási igazgató tól tudom, fejleszt is, fenntart is. Mintegy harminc ingatlan van a portfóliójukban, irodaházak, telkek, raktárak, lakóházak. Bár Turányi Gábor tervére – az említett kikötésekkel – már megkapták az építési engedélyt, kivárnak. Biztosan legalább két évig. Mint annyi másik budapesti és vidéki ház birtokosai, várják a „gazdasági helyzet” kedvezőbbre fordulását, hogy azután építsenek, vagy: értékesítsék a tulajdonukat. Az utóbbinak van nagyobb esélye – mint megtudtam. A Budapest városképét meghatározó nagy épület, történelmünk – sokszor átmeg átépített – szemtanúja, bár a szükséges karbantartásokat el szokták végezni rajta, ma fűtetlenül, üresen áll. ● 14 BUDAPEST 2011 március Most nem kritizálunk, ünnepelünk! – szóltak már rám többször is, ha valami újnak vagy felújított réginek az avatásán észrevettem valamit, amit másképp is, jobban is meg lehetett volna csinálni. Jártam Tarnówban, Bem apó szülővárosában, voltam különleges sírjánál, mely egy tóba állított oszlopokon nyugvó kőszarkofág, láttam a szobrát, amely a hőst magyar tábornoki egyenruhában ábrázolja, s készítettem interjút a Lengyel-Magyar Baráti Társaság elnökasszonyával. Volt módom megtapasztalni, milyen komolyan veszik a két nép történelmi barátságát, szabadságharcainak emlékét. Szinte természetes, hogy Magyarország kapott egy téglát a hős szülőházából, mint igazi ereklyét, s az is, hogy kaptunk egy másikat, amikor ellopták azt már csak 1956. október 23-a miatt is fontos történelmi emlékhelyünk, a budai Bem téren álló szobor előtt kialakított helyéről. Most, hogy arra jártam ismét, megnéztem: a tégla még megvan. Ám egyre fogy, pusztul. Ugyanis amikor kialakították a helyét, elfelejtettek a víz elvezetéséről gondoskodni. Minden eső, vagy hóesés után vízben áll, télen a víz megfagy, s a tégla folyamatosan mállik, lassan szétesik. Március 15-ére emlékezve, talán mégsem ünneprontás megemlíteni, hogy tenni kéne valamit, mielőtt újra el kell kérnünk egy darabot Bem apó szülőházából...
